Élménybeszámoló a 2008. július 11-17-ig tartó Kalandtúráról
Írta: Zizka a Kockás királyságból
infó: www.hamahama.hu
Eljött a nyár, itt a jó idõ, ez sokak számára a várva-várt Hamahama Kalandtúrát is jelentette egyben.
Akadt olyan, aki a királyi cím megvédésért tért vissza, a bátrak a további kalandokat keresték és nem utolsó sorban voltak, akik az elsõ ilyen túrára jelentkeztek.
Szombat reggel elsõ órái nagy izgalommal teltek. Az eligazításon szembesültünk a sok új „hamahamázóval”, a bátor Marcsival, aki nem tud úszni és nekivág a Rábának. Megismertük a vezetõinket, a nagy bölcs Szabit, a mindig hátul takarító Miszit és kislányát Rékát.
Megválasztottuk a két királyt: Sanyi királyt, aki Feri és Feri királyt, aki Sanyi. Tudom ez egy kicsit furcsán hangzik, és megkérdezed, hogy „-Mi van?”, - de ne aggódj mi is belekavarodtunk egyszer-kétszer. Kisorsolták a csapattagokat és Sanyi király, aki Feri lett a kockás csapat vezére, nekünk fekete-piros kockás zoknit kellett viselnünk egy héten keresztül. Feri király, aki Sanyi csapatának pöttyös zoknit kellett hordania a túra idején.
Az eligazítás után következett a Rába és a kenuk megismerése. A túrakenuk gazdagabbak lettek kormányosukkal és evezõseikkel. Majd a nagy okítást Miszi megtartotta a hideg Rába vizén.
A 32 km-es szakaszt kezdte meg a csapat a többször elhangzott „HAMAHAMA INDULÁS!”-sal. Az alacsony vízállású folyón csodáltuk a természetet, ismerkedtünk egymással, az evezõlapáttal és még a sodrással is (már akinek sikerült).
Az evezés fárasztó végét Csákánydoroszló jelentette. Itt akadtak elsõ túrázók, akik döbbenten figyelték a zuhanyozási lehetõséget és bátran, nem meghátrálva beletörõdtek, hogy ez egy ilyen túra és nem összkomfortos sátorral érkeztek. A Kati Csárdában elfogyasztott kellemes vacsora elfelejtette mindenkivel az aznapi vállfájdalmakat, izomlázat.
A vasárnap reggeli evezés elõtt a királyok túlestek a koronázáson, ami vicces történeteket ölelt fel. Itt ismertette meg Sanyi király csapata a két országalma történetét. (Ez 18-as karikát igényel, ezért, hogy ezt a sztorit megtudd, el kell jönnöd egy túrára!)
Ezek után „cucc elrak, sátor lebont, hamahama indulás” hangzott el és jöhetett a következõ 14 km-es táv Körmendig. Pihenés ürügyén megálltunk egy kis bátorságpróbára is. A feladat az volt, hogy egy 3 m magas stégrõl kellett leugrani a mély vízbe. Persze ezt is pontokért cserébe tettük meg. A Nap sütött ránk, pirította sajgó vállainkat, majd a körmendi gátnál egyszercsak elkezdõdött a nem várt esõzés, amit akkor még nem tudtunk, de izgalmassá tette a további napjainkat. A kellemetlen esõzés miatt a csapat egy nap kényszerpihenõ tartott Körmenden, aminek a legnagyobb elõnye, hogy négy lány megihatta élete legfinomabb mézes barackpálinkáját a Halász Csárdában. (Ajánljuk figyelmetekbe!)
Mindenki kipihente az elõzõ napi fáradalmait és eközben az esõ csak esett és esett. A Rába ez idõ alatt kb. 2 métert emelkedett. Kedd reggelre az égiek kegyesek lettek hozzánk és újra evezõlapátot ragadhattunk. A bátrabbak eveztek, de többen turistaútvonalon Marcsi gyors tempójában gyalogolták le a távot. Az áradó Rábán nagyon jó sodrásban 1,5-2 óra alatt elértük a molnaszecsõdi táborhelyet. Sanyikán és gépházán (Olgi, Vera, Attila) kívül minden kenus borulás nélkül evezte le a távot. Õk az adrenalin reményében jöttek és a borulással meg is kapták ezt az érzést.
Felejthetetlen élmény volt az áradó Rábán evezni, közben figyelni a természet hatalmas erejét. Uszadékok között, 5-6 méteres farönök mellett ellapátolni. Hú! Ez nagyon jó volt, ezt át kell élni!
Az estét egy jó kis bográcsolással tettük hangulatosabbá. A túra utolsó éjszakáit ezen a helyen töltöttük, mert Szabi kis kocsmája meggyõzõen hatott mindenkire. A kenuzást azért folytattuk, csak végre nem kellett sátrat bontani és állítani. A szerda reggel, a Feri király által kiadott feladat szerint, egy jó kis reggeli tornával indult. Voltunk olyan energikusak, hogy több helyi lakost bevontunk a mozgásba. A jó kis bemelegítés után evezõlapátot ragadtunk, vízre raktuk a kenukat és leeveztünk Rábahídvégre, ahol egy jó kis csülökpörkölttel jutalmaztuk magunkat. A kellemes délutánt napozással, beszélgetéssel töltöttük el és erõt gyûjtöttünk az esti játékokhoz. Napnyugtától Miszi és Réka által kitalált bohémságok következtek, amik összekovácsolták a csapatokat. Mindenki küzdött a királyáért. Jókat énekeltünk, meghallgattuk az „Óda Sanyi királyhoz” címû remekmûvet. Megmostuk királyaink lábát, új királynõket ünnepeltünk. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat.
Sajnos minden véget ér egyszer és elérkeztünk a közösen együtt töltött reggelhez is, ami sok izgalmat tartogatott számunkra, mert megtudhattuk, hogy melyik királyság gyõzött. Mindenki megkapta saját, névre szóló oklevelét, egy címet, amit egy évig viselhetünk. Dobpergés híján az eredményhirdetés is elérkezett. Minimális pontszámkülönbséggel a királyságot Sanyi király, aki Feri és kockás népe nyerte el. Búcsúzkodások közepette akadtak, akik, az utolsó 8 km-es szakasz leevezéséhez készülõdtek, sokak sajnos elindultak otthonuk felé.
Egy jó társasággal eltöltött túra minden perce feledhetetlen maradt minden ember számára.
Búcsúzóul üzenem azoknak, akik még nem voltak ilyen kalandtúrán, hogy itt a nyár és lesznek még Rábatúrák. Haverok, buli, hálózsák, sátorpróba és indulás a Rábára evezni! Miszi és Szabi vár titeket!
„Legyen béke a szívedben” és találkozunk jövõre is!
Zizka
|
