| csiba | Túra éve: 2008 | 2008.07.03 16:14:50 |
|
|
Válaszút 20
Egy kényelmes kis levezetõ gyaloglás így a hétvége végére. Legalább is ezt gondoltuk. Majdnem össze is jött, igazából egyetlen ellenfél a meleg volt, no meg az elõzõ nap szerzett sarok feltörésem.
Szerencsére nem kell korán kelni, talán a legutolsó lehetõségeket vesszük célba, amikkel még idõben elérünk a rajtig. Zolival ketten vágtunk neki a távnak, talán legutoljára a seprû elõtt. A kapott útvonal leírás igen profi munka. Részletes, ábrával, táblázattal és térképpel.
Nem terveztünk egy nagy tempót, inkább egy kellemes kis gyaloglást a tegnapi Eötvös után. Az elején még kicsit nehezen lépek, nem törött még be a sarkam. Tartottam is tõle, hogy baj lesz, de szerencsére pár kilométer után egyáltalán nem éreztem semmit. Kisinóci th-ig egész jó tempót nyomunk. És örülünk, hogy nagyrész erdõben megyünk. Bár egyszer – kétszer volt részünk megtapasztalni, hogy milyen is kint menni a tûzõ napon. Ilyenkor kicsit örültem volna annak, hogy ha a lehetõ legkorábban elindultunk volna, de akkor fel kellett volna adni a kényelmes indulást.
Kisinócon bekerül az OKT bélyegzõ és egy jégkrémmel hûsítünk. A következõ szakasz egészen a kóspallagi boltig nem kellemes, kint a napon, tikkasztó melegben. Itt a K és K+ elágazásában kapjuk meg a következõ pecsétünket. Úgy látszik a pontõröknek nem volt kedve megmászni a Tar Péter – hegyet, amit meg is értettem, mire elértünk az emelkedõ végére. Nagyon sokat kivett belõlem, bár gyanítom, hogy ez fõképp a meleg miatt volt. De ezután ismét lefelé megyünk. Egy ideig még erdõben, majd Szokolyához közel kint a tûzõ napon. Ez a rész se volt kellemes, ráadásul egy kutat sem találtunk Szokolyán.
Mikor feltûnt a pont, annak úgy örültem, mint majom a farkának. Az ott lévõ pontõrök nagyon kedvesen voltak, kaptunk müzli szeletet és jó sok gyümölcsöt meg ásványvizet is. Majd felhívták a figyelmünket a következõ gyilkos szakaszra. Egy kis emelkedõ, fel a helyi sí centrum egyetlen pályáján, majd utána végig a Tásra – mezõn. A néha már elviselhetetlen melegre egyetlen gyógyír a csodálatos panoráma volt.
Két kezem összetettem mire végre ismét beértünk az erdõbe. Hamar meglett a következõ pont is. Innen már csak le kellett gurulni Szokolyáig. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy a kb 7km-es körtúrát nem vállaljuk be a meleg miatt. A cél elõtt még kicsit megmosakodtunk egy út menti kútban, majd egy utolsó kis emelkedõ és feltûnik a cél.
A szokásos procedúra. Oklevél, kitûzõ, gratuláció és egy kis invitálás a +7km-re. De ezt visszautasítjuk. Ebben a melegben bõven elég volt ez is.
Majd legurulunk az állomásra, szerencsére hamar jön a vonat, amin fáradtan és kimerülten hazadöcögünk.
Egy nagyon jó kis túra volt, kitûnõ útvonalleírással, rendezéssel és „pót” jelzésekkel ott ahol kellett.
Grat mindenkinek aki végigjárta a távot ebben a melegben!
|
| |
