T100, avagy út a Tuperman-né váláshoz
Elõzmények
Réges régen, egy messzi-messzi (2007-es) Nike félmaraton után kezdõdött. VaracskosDisznó (leánykori nevén -Blans-), -Ethka- és
Papamaci éppen hazafelé tartottak a küldetésbõl, amikor -Ethka- titkosügynök - Papamaci lankadó éberségét kihasználva - egy nanorobotot ültetett annak véráramába.
Az alattomos robot mûködésének fõ vezérelve annak elhitetése volt, hogy Papamaci egyszer Tuperman lesz.
Ez a téveszme lassan és alattomosan terjedt szét testében-lelkében, de józan ítélõképessége mindig felülkerekedett rajta. Egy darabig.
Talán a dobogókõi küldetésnél dõlt le az utolsó védvonal, amikor Elm kiképzõtiszt vezetésével és Janimaci kadét társaságában sikeresen, szintidõn belül teljesítette a rá kirótt feladatot. Aztán több kisebb küldetés következett, többnyire Vajonmerre Tuperman aspiráns társaságában. Papamacinak kezdettek tetszeni a bolygót borító növényzet színei, illatai, az, hogy a pályák - a betondzsugellel ellentétben - nemcsak vizszintesen, hanem függõlegesen is kanyarognak :-) A sûrûben feltûnõ jelek misztikus hieroglifákból lassan segítõ útjezésekké szelídültek.
Az Új Évben több elõvizsgán vett részt. Az elsõ ultraközeli küldetés a Téli Mátra volt. A rajt elõtt nem volt biztos benne, hogy van keresnivalója a Nagy Nevek között, de a sikeres küldetés betömte a kétség eme rését is.
A fedélzeti naplót az EdzésOnline csapat által biztosított publikus helyen kezdte vezetni, így a hétköznapokon sem kellett többé magányos farkasként küzdeni, hanem öröme-bánata a sorstársak körében megértõ fülekre talált.
Több kisebb (Normafa20, III. Tóparti Futóparti , Kevély Körüli Kevergés, 8. Volvo Hegyvidék Félmaraton) és nagyobb (Margita 40, Népek Tavasza 42, Veszprémi 6 órás, Gerecse 50) bevetés készítette fel a Nagy Próbára, így volt mersze az elsõk között regisztrálni.
Az elõerõpróbákon lassan minden a helyére került: a felszerelés hordozása természetessé vált, a tápanyagokat már álmából felkeltve is megtalálta a felszerelésben, a különös - enyhén szódabikarbóna - ízû Varázsital fogyasztása természetes lett.
Megelõzvén a Nagy Labirintusban való eltévelyedést, a teljes utat 3 szakaszban végigjárta DieM kiképzõtiszt segítõ támogatásával. Volt egy korai próbálkozás is, amikor Asciimo aspiráns is melléjük csapódott, de aznap az Istenek fagyott csapadékkal borították be a Nagy-Kevélynek nevezett elsõ akadályt, így az inkább elrettentés volt, semmint bejárás. Az elsõ szakaszt (Csillaghegy-Kesztölc) ketten járták be, a másodikon Vándorköszörûs Tupermina csatlakozott hozzájuk, a harmadikon Caspi Tuperman gazdagította a társaságot. Papamaci adatbázisa egyenlõre viszonylag struktúrálatlanul, de lassan megtelt útrészletekkel, elágazásokkal. Csak remélni tudta, hogy ez majdan összeáll egy kerek egésszé :-)
A Nagy Nap
Az Istenek kedveztek a megmérettetésnek. Az égbõl az utolsó napokban már csak mérsékelt csapadék hullott, a Nagy Sárga Gömb pedig csak mérsékelten melegítette fel a légkört. Az utolsó napok a készülõdés jegyében teltek, lassan minden a helyére került. Azért Papamaci már 1/2 3-kor felébredt (éppen egy órával elõbb a szükségesnél) és agya a maradék teendõkön kalandozott. Eleinte minden a terv szerint ment, a kenések, ragasztások, öltözékek felkerültek, a Check Point-okat, zárási idõket és útjeleket tartalmazó ideiglenes tetoválás is a kézre került. 1/2 órával az indulás elõtt tudatosult benne, hogy a pulzus-jeladó pántját nem találja. Mint mérgezett egér keresgélt, de aztán a Kedvesnek adott tartalékpánt megmentette a helyzetet. Norbi barátjának terepsiklója repítette Vajonmerrével együtt a Rajtba. A Csanya Fõlogisztikus által vezényelt vérprofi különítmény terherszállító harcijármûveibe pillanatok alatt sikerült elhelyezni a késõbbi ellátmányt. A kismértû, ujjrahelyezhetõ, vaktölténnyel tüzelõ lézerfegyver törlése után, a bemelegítés mellett még bõven volt idõ üdvözölni a többi Tuperman aspiránst is. Indulás elõtt leeresztették a közeli rekettyésben a ballasztanyagot, aztán elindult a Nagy Küldetés. Ekkor tudatosodott benne, hogy innen már nincs visszaút, csak "elõre, illéri, illéri, elõre".
