Ujj Zoltán (Zöldgömb Sport Klub) kiegészítése „Czimbály” túrabeszámolójához.
Nem szoktam túrabeszámolókra reagálni, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez, és én ezt tiszteletben tartom. Ám a Balaton kör túránkról „Czimbály” által írt beszámoló olyan mértékben vezetheti félre a túrát nem ismerõ sportbarátokat, hogy az objektív tájékozódás érdekében szükségesnek tartom a mi szempontjainkat is fölvázolni.
Nem kívánok hasonló terjedelemben reagálni a leírtakra, hanem döntõen azokra az állításokra szeretnék reagálni, amelyek nem felelnek meg a valóságnak.
A hír szent, a vélemény szabad.
1. A túra nevezési díja 2007-ben 4000 Ft volt elõnevezéssel.
Ebbõl kb. 2 ezer Ft a teljesítésért járó egyedi, névre szóló érem, az esti korlátlan tésztafogyasztás ára pedig a legbarátibb áron is eléri a napi ötszáz, azaz 4 napra 2 ezer Ft-ot. És akkor még semmilyen más – elõkészítés, póló, oklevél, kitûzõ, frissítés, rendezés, telefon, stb. – költséget nem számoltunk. Aki erre azt mondja, hogy sok, az feltehetõleg nem gondolkodott el az ár-érték arányon.
A futók naponta fizettek 4000 Ft-ot. Ráadásul egy futó nem tud magával vinni enni - és innivalót, mint egy túrázó, és az idõeredmény is fontosabb számára, mint egy túrázónak. Nem célszerû tehát a túrázókat a futókkal összehasonlítani.
Profitot senki sem hoz. A rendezvény alapvetõen veszteséges. A veszteséget különféle pályázati támogatásokkal lehet ellensúlyozni, ezek azonban nem kötõdnek a Balaton körhöz.
A mai közfelfogásban a vállalkozás profittermelõ tevékenység. Jelen viszonyok között a Zöldgömb Sport Klubot nem célszerû vállalkozásnak nevezni, bár kétségtelenül a tevékenysége vállalkozás jellegû, de ha már így nevezzük, akkor nonprofit vállalkozás, amely az esetlegesen keletkezõ nyereséget az alapszabályában megfogalmazott célokra köteles fordítani. Az a beállítás, hogy a túrázókon történõ spórolással jutnánk jelentõs nyereséghez, teljesen rosszindulatú, és minden alapot nélkülöz.
Egyébként, ha a túrát magas színvonalon akárcsak nullszaldóssá szeretnénk tenni, akkor legalább 12-15 ezer Ft-ra kellene emelni a nevezési díjat. A hazai túrák nevezési díjait figyelembe véve, ez nyilvánvalóan lehetetlen. Marad a kisebb nevezési díj, és a szerényebb szolgáltatások.
2. A „kenyércafat” a magyarországi kereskedelmi forgalomban törvényesen kapható pékáru, amely bizonyos élelmiszerminõségi feltételeknek meg kell, hogy feleljen. Természetesen nem állítom, hogy a legjobb minõség, de naponta több százezren esznek ilyen élelmiszert Magyarországon.
3. Az aligai iskolánál a célkapu nem a „parton”, hanem a tornateremtõl 80 méter (!) távolságra lett felállítva. A célba érkezõket víz, Gatorade („valami ital”), édes és sós keksz, szõlõcukor és banán fogadta. Továbbá természetesen a szokásos tésztaparti, csak nem az éjfélkor induló 2 túrázóhoz, hanem a kiírásban meghatározott idõben elindult többséghez igazítottuk az elkészítését.
Arról mi nem tehetünk, ha valaki nem szereti a tésztát. A kiírásban világosan olvasható, hogy minden este tésztapartit biztosítunk. Nem rántott húst, nem gulyáslevest, nem pizzát. Tésztát.
4. A tornatermi szállást mi intéztük azoknak, akik ezt elõzetesen igényelték, és mindenkinek elmondtuk, hogy a tornateremben saját matraccal és hálózsákkal lehet aludni. Ezek után rajtunk számon kérni a matracokat a memóriazavar biztos jele.
5. Mi azt feltételezzük mindenkirõl, hogy túrázni, és nem csalni jönnek a túráinkra, pláne ilyen hosszúra. Az ellenõrzõ pontok elsõsorban a túrázóknak fontosak, mert biztonságot adnak a tájékozódásban.
6. A Balaton kör gyalogtúrát elsõ alkalommal még 1998-ban rendeztük meg. Akkor egyhuzamban teljesítette Megyesi Balázs a kört 66 órán belül. Csak Keszthelyen és Balatonfüreden kapott frissítési és pihenési lehetõséget, az útvonal többi szakaszán nem. De akkor ez szerepelt a kiírásban. (Õ ezt tudomásul vette és elfogadta.) Mint ahogy most is megfogalmaztuk a kiírásban a teljesítési feltételeket. Mindenkinek lehetõsége van arra, hogy a kiírás elolvasása után eldöntse, hogy részt kíván-e venni a túrán, vagy sem. Rajtunk azt lehet számon kérni, ami a kiírásban szerepel.
Az évek során lépésrõl lépésre egyre inkább közelítettük a Balaton kört a szokványos gyalogtúrákhoz. Aki tudja, honnan indultunk, és hol tartunk most, az látja a fejlõdést. Természetesen sok fejleszteni való van még. De ez döntõen pénzkérdés.
7. „Késõ este lincshangulatban berobban Ibolya virtuális kést szegezve az ugyancsak virtuálisan ott lévõ rendezõk torkához…
Elalvás elõtt a fõrendezõ kissé sértett stílusban alám lök egy matracot, én gyermeteg örömmel rávetem magam… A túra mottója: „Még a gondolatát is hessegesd el, mert az a futóké…”
Ezek a teljesen szubjektív, és minden alapot nélkülözõ, hangulatkeltõ mondatok csak a normális kommunikáció ellehetetlenítésére alkalmasak. Finoman fogalmazva: mi ezt másképp látjuk. Markánsabban fogalmazva: egy szó sem igaz az egészbõl….
8. A mai napig nem értem, hogy ezekkel az észrevételekkel miért nem ott, és miért nem engem kerestél meg? Egy problémát nem úgy lehet megoldani, hogy az esemény után hónapokkal írok egy jó kis besározó véleményt egy honlapra, hanem úgy, hogy a helyszínen megkeresem az illetékest, elmondom a problémámat, és javaslatot teszek a megoldásra. Találkoztam már néhány elvakult sportolóval, akivel nem lehetett szót érteni, de még senki sem állította azt, hogy velem (velünk) nem lehetne értelmes eszmecserét folytatni az adott problémák megoldásáról.
Egyébként a túrát teljesítette egy 79 éves (!) túrázó is. Neki egy rossz szava sem volt a rendezésrõl.
9. Az indulat, a harag rossz tanácsadó. A tárgyilagos véleményalkotáshoz higgadtságra, megértésre, belátásra van szükség. Ezek megszerzéséhez kívánok neked sok erõt, egészséget, kitartást.
Sportbaráti üdvözlettel:
Ujj Zoltán
elnök
Zöldgömb Sport Klub
|
