Gázló 130
Távolság: 136,7 km; A túrán egy figyelmetlenségem miatt 2-3 km-en nem ment a magasságmérõm, ezért a két nagy emelkedõ (Rézbükki-út, Bakonybél - Hajag) magasságmérésére figyeltem, azokról legyen magassági profil, amit a képek közé fogok betenni.
Hét órakor tervem szerint a rajt helyén voltam. Úgy 10 perc sorban állás árán beneveztem. Szerencsém volt. Az akkor érkezõk, már egy háromszor olyan hosszú sorba állhattak be, mint én. Felszereltem a rajtszámot, s gyerünk. Nem tûztem ki saját idõmnek a megjavítását, viszont fényképezést azt terveztem. Ennek ellenére a tiszta biciklizett idõm most lett a legjobb. A túra elõtt három héten keresztül nem tudtam hegyre menni (600 km-en 2-300 m szintet szedtem össze), ezért tartottam az emelkedõktõl, de csak bevállaltam a 130-as távot. A végére kiderült, semmi gond, jól mennek az emelkedõk!
Az elsõ két ellenõrzõ pontot hamar letudtam, s végre kiértem a városból. Biciklivel nem túlzottan kedvelem a dzsungelharcot így Márkóig a felsõ úton mentem, ami sajnos rosszabb állapotban van, mint tavaly. A fotós megállóknál elengedtem néhány csoportot, így nyugodtan saját tempómban hullámvasutazhattam Bánd felé. Hosszú aszfaltos szakasz következett Herenden keresztül a Hajag irányába. Ez évben késõbb kanyarodtunk le az aszfaltról, mint a megelõzõkben. Egész jó, de nem kicsit poros úton közelítettünk a Fodor-tanya felé. Két szénát szállító teherautóval találkoztunk, ami leszállásra kényszerített bennünket. Közben egy túrázónak segítettünk, aki eldefektelt, pumpa pedig a társánál volt, aki elõrébb tartott. Ideges volt, a feladást fontolgatta, mivel rövid idõn belül, már a második defektet kapta. Hamar rájöttünk, a felnivédõ szalag silány minõsége okozta a bajt. Régebben nekem is törtek borsot az orrom alá a kínai szalagok. A Fodor-tanyánál, csak egy kulacs izotóniás löttyöt kevertem magamnak, s mentem tovább. A fényképezési megállókat leszámítva eseménytelen volt az út a Pápavár aljáig. Az idén volt víz a Fekete-sédben. Az aszfalton utolértem egy csoportot, de úgy döntöttem, nem érdemes megelõzni õket. Annyival nem vagyok gyorsabb. Itt azért kiderült, hogy a 2,3 collos gumijaimnak kisebb a gördülési ellenállása, mint az elõttem haladók keskenyebb papucsainak.
A Király-kapunál újabb ellenõrzõ pont, majd hullámvasutazás Odvaskõ-puszta felé. Nagyon szép ez az út. Többször is megálltam fotózni. A Witt emléktáblánál, kicsit hosszabban idõztem. Jól látszott a Kõris-hegy tetején a radar dóm. Oda bizony még fel kell tekerni. Az ellenõrzõ pont elõtt valamivel utolsókat hörögte az ivó zacskóm. Ezt jól kicentiztem! Az ellenõrzõ ponton vizet vételeztem, pótoltam egy kis kalóriát, majd gyerünk tovább.
Következett a Rézbükki-út, a maga kistányéros emelkedõjével. Figyeltem rá, hogy el ne szálljon a pulzusom, mivel utoljára jól elsavasodtak az izmaim. A bükkfák árnyékában nem volt túl meleg (28 fok), s szerencsére az út csaknem végig az erdõben vezet. Párszor itt is megálltam fényképezni. Alaposan megizzadva értem föl a Kõris-hegyre, ahol pihentem pár percet, megolajoztam a láncot, ettem egy szendvicset, s következett egy jó kis aszfaltos lejtõ.