Lassú, egyenletes tempóban vágott neki az Útnak DieM-mel és Vajonmerrével az oldalán. A Róka-hegy kaptatóján Caspi kadét csapódott melléjük és a napok óta el nem múló gyormorproblémáiról számolt be. A hegy tetején harcos kutyák fejezték ki hallhatóan a Surranólábúak iránti nemtetszésüket, de a létszámfölény jobb belátásra térítette az ebeket. Az ürömi mûutat elhagyva csak a sorompóig száguldottak, aztán áttértek energiaoptimalizáló sebességre. Az Ezüst-hegyre, majd a Nagy-Kevélyre vezetõ út nem tartogatott meglepetést, s így szintidõn belül jutottak az elsõ Check Point-ra, ahol ügyességi feladatként a kadétoknak sorra be kellett találni Chino-Ponteaour szelencéjébe. A sikeres találatot rövid csippanás és egy piros villanás jelezte. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nap folyamán elõször jutottak el a csúcsra :-)
A Kevély-nyeregbe kellemesen zúztak lefelé. A Nagy Sárga Gömb még nem forrósította át a levegõt, így a Csobánkai mûút felé tartva zavartalanul gyönyörködhettek a tájban. A Szent-kúti elágazásnál tisztázódott, hogy a zöldre való leágazaás nem is valódi elágazás, hanem a kék egyenesági folytatása. A Hosszú-hegyen megkapták az elsõ emlékstemplit is. A Pilisszentkereszti mûútnál várta õket az elsõ terülj-terülj asztalka, de elõbb még következett a kötelezõ célbalövés. A csippanás és a villanás ezúttal sem maradt el, de az SK-Ponteaour-el való kontaktálás mégsem okozta azt az õszinte sikerélményt, amit az elsõ a Kevélyen :-) Papamaci ekkor csak óvatosan eszegetett egy kis almát és narancsot, még bízott a saját frissítés mindenhatóságában. A ballaszt ismételt leeresztése után könnyített testtel és üde lélekkel száguldott tova. A fiatalos lendületet aztán megfogta a Pilis emelkedõje, majd az azt követõ szerpentin. Nem javított a helyzeten a Csanya-Ponteaour-el való újabb célbalövészet sem, valahogy nem tudta elhomályosítani a Chino-s találkozás emlékét :-) A szerpentinen való szlalomozást több helyen is pályabírók értékelték. A szerpentin tetején lévõ füves fennsíkot Berzso-Ponteaour mosolya ragyogta be, akinél szintén sikeres célzást kellett prezentálni (csipp, vill). A réten átvágó utat , Annamari, olahtamas és Reményik Laci kis határvadász csapata felügyelte precíziós állványra kihelyezett optoelektronikai eszközével (ezúton is köszi a képekért :-)).
A Pilis-nyeregbe ezután könnyedén siklott le a kis csapat. A stempligyûjtést nem, a büfének álcázott kereskedõket ezúttal kihagyták. A Kétágú-hegy hullámvasútja Papamaci eszébe juttatta a bejáráskor itt tapasztalt Hóbirodalmat, kellemes emlékeket ébresztve szívében. Idõközben a láthatáron feltûntek Glockner és Asciimo titánok, akiknek csatáját vidám élcelõdés közepette közvetítették Kesztölc határáig. Papamaci talán itt futott össze elõször Katona Gábor bajtárssal, akivel a hátralévõ út során sokszor támogatták egymást egy-egy jó szóval, mosollyal.
