Túrabeszámolók


Velence 35/25/10

nafeTúra éve: 20082008.06.11 21:53:42
Velence 35
GPS-el mért távolság: 34,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség815 m. Túra statisztika szempontjából táv:34,1 km, a szint pedig 805 m.
Terv: felveszem Fehérvárcsurgón Ervin(ké)t, gyorsan lenyomjuk a Velence 10-et, mint kupa túrát, majd átmegyünk Velencére, s megteszünk néhány kört a Velence 10-szer kerékpáros teljesítménytúrából. Az idõjárás közbeszólt, így Fehérvárcsurgón fájó szívvel változtattam a terven. A biciklist kihagyjuk, viszont a gyalogosból a 35-ös távot választjuk. A nap folyamán kiderült, jól döntöttem.
Fél nyolckor megkaptuk az igazoló lapot, majd némi beszélgetés, az ismerõsök üdvözlése után háromnegyedkor el is indultunk. A reggeli esõtõl vizes fûben gyalogoltunk, s ha a fák ágaihoz értünk, bizony vizet ráztak a nyakunkba. Szaporán szedtük a lábunkat, s csakhamar elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol elbeszélgettünk vagy 10-15 percet. Közben többen elmentek mellettünk.
Jó tempóban kezdtük az Angelika-forráshoz vezetõ következõ szakaszt. A Tompos hegyrõl érdekes látványt nyújtott a Velencei tó, a felszakadozó felhõzetben. Néhol szabályosan fénylett a víz. Nagy volt a kontraszt a felhõs és a napsütötte részek között. Valamennyire elkezdtek felszáradni az utak. Elég sokszor megálltam fényképezni. Felidéztük, miszerint ez a szakasz része volt a Pákozd túráknak is. Elértük a Hurka- majd Bodza-völgyet, amelyek a legszebb velencei völgyeket jelentik számomra. Tettem néhány kísérletet a fényképezésre is. Kb. 20 képbõl egy darab sikerült. A többi bemozdult. Állványt kellett volna használnom, de az nagyon lelassított volna bennünket. Csak akkor használok állványt, ha egyedül vagyok.
Csakhamar elértük az Angelika-forrást, ahol megkaptuk a pecsétet, elõbányásztam a hátizsákomból egy szendvicset, mivel nagyon megéheztem. Régen volt a fél négyes reggeli. Ekkor ért utol bennünket András, aztán gyorsan el is hagyott bennünket. A 25-ös távon indult, viszont a túratársai csak a 10-est választották, így sietett, mivel nem akarta, hogy a többiek túl sokat várjanak rá a célban.
Tovább indultunk és célba vettük a Meleg-hegyet. Nem túl meredek emelkedõn tempóztunk fölfelé. Ahogy lejtõssé vált az út, jelentõsen romlott a minõsége. Erre vezet a montis túraútvonal is. Nem túl könnyû lemennie rajta egy átlag montis túrázónak. Vajon mikor tanulunk meg olyan minõségû murvás utat készíteni, amit nem mos el a víz?
Nadapon megkaptuk a következõ pecsétet. Elballagtunk a Szintezési õsjegy mellet, ahol épp egy nagyobb kiránduló csoportot láthattunk. Egy jó kis kaptatón visszaértünk a falu szélére, a turista jelzések elágazásához. A sárga keresztjelzésen folytattuk. Az egy rövid idõre, jó dzsindzsás ösvényen visszavitt a fenyvesbe. Eme látogatásunk után, a fenyves kedvéért elhagyott földúton értük el Velencét. A Panoráma útról tényleg szép a kilátás, annyira, hogy figyelmetlenségbõl el is néztem a jelzést, így kétszáz métert rossz irányba mentünk. Gyorsan korrigáltuk a tévedést. Az idén is zárva tartó Bence sörözõnél (Van az egyáltalán nyitva?) megkaptuk az újabb pecsétet. Rövid ideig egybeesett utunk a biciklisekével. Itt úgy éreztem, kár volt lemondani a bringázásról, hiszen egyre melegebbé bált az idõ. Meg is szabadultam egy réteg ruhától. A sárga jelzésen visszamentünk egészen Nadapig, majd rátértünk a Sukoróra vezetõ útra, ami kellemes jól gyalogolható. Találtunk az út mellett egy eperfát, aminek a törzse belülrõl teljesen odvas, egészen le a gyökeréig. Természetesen