Új év, a tavalyitól eltérõ útvonal, családias túra, 39 nevezõvel, kiírás szerint bõ 42km-es távval...
Már az indulás is picinyt érdekesre sikeredett: A 137-es busznak két külsõ végállomása van -- a ttt.tr.hu oldalon szereplõ kiíráshoz (Máramaros u.) képest a másik (Erdõalja u.) volt az indulási pont, így épp, hogy elcsíptem a kiírt rajtidõ végét -- még vártak vonattal (nem) érkezõkre (tipp: õk a másik vá.-on bosszankodtak...). Utánam még egy fõ indult ezen a családias túrán: neki a 39-es nevezési lap jutott. Az útvonal khm. nem volt ismeretlen, de kilométerhiányra megfelelt :-/ Az Alsó-jegenye völgyben (itt idén harmadszor jártam tt-n...) a GCWIZ ládikát "azértis" megkerestem, közben mint kiderült, visszaestem az utolsó helyre :)
A Zsíros-hegynél kérdezõsködtek nálam három korábban indult túratárs felõl, merthogy rajtuk kívül mindenki járt már ott -- mialatt frissítettem egyet a Muflonban, be is futottak, úgyhogy innen nagyjából együtt mentünk tovább. Nagykovácsiban bevásárlás, kaja, majd az idõközben továbbindult túratársak után eredtem. A Piros sáv jelzés egy szakaszon frissnek tûnõ irtásban halad -- a jelzést "viselõ fák is a fûrészek áldozatai lettek... A túratársak egyikét a P-P+ elágazásánál utolérem, majd lehagyom -- gyorsabb tempót kell diktálnom, mert igen sok idõt eltoltam a kajálással. A két másik túratársat még látom egyenesen besétálni a piros kispistázós levágásába, nem megyek utánuk, becsülettel maradok az erdõ szélén, és lemegyek az aszfaltos útig. Az így szerzett elõnyük még bõven a lovarda elõtt elfogy.
Fekete-fej, Hárs-hegyi körút, Szépjuhászné az útvonal, itt kapunk pezsgõtablettát a markunkba, meg poharat hozzá, víz a nyomós kúton... camelback újratöltés, közben némi segítség a már visszafelé jövõknek. S-, majd P-, Makkosmária után meg Z+ fölfelé. Normafa elõtt EP, csokival, kiderül, hogy a korábban lemaradt hölgy kiszállt, úgyhogy mi vagyunk az utolsók.
Kék körtúra jelzésen a libegõ felsõ állomásáig, majd P-, rendesen a lépcsõn fel az Erzsébet-kilátóhoz -- pont a hegy tetején, a kilátó mögötti placcon, korrekten. A kilátó körül vásári forgatag, szinpad, élõ zene -- menjünk gyorsan tovább...
P- lefelé, Szépjuhászné (jééé, itt már ma jártunk egyszer...), S-, fel a Nagy Hárs-hegy tetejére, végig a S- jelzésen; pontos idõ 17:46, EP sehol (Kiírás szerint 18:00-kor zárt volna). Ejnye no... Kihasználjuk a telefonos segítséget: Rendben, elfogadják a teljesítést, menjünk tovább... Hûvösvölgyben hidegzuhany: a két túratárs úgy dönt, hogy 19:40-re nincs esélyük beérni (8:40-kor indultak, aztán sikeresen elindultak balra a S- jelzésen a Virágos nyeregtõl...), így mindketten kiszálltak.
Ennek "örömére" alaposabban átszámolom az idõmet -- szûk lesz, de nagyon, úgyhogy elkezdek sietni, így a vadaskerti emlékmûig szinte meg sem állok a S- jelzésen.
Gyors bélyegzés, közben mondom, hogy 30,31 kiszállt, 33-ról azt tudom, hogy nagyon késõ indul(t) nem kell megvárni, magamról meg azt, hogy megyek a célig.
A vadasketi nyeregben némi tanácstalanság (elkelne néhány nyilazott és/vagy kapujelzés itt ott...) után K- megtalálva, a széles, kényelmes sétaúton némi futómozgás-imitációt is belevittem a mozgásomba, hiszen ilyen ma még nem volt :-))
Az Árpád-kilátónál pontos és részletes adminisztráció, bélyegzés, utána robogás tovább, tudva azt, hogy a túra vége nem nevezhetõ könnyen járható, kényelmes szakasznak :-/ A Fenyõgyöngyénél kezdenek kétségeim támadni a szintidõben történõ beérkezéssel kapcsolatban, de azért erõteljesen nekidurálom magam, és az idõ szorításában sikerül kb. ötös tempót diktálva feltrappolni a Hármahatárhegyre.
A feketeleves ez után jött: A K- szûk, a Vihar-hegy nyerge utálatos (Bõ 40km után persze) hely, de a becsület azt diktálja, hogy vergõdjek be a célba. Virágos nyeregnél ér a szintidõ lejárta, de innen már nics sok hátra: A4-es lapok, szalagok, ronda, térdgyalázó lejtõ, némi aszfalt, cél...
A célban elsõ dolgom megköszönni azt, hogy megvártak, kapok paprikáskrumplit, ásványvizet -- az oklevél+kitûzõ mellé. Meg egy kérdést, hogy szerintem mennyi volt a túra távja, mert voltak, akik GPS-sel jóval többet mértek, mint ami a kiírásban szerepel. (Az nem derült ki, hogy hogyan lett mérve a túra, de GPS-sel nem, kerékkel nem...)
Miután megettem a finom paprikáskrumplit, felajánlották, hogy elvisznek a buszmegállóig kocsival, amit köszönettel elfogadtam.
A túra maga a becsületes túrázóknak szól. Kevés EP, szûkszavú itiner, sok jelzésváltás, ismert utakon, a végén kellemetlen másfél-két kilométerrel.
Sajnos rövid távot nem rendeztek, mert nagyon kevesen voltak a szervezõk (érdekes volt a sokadik EP-on az elején megismert arcokat újra látni).
Némi tapasztalattal ismét gazdagabban hazatérve összekattogtattam a tuhu-s térképen az útvonalat... tényleg több: 48,5km... (Volt, aki 50km körül mért a túrán GPS-sel.) Erre a 11:10-es idõ nem is olyan rossz.
Jövõre remélem valamilyen módon felmérik, vagy legalább a tuhu-n összerakják az útvonalat a szervezõk, és a valóshoz közelebb álló adatot adnak meg... Arról csak álmodom, hogy valamennyire trükköösebbre véve, tényleg megpróbálják kevésbé járt területekre (is) elvinni az útvonalat.
|