A kesztölci Check-Point felé közeledve Papamaci eltávolította magáról a sisakot, ekkor készíthette róla Pen EdzésOnline-megfigyelõ a majdan a célban kezébe nyomott emlékfotót. Az EP-n ismét célbalövés (csipp, vill) után a hevederben lévõ ellátmány teljes preset-je következett. Ebben és a frissítésben tökéletes segítséget kapott Sepi és Szasza állomásõröktõl. Bár még nem volt rekkenõ a hõség, Papamaci felhelyezte a titkos fegyvereket: fejére a Nagy Sárga Gömb sugárzását kiküszöbölõ sisakot a védõernyõvel (alias kepi), valamint nyaka köré kis fehér frottiertörölközõjét dihidrogénoxiddal átitatva. Eme védelmi rendszerrel felvértezve vágott át Kesztölcön, majd a Nagy Síkságon át Dorogig. A dorogi iparvágánynál elvitte magával a szponzorok által biztosított regenerálókrémet, és - elvei ellenére - a palackos vizet. A Nagy Sárga Gömb sugarai átmelegítették a levegõt, így rájött, hogy még több folyadékot kell fogyasztania - akár a felhígulás veszélyét is vállalva -, így óvatosan belekortyolt a frissen kapott palackba. A Nagy-Getére való feljutás nem okozott különösebb gondot, de a csúcsra jutva vették észre, hogy DieM elmaradt mögöttük. A stemplizés után óvatosan ereszkedtek a köves hegyoldalon, amikor megkönnyebbülésésre DieM ismét feltûnt. Megzuhanásról és gyomorproblémákról számolt be, de összeszorította fogát és folytatta a nagy menetelést. Itt értesítette Jaat kísérõvadász Vajonmerre aspiránst, hogy lekéste a menetrendszerinti járatot, így csak késõbb tud csatlakozni. A következõ homokos völgy szomorú találkozás helyszíne lett: B_feri Tuperman aspiráns feladta a küzdelmet lábproblémák miatt. A Hegyeskõhöz vezetõ úton Papamacinak már csak erõltetett menethez volt affinitása, bár DieM kadét már újra kocogott. Ez nem aggasztotta különösebben, tudta, hogy hosszú az út, sokáig kell még kitartani. Hegyeskõ Check Point-on Hiver-Ponteaour-rel csipp-villantott, aztán végre megindulhatott a könnyed futás le a Tokodi pincék irányába. A bejárások tapasztalata ismét hasznosnak bizonyult, kétség nélkül kalauzolt el egy Tupermina aspiránst és Katona Gábort az aszfaltútig. Ott a felkínált kolbászos szendvicset visszautasította, de érezte, hogy egy kicsit már elgyengült. Az útjelzések meglepetés frissítõpontot ígértek, de elõbb egy röhögõfejes cetlikkel félreirányított vargabetûre került sor. A Tokodi pincéknél lévõ füves terület közepén álló pavilon délibábként hatott a sok segítõkész hadtápossal. Az árnyékos sátorban örömmel vetette rá magát a felhalmozott csemegeuborkára, majd kis szelet zsíroskenyér, kóla és hûtött! TúróRudik (a 2. Vajonmerre jóvoltából) következett. Ezt több pohár Falmelléki Világos (alias víz) követte. Különös menû, máskor a gondolatától is begyorsult volna, de úgy érezte: mindent el kell fogyasztani, amit megkíván. Katona Gáborral vágtak neki a következõ homokos meredélynek, de a kedélyes beszélgetés elvette a feladat kellemetlen élét.
Végre befutottak Mogyorósbányára, rutinosan találták meg a Check Point-ot. Papamaci a pecsételés után látta, hogy a Kakukk Vendéglõben felállított fizetõs frissítõpont az éghez kapcsolódik: árai csillagászatiak. Sistergõ aspiráns ajándékának köszönhetõen hideg kólával támasztották fel a lankadó lelkesedést.
Miközben Vajonmerre aspiráns - az idõközben csatlakozott - Jaat kiképzõtiszt társaságában már továbbindult, Papamaci - törölközõjét ismét dihidrogénoxiddal átitatva - DieM kadéttal egy - már a bejáráskor felfedezett - étteremben csokiborítású vaníliás jégkrémmel hozta magát ismét formába. Útközben egy Kék Kútnál még belefért egy frissítõ fejmosás is.