lefényképeztem a Gyapjaszákot is (nem elõször). A faluban gond nélkül megtaláltuk az ellenõrzõ pontot. A kútnál feltöltöttük az ivó tasakokat. A templomot megkerülve, elindultunk, a Polák-hegy felé. Még a zöld jelzésen utolértünk egy nagyobb tizenéves csoportot. Szedtük a lábunkat, hogy a piros háromszög dzsindzsás egynyomsávos ösvénye elõtt megelõzzük õket, mivel ott már igen csak bajos. Sikerült. Megvívtuk dzsungelharcunkat az ösvénnyel, majd egy friss kerítésnél, a jobban kitaposott ösvényt választva, hozzátettünk a távhoz 100 m-t és 10 m szintet. Ebbõl, és a velenceibõl adódik az általunk megtett és a statisztikához megadott adatok közti különbség. Mindazon által megérte a kitérõ, mivel a Csucsos-hegyrõl igen szép a kilátás. Ezután kezdtünk el kicsit jobban tempózni, mivel egyértelmûen menydörgéseket hallottunk elõttünk. Azon voltunk, ha lehet, még az esõ elõtt érjük el a Pandúr-követ. Szárazon sem leányálom, esõben valószínûleg csak négykézláb lehetne rá feljutni. Sikerült. A Pogány-kõhöz is eljutottunk esõ nélkül, tehát a legnehezebb szakaszokon megúsztuk az esõt. Ekkor már nem voltak kétségeim: jól döntöttem a biciklizés mellõzésével. A Pogány-kõrõl, már látszott, a tó déli partja ázik. Gyerünk tovább, hátha megússzuk esõ nélkül. Szerencsére a hátralévõ szakasz könnyû, zömében lejtõs terepen vitt.
A Bella-tónál elkezdett szemerkélni az esõ. A cél elõtt úgy 100-150 m-el már nem csak szemerkélt, de kibírta a célba érésünkig. Akkor jól rákezdett. A célban némi sorban állás után, megkaptuk a oklevelünket és a kitûzõt. Beszélgettünk egy kicsit a fehérváriakkal, a kapott italjegyet Balaton szeletekre váltottuk be. Megettük, s elindultunk hazafelé. Eddigre épp szünetelt az esõ. Mire a kocsinál átvedlettem, újra rákezdett.
A kupalapokat árusító fehérváriakkal beszélgetve, kiderült, jó volt a megérzésem a Lovasberény-Pátka montis teljesítménytúrán, hogy néhány helyen, ahol a tavalyi beszámolómban hiányoltam biciklis jelzést, az idei évre felfestették, megkönnyítve a tájékozódást. Köszönet a munkáért, és a jó hozzáállásért.
A túra útvonal választása igen jó. Nekem sikerült megnehezítenem a túrát saját magam számára, mivel egyrészt betétes biciklis nadrág volt rajtam a nadrág alatt, ami így nem igazán kényelmes. Mivel fõként biciklizésre készültem, nem is volt nálam alsónadrág. A nagyobbik gondot, az új anyagú lúdtalpbetét jelentette. Sikerült egy fél centivel elõrébb raknom a bakancsba, így 10 km után, már vízhólyagot tört a sarkamra. Úgy meggyötörte a lábaimat, hogy még másnap is inkább lábujjhegyen jártam.
A túra ár/szolgáltatás aránya a rosszabbak közé tartozik. 500/450 Ft-ért egy mikro kitûzõ és egy 150 Ft-os italjegy a célban. Jobban szeretem az olyan túrákat, ahol van frissítõ pont. Az egy kicsit mindig okot ad beszélgetésekre. Úgy is mondhatnám, hogy társadalmi esemény. Érdekes módon, a tavaly nyári Mûvészetek völgye túrára azt mondom, hogy az ottani 300 Ft-os nevezési díj mellett, amikor csak oklevelet és kitûzõt kaptunk, hogy ott más nem is nagyon kell, tehát értékarányos az ár/szolgáltatás aránya. Ott több volt az ellenõrzõ pont. Sok helyen, igen változatos frissítési lehetõségek közül lehetett elfogadható áron választani, s maga az egész egy tömeges társadalmi esemény. Az italjegy helyett szívesebben veszem a zsíros kenyeret ásványvízzel, vagy teával, mivel az azért személyesebb, hangulatosabb.
A balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, lesznek képek, amikor a webmesterünk rá ér feltenni. Bár nem merek várható idõpontot írni.