Kisszépalma-puszta után, sorompó kényszerített megállásra. A túloldalán, egy az utat illegálisan használó személygépkocsi próbált megfordulni. Tempósan tekertem tovább. A Hódos-ér völgyében megálltam fotózni. Már a fékezésnél ficergett egy kicsit az elsõ kerék. Biztos a laza murva. Fotózás után, gyerünk tovább! Hát nem mentem tovább, mert nem a murvával volt a gond, hanem defektet kaptam. Szerelhettem. Végre megint úton! Hamarosan újabb ellenõrzõ pont, majd jöttek a gázlók! A sáron kívül a vizes köveket sem szeretik a gumijaim, csúsztak rendesen. Lentrõl a negyedik gázló elég mély. Nem láttam az alját, s belementem egy lyukba. Rendes ütést kaptam a fenekemre. Ezen kívül persze alsó mosásban is részem volt. Az utolsó elõtti gázló a legmélyebb, ahol most is ment víz jócskán a cipõmbe. Nem gond. Pár kilométer alatt megszáradt. A láncom sírni kezdett egy kis olajért, így a Borzavárra vezetõ emelkedõ tetején, lánckenéssel kombinált fotózást csaptam. Döngetés Porva végéig aszfalton, majd murvás út Kisszépalma-puszta irányába. Újra aszfalton tekerve értem el a lezárt sorompót. Szerncsémre elõttem 1-2 perccel ért oda a túra fotósa motorral, így nem kellett átbújni a sorompó alatt. Tíz kilométeres döngetés következett Bakonybélig. Ezen a szakaszon általában 1 km/h-t szoktam javítani az elõzõ 90 kilcsi átlagsebességén.
Bakonybélben a közkúthoz helyezték át az ellenõrzõ pontot. Jó sokan pihengettek az árnyékban. Vízpótlás után megettem a második szendvicsemet is, s tovább indultam. Jött a nemszeretem szakasz a Hajagra. Az út horror, bár lényegesen jobb mint 2003. óta bármikor. Árnyék alig. Kicsit enyhébb az idõ, mint tavaly. Árnyékban 29-30 fok, napon 31-32 fok. Elõzõ évben ezek az értékek 33-34 és 37-38. Az emelkedõn 320 m szintet gyûjtöttem be.
A Hajagról levezetõ murvás út meglepõen jó állapotban volt! Az utána következõ földutak, viszont sokkal rosszabbak, mint eddig bármikor. Azért csak leértem Hárskútra. Megmásztam még egy emelkedõt, a szembeszélben, s a tavalyinál bõ 10 km/h-val alacsonyabb sebességgel begurultam Márkóra. Közben szép rálátás nyílt Veszprémre. Persze megint megálltam fotózni. A malomnál megkaptam az utolsó bélyeget, s a reggel használt úton gurultam Veszprém felé. A kijelölt kavicsos-murvás úton beértem a városba. Irány a viadukt. Megvolt az utolsó mászás a tûzoltóságig, s már csak egy kis gurulás a célig.
Igen jól éreztem magam, fõként akkor, amikor megnéztem a kilométerórámat. A teljes idõm, a második leghosszabb volt, viszont a tiszta biciklizett idõm, 4 perccel kevesebbnek bizonyult, mint az eddigi legrövidebb.
Otthon kiderült, jó sok képet készítettem, lesz mibõl válogatnom.
Meglepett, milyen sok fiatal vett részt a túrán. Láttam néhány gyereket, akik a tízes éveik nagyon elején vannak, s 24-es biciklivel teljesítették a 90-es távot. Csak gratulálni lehet a teljesítményükhöz.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 800 Ft-ért laminált rajtszám, jó itiner, amit mivel már hatodszor teljesítettem a távot, meg különben is hazai terepen tekerhettem, elõ sem vettem. Víz és izotóniás ital Odvaskõ-pusztánál, a Kõris-hegyen és a Hajagon; Müzli szelet Odvaskõ-pusztánál, és a Kõris-hegyen; Szõlõcukor a Fodor-tanyánál. Az egyetlen negatívum, hogy ez évtõl a kitûzõ színe nem függ a teljesítések számától. Nekem azért még sikerült megfelelõ színût kapnom, s remélem jövõre is marad még. Már nem tudtak új színt kitalálni a szervezõk, meg komoly többletmunkát jelent a nyilvántartás és ellenõrzés. Nagyon sajnálom, hiszen a gyalogos teljesítménytúrákkal szemben, montis berkekben elég komoly presztízsértéke van a Gázló minél többedszeri teljesítésnek.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, a 2008-as évnél, de csak valamikor augusztusban, mivel újabb két hét számítógép megvonás következik a számomra.
|