A falu utáni kaptatón új lendületet kapott és mert is menni, mert tudta, hogy ezen emelkedõ hossza véges. Bajáráskor itt a régi utat (K+) választották, így ez ismeretlen volt számára. Meg is lett a böjtje, mert egy kis csapattal az erdõbõl kiérve az elégazásnál rossz utat választott. A csorbát kiköszörülvén meg sem állt az Öreg-kõi ellenõrzõpontig. Itt - nagy meglepetésére - egykori Tuperman-mesterével, Future-el csipp-villanthatott, aki - képzõmûvész tehetségét latba vetvén - a kerítés elkerülésének mikéntjét ismertette velük egy földbe karcolt térképvázlat segítségével.
Péliföldszentkereszten váratlan és kölönös feladat állt elõtte. Egy ünneplõbe öltözött istentisztelet gyülekezetén kellett izzadtan-büdösen átrohannia, majd az embertömegben megtalálni a pecsételõhelyet :-) Ezt sikeresen leküzdvén a jutalom nem maradt el: a Larzen állomás barackbefõttel és kólával kényeztette. Továbbindulván egy mosolygó tiszteletes mutatta számára a helyes utat a bajóti mûút felé. A Bika völgybõl felkapaszkodva érte utol a Vajonmerre-Jaat duót, már újra jólesett derûs, emberi hangokat is hallani a madárcsicserg mellett. Pusztamarót már a Tündérek birodalmának tûnt: kedves, segítõkész hölgyek segítettek Gaandi vezetésével felszerelése újratöltésében, nagyon vendégmarasztaló hely volt. Valószínûleg csipp-vill is volt, de a hely varázsa mellett ez eltörpült. Vágyódott egy kis kényzetetésre Nyúl-Fõmasszõrnõ kezei között, de amikor tõle az elutasító: "Fussál inkább!" reflexiót kapta, inkább továbbindult.
A táv majd kétharmad immár az övé volt, ha nem is bõven, de minden EP-t szintidõn belül ért el, még ha a biztonsági tartalék némileg csökkent is. A kezdeti 119. pozícióból a 130.-ra csúszott vissza, de nem érdekelte. Nem volt más riválisa, csak önnön maga.
Ermak, Vajonmerre aspiránsokkal és Jaat kísérõvadásszal vágott a Gerecse oldalának és csakhamar elérte a Bányahegyi EP-t. A pecsét és a citromos tea (az is folyik) mellé dupla fejöblítést is kapott pohárból merítve és habár már nem volt meleg, a természetes frissítõ újra megacélozta akaratát. A Vértestolnai mûútig újra öröm volt a szágoldozás, jó érzés volt az utolsó 30 kilin belül lenni. A rekettyés a múltkori bejárás óta élõdzsungeles labirintussá vált, de változatosságot adott, így Papamaci élvezte ezt is. A Vértestolnai mûútnál régi harcostársak várták: Chino és Kivi. Kivivel gyorsan lerendezte a csipp-vill-t, aztán annak kattogó fotóapparátjával mit sem törõdve (köszi a képeket) nekiült és csak evett-evett: ananászt, barackbefõttet, olajbogyót kólával :-) Chino nem volt kedves ezúttal: mindenáron továbbfutásra ösztökélte, nem volt vendégmarasztaló. Papamacit továbbindulásakor egy vígasztalta csupán: Chino megígérte, hogy a célban ismét várni fogja.
A Koldusszállásig vezetõ úton Tigyi Lacival elõzgették egymást: völgymenetben Papamaci elõzött, hegymenetben társa tett szert némi elõnyre. Rövid idõre felmerült a 15 órán belüli teljesítés gondolata, ami átmenetileg új lendületet adott. Aztán gyõzött a realitás: most közel 80 kilivel a hátuk mögött vágtak neki az utolsó huszasnak. Laci egyéni Ultrabalaton tervérõl beszélt, ami Papamacinak most épp olyan távolinak tûnt, mint 1-2 éve a T100.
