Túrabeszámolók


Hegymenet 55/ II. Béla emléktúra / Várad 15

Rush2006Túra éve: 20082008.07.31 19:04:05
Hegymenet 55

Úgy volt hogy Karesszel a Wass Albert 100-ra megyünk, de a Vián lesérült, így kinéztem valami más programot a hétvégére. Megakadt a szemem egy kemény túrán. A távot és a szintet is kb. egy Mátrabércre tettem. Péntek este utaztam le, szálláslehetõség nem volt, egy hálózsákkal vágtam neki "majd valahol elalszom" címszóval :) 4 és fél óra buszozás után leszálltam Pécsváradon. Kerestem valahol valami alvóhelyet kicsit stresszelve, mikor megláttam egy kis panziót a 6-os út mellett. 4000 Ft volt a szállás, és üdülési csekket is elfogadtak ami épp volt nálam, így tökéletes választást biztosítottam magamnak péntek estére. Még meg is vacsoráztam, egy helyi specialitást a Zengõvárkonyi sertésbordát választottam. A pincér kedvesen érdeklõdött a ttúrákról, és hüledezett mikor mondtam hogy holnap 55 km vár rám :) Jó kedvvel feküdtem le, és másnap már fél 6-kor keltem.

6 órára már a rajtban voltam. Egy nagyobb tervem volt, elérni a 16:55-ös buszt, ami közvetlen járat BP-re. Ehhez nyomni kellett rendesen a tempót, ráadásul a Mecsek ezen felén még nem is jártam soha.

Elindulok, már látom hogy jó idõ lesz ma. Távolban nagy hegyek, na ezeket biztos meg kell mászni. Egy túrázót érek utól, a 30-ason indul, jön velem kicsit, majd amikor meredekebbé válik az út lemarad. A P+ jelzés el-eltûnik néha de nem tévedek. A meredek után felérek a tetõre a S- elágazáshoz. Itt kemény idõ fogad, épp egy felhõbe mentem bele. Fúj a szél nagyon erõsen, és valami ónos esõ is szemerkél, de jól esik a kemény kaptató után. Az orromnál tovább nem nagyon látok, de csakhamar elérem a Zengõ tetején a pontot. Elsõ résztvevõ vagyok, senki nem ment még el mellettem. Örömmel mondják hogy még találkozunk. Nem lett számomra meglepetés mert tanulmányozgattam az itinert ezidáig. Kellemes lejtõ, bele-bele kocogok, majd jön egy szalagozott út fel a Hármas-hegyre. Ejj de kemény szakasz volt ez. Út sehol, viszont a narancssárga szalagok szépen irányítanak. Nagy nehezen felérek a csúcsra. Ismét köd fogad. Innen ereszkedve ismét kellemes lejtõ a mûúton, kocorászok. A Z+-re érve nagy sár fogad, és innentõl a talaj nem is változik. Pocsolyák és sártenger fogad szinte mindenhol. Egy elágazásnál nem lelem a jelet, kissé tanácskozok, majd elindulok lefelé. Jó irány csakhamar megvan a jel. Rengeteg õzet látok, ezért szeretek kora reggel túrázni, mert ilyenkor ébred a természet, és rengeteg állatot lehet látni ha szemlélõdik is az ember.

Haladok a Takanyó-hegyre, nem vészes az emelkedõ, a szalagozás most is perfekt, és a csúcson elérem a pontõrt, aki nyalókát osztott :) (Most jut csak eszembe hogy még ez megvan, na irány megenni). A Máré-vár felé az emelkedõn már kicsit elkezdek fáradni, izzadok keményen. A ponton magnézium, és nápolyi vár. Továbbra is én vagyok az elsõ áthaladó. A várból lefele ismertetõ táblák, kirándulócsoport, majd újra emelkedõ föl a S+-en. Egy idõ után a SO-nél nagyobb elágazás, jelzés sehol. Indulok egyenesen, Óriási pókháló az út közepén, még jó hogy észreveszem. 200 m-t megyek, vagy még többet is, jelzés sehol. Vissza az elágazásba, másik utat keresek az sem jó. Jó negyed órát tanácstalankodok, elindulok a "pókhálós" irányba, lesz ami lesz alapon, és jóval feljebb a jelzés is meglesz. Szitkozódok, kezdem lemondani magamban a buszt, de mégis tempósan megyek továbbra is. A Vörösfenyõ kh.-nál szuper szolgáltatások ismét, kicsit pihenek, felõrlött ez a tévelygés kicsit. (25 km 1400 m szint). Innen a Dobogóhoz kemény szintet írt az itiner, viszont az út emelkedett ugyan, de nem volt olyan vészesen nehéz. Annál viszont jóval nehezebb volt az itiner értelmezése. "A Dobogó oldalában a jelzésrõl szalagozott ösvény tér balra és megy a Dobogóra".

Persze ezzel eddig semmi gond nincs, egészen addig amíg megtalálom a szalagozást, és el is indulok rajta balra. Elérek egy csúcskõhöz, na de hol a pont? Innen lefele meredeken indul a szalagozás, nem lesz ez így jó gondoltam. Kapcsoltam, hogy a Dobogót még egyszer kell majd érinteni, így elõreolvastam az itinerben, és