Rákóczi 25 - a legleredukáltabb túrám XD
Kinéztem a 75-öst... már milyen régen.
Majd Helgával elmentem Sóút 50-re - megvolt. De Helga még nem szeretne hosszabbat, nem baj, jó lesz az 50 is.
Munkából mentem egyenesen, 3 óra vonattal Hatvan-Sárospatak közvetlen gyors vonat, elsõ osztályon terpeszkedve.
Miskolctól álltam, bámultam kifele, gyönyörködve a szép hegyek látványában.
A Zempléni-hegység gyönyörû.. más formájú hegycsúcsok alkotják, mint ahol eddig túráztam.. fantasztikusan be voltam zsongva.
Helga sárospataki, bár még nem vett részt ezen a ttúrán. Este kimentünk a Bodrog-parti Lábasházba, és az elfogyasztott VBK mennyiség hatására másnap reggel 7kor, amikor ki kellett volna pattannom az ágyból, TÚÚÚRAAA harci kiáltással, azt mondtam, jujj FÉNY, NE!
Sikerült reggel 9ig szöszmötölni, míg végül már az idõ is elromlott, kezdett esõre állni, és hiába lehetett 10ig nevezni az 50esen, 9:30-kor a 25-ös távhoz tartozó nevezési lapot töltöttük ki.... Nem is vittünk semmit, csak fejenként 2 Powerade-t. Helga helyismeretével magabiztosan vágtunk neki a túrácskának.
A várban megkaptuk hamar az elsõ pecsétet, esõben hagytuk el a várost.
Pogány-kút környéke igen tetszett, nagyon hangulatos kis pihenõhely, és furcsa látvány az alföldre jellemzõ gémeskút a hegy lábánál. Persze utólag tudtam meg, hogy valamikor ott legelõ volt.
Ezután masszív dzsindzsában és csúszós sárban indultunk felfelé az emelkedõnek. A hegyen 506 m-es magassági pont volt, fényképezkedtünk, majd elindultunk lefelé. A Hoffmann kunyhó elõtt sikerült keresztülverekednünk magunkat életem legnagyobb bozótosán. Ha nem lettek volna a szalagok, nem is mentünk volna bele a rengetegbe.
Komlóska elõtt végre utolértünk, majd leelõztünk néhány túrázót. (Utólag kiderült, mi voltunk az utolsó indulók a távon, 44-45. számmal).
A szép kis ruszin faluban kaptunk szörpöt és kekszet, majd továbbhaladtunk és a falu végén rátértünk a kék kereszt jelzésre. Ami tényleg ritkán volt jelölve, nem mintha lett volna hova felfesteni többet. Folyamatos lassú emelkedõn meneteltünk, és bár figyeltük a jeleket, egy jobb oldali letérést nem vettünk észre, és teljesen feleslegesen felmentünk a következõ hegyre is, ahonnan visszaszaladtunk. Az OKT útvonalát kemény emelkedõ után sikerült elérni, utáni Makkoshotykáig már kellemes, széles, enyhén lejtõs úton csorogtunk lefele. Az ellenõrzõponton zseniális paradicsomos, paprikás zsíros kenyeret és szörpöt kaptunk, 3 szelet kenyeret be is faltam.
Sajnos ismételten el kezdett esni, felvettem az esõkabátot is, amit aztán 500 m múlva levettem. A falu végén rátértünk a T mint Tanösvény jelzésre, amit azonban csak 1 alkalommal láttam felfestve, de innen már látszódott Hercegkút és a Zenemplén fesztivál a focipályánál, a hangulatos kis tónál.
Innentõl ismerõs úton voltunk, és hamarosan visszaértünk Sárospatakra, begyûjtöttük a kitûzõt, emléklapot, és ebédeltünk. Utánunk még többen érkeztek a 25-ös távon, a kék kereszt jelzést szinte mindenkinek sikerült eltéveszteni.
Csodálatos a Zemplén, ez még csak kis kedvcsináló volt, jövõre vissza kell térni, és min. a 75-ös távon!
Gratulálok a hosszabb távokon teljesítõknek. |