Koldusszálláson csipp-vill volt a kötelezõ program, aztán Papamaci egy karosszékben szétterülve kezdte meg a készülõdést az utlsóelõtti etapra. Berzsó és Csanya Ponteaour-ök kiegészültek az önkéntes Spetivel és vidám évõdéssel szórakoztatták a megfáradt harcosokat. Idõközben a Vajomerre-Jaat duó, majd - Papamaci legnagyobb megkönnyebbülésére - DieM is feltûnt. Az eszegetés-iszogatás mellet Papamaci - még elég meleg lévén - csak a fejlámpát helyezte fel - speti csipõs megjegyzései közepette, a meleg ruha a hátizsákba került. Lelkének nem tett jót, hogy itt sem marasztalták, mindenki csak a folytatásra ösztökélte. Pedig már kezdett ráérezni a frissítés ízére. El is határozta, hogy jövõre Frissítõállomás Fõkóstolói minõségben lesz jelen. Vagy nem :-) DieM Tuperman korábban továbbindult, "az emelkedõn úgyis utolérsz" végszóval. Papamaci azóta sem látta :-)
Vajonmerrével és Jaat-tal vágott neki az utolsó kaptatónak, de aztán elhúzta a szíve és a lába, várta a hegy. Erõltetett menetben gyalogolt, sorra tûntek fel a még kötelezõ gyakorlatok: négyes elágazás, vadfogó kerítés, a panoráma Tata fényeivel. Ezen a ponton már más sem futott körülötte. A közeledõ szerpentin tudata újra futásra késztette, közben a fejlámpa is elnyerte létjogosultságát. Jó volt, hogy nem kellett most piszmogni annak elõbányászásával. A szerpentin alján meglett a hirtelen jobbkanyar, aztán az erdõ ritkulása már a Baji vadászházat sejttette.
Idõ bõven volt, de most megjött, amit eleddig sikerült elodáznia: hányinger, a "nem kell étel, nem kell ital" állapot. Szasza-Ponteaour és kedves társnõje végre igazi vendéglátóknak bizonyultak: nem akarták zavargászni, hagyták, hogy helyrejöjjön. Jobb híján evett egy kis sós kesudiót a hazaiból (nem esett jól), némi gyümölcsöt, kólát. Mire lepecsételt, és felvette a hosszú felsõt már jobban érezte magát. Ritchy Tupermannal, Vajonmerrével és Jaat-tal négyesben vágtak neki a Szurdoknak. Nem siettek, ez a szakasz már nem a száguldásról, hanem az épségben leérésrõl szólt. Vidám élcelõdés közepette haladtak a fejlámpák fényénél, Ritchy botjainak ritmikus csattogása mantraként hatott. Áthaladtak a derékba tört fa alkotta természetes kapu alatt, amely a sötét háttér elõtt mozgó fénykévékben meglehetõsen igézõ látvány volt. A sziklás részeken szerencsésen átvergõdve Baj üdülõövezetébe értek. Ritchy Tuperman és Papamaci ismét lendületbe jött.
Jólesett az egyik keresztezõdésben a depojármûvek személyzetének biztatása is, a lendület egészen Baj határáig kitartott. Ott újra erõltett menetbe váltottak, a falu utcáin, hol biztató, hol érdeklõdõ reakciókat váltottak ki. Egy alkohol- és adrenalintúltengésben leledzõ csapatot jobbnak láttak az úttesten kerülni. Ritchy vidám botcsattogtatása közepette értek Tatára, majd a sorompón való átkelés után hamarosan a szalagozott útra fordultak. Papamaci javaslatára újra futásba váltottak és egyre növekvõ várakozással közeledtek a cél felé. Szomorú volt, hogy a bandukoló Szeszabi aspiránst nem tudták magukkal vinni, de felfújt célkapu látványa kárpótolta õket mindenért. A depójármûvek személyzetének közömbösségét aztán a célobjektum tornácán felváltotta a Tuperman-ekbõl és Ponteaour-ökbõl álló maroknyi lelkes csapat biztatása. Papamaci T betût formázva két kezébõl mosolyogva repült be a célba. Két nagy célt is elért egyszerre: 19 év után újra teljesítette a K100-at (23:35 -> 15:39) és 17 órás szintidõt bõven teljesítve Tuperman-né vált.
Egy újdonsült Tuperman elsõ lépései
A -balazs- nagymogultól kapott fémdobozos folyékony kenyér gyorsan lecsúszott a torkán és eltûnt valahol a sejtközi állományban. Kissé meg is szédült, amikor a tornác egyik tartóoszlopát megragadván leülés közben maga alá borította az éltetõ nedû maradékát :-)
Újdonsült tuperman társával, vajonmerrével a zuhanyig és vissza gyakorolták az õsi Tuperman mozgást: a zombie-lépést. A kapuban Sepi-Ponteaour lepte meg egy EdzésOnline-os T100 emlékfotóval. Norbi barátjának terepsiklója repítette vajonmerrével együtt Haza. |
