Löszölõ 2x32 (32 km gyaloglás - 32 fokos melegben)
A hétvégi program tervezése azzal kezdõdött, hogy ebben a banánérlelõ hõségben semmiképp sem a hegyekben fogunk túrázni, hanem inkább legurulunk Zamárdiba és a Balaton – sör - sültkolbász – sör – Balaton – Cola - hekk – fagyi - Cola útvonalra megyünk. A várható nagy forgalom elkerülésére hajnali indulást határoztunk el, de a bajok ezzel kezdõdtek...
Az nagyon jó, hogy még elviselhetõ idõben és gyorsan leérünk, de mit csinálunk ott korán reggel ? Rémlett valami Ságvár környéki túra a túranaptárból (16/32 km), mi lenne, ha a hûvös reggelben lezavarnánk a rövid távot ? Könnyû kis mozgás a lankákon, mire kicsit melegebb lesz az idõ, addigra már a vízben csücsülünk.
Terv elfogadva, és aszerint le is értünk 7 órára a Balatontól 5 km-re található Ságvár iskolájának kertjébe, ahol a túra emblémáját hordozó sárga egyenpólóba öltözött rendezõk serege várt. A két táv nevezése külön helyen zajlott, a kapuban egy rendezõ irányított a megfelelõ hely felé. Az ilyen figyelmességet értékelni kell, összenéztünk és már mentünk is a hosszabb táv indítóhelye felé, a Balaton ott lesz még délután is...
Ami ezután következett, arra úgy fogunk emlékezni, mint a „leg”-ek túrája, egyéves TT pályafutásunk (17 túra) különbözõ rekordjai dõltek meg sorban.
- ezen a túrán volt a legmelegebb idõ
ez a rekord marad is egy darabig, ennél melegebb idõben menjenek túrázni a
beduinok és a busmanok
- ezen a túrán álltunk meg a leggyakrabban
nyílt terepre érve naptej kenés, erdõs részen kullancsriasztó fújás, az igen
gyakori folyadékbevitel és ennek velejárója (habár a zömét kiizzadtuk)
- ezen a túrán fáradtunk el a legjobban
sokat kivett belõlünk az idõjárás és a terep is, de a gyakori megállások és a
nevezetes helyeken való nézelõdés miatt nagyon fogyott a idõ, a túra vége
felé már igencsak igyekeznünk kellett a teljesítésért, végül minden
erõnket összeszedve 1 perccel a szintidõn belül értünk be.
- ezen a túrán találkoztunk a legmeredekebb emelkedõvel
Börevár a hely neve, az Ágasvár szelíd lanka lenne mellette, de szerencsére
életmentõ árnyékot adó szép erdõben vezetett a nyílegyenes út felfelé. Volt
olyan része, ahol gyökerekbe kapaszkodva kellett menni és nem lehetett a
talpunkon megállni a visszacsúszás veszélye nélkül.
- ezen a túrán találkoztunk elõször azzal, hogy a pontõrök pár szóval elmesélték a
környék nevezetes helyeinek (halastó, Bujó-lik, Börevár, Betyár-tanya...)
történetét. A pontokat ezekre a nevezetes helyekre, és a fantasztikus
kilátást nyújtó magaslatokra(Bögöcse, Flóra-hegy) tették az igen gondosan
kialakított útvonal tervezõi.
- ezen a túrán találkoztunk a év legjobb szalagozásával
a túra útvonala kis kivételtõl eltekintve jelzetlen utakon,ösvényeken vagy
csapásokon (néha még azokon se) vezetett, ennek ellenére a tájékozódás
senkinek nem okozott gondot, az igen gondosan elkészített útleírást és a
térképvázlatot is nyugodtan el lehetett tenni, mert a zegzugos útvonal minden
úttévesztésre esélyes pontján ott vírított egy-két jól elhelyezett, helyes
irányba terelõ „IVÓVÍZ” feliratú szalag. Külön említeném azokat a
keresztezõdéseket, elágazásokat, ahol nem kellett letérni az eddig járt
útról, ezeken közvetlenül a csomópont után, jól látható helyen volt egy
félreérthetetlenül elhelyezett „megnyugtató” szalag. Egy helyen láttunk
eltérni a úttól két túratársat, gondolkodás nélkül utánuk is szóltunk. Persze
gondolhattuk volna, hogy nem tévedtek el, csak geoládázós kitérõt tettek,
utólag is elnézést kérek tõlük a feltételezésért.
- ezen a túrán találkoztunk a leggondosabb ellátással
a nagy melegre való tekintettel minden lehetséges ponton korlátlan mennyiségû
hûtött szódavíz várt minket, a rendezõk egy terepjáróval körözve szükség
szerint folyamatosan pótolták (!), ezenkívül a pontõrök között pogácsasütõ
verseny zajlott, amit magunk részérõl döntetlenre értékeltünk, a különbözõ
pogácsák egyaránt finomak voltak, és igen jól is estek. A célban meg a
szokásos zsíroskenyér és szörp mellé egy õsrégi helyi specialitást, egy
káposztából, zöldbabból, zöldségekbõl és sok húsból készült nagyon finom
levest is tálaltak, kemencében sütött lángosra emlékeztetõ kenyérféleséggel.
„Áldos leves” és „langalló” volt a étkek neve, a receptet el is
lehetett hozni, másoltak belõle eleget.
- végül ezen a túrán találkoztunk egy rendkívüli dologgal is
végig az volt az érzésünk, hogy a rendezõsereg nem egy feladatnak tekintette
a túra körüli ténykedését, hanem valamiféle ünnepnek. Úgy nézett ki, hogy
erre az alkalomra összejött a Ságvárért Egyesület összes ráérõ tagja, korra
és nemre való tekintet nélkül, és igen jól érezték magukat, miközben mindent
megtettek azért, hogy az odalátogató túrázók kedvében járjanak. Próbáltuk
köszöngetni tevénykedésüket, de azzal hárították el, hogy õk köszönik a
részvételünket, és ez nem csak gesztus volt részükrõl, így is gondolták.
Ezúton is üzenjük tehát a népes rendezõségnek, hogy fáradozásuk sikerrel járt, a dögmelegben való igen fárasztó gyaloglástól való teljes kimerülésünk ellenére élményekben gazdag, emlékezetes napunk volt.
A Balatonra is lementünk még, egy kis pancsizás, fagyizás, árnyékban való szunyókálás volt hátra a napi programból.
Mivel eddig csak néhány t.túrán voltunk a sok közül, lehetõség szerint inkább új helyek megismerésére vágyunk és egyenlõre nem tervezzük a visszatérést a legjobb túrákra sem, ha az eddigivel azonos útvonalon mennek.
Ennek ellenére ezt a túrát - a vízparti levezetéssel együtt - elõre beírjuk a jövõ évi naptárba, és ezt nyugodt szívvel ajánljuk ismerõseinknek de ismeretleneknek is.
|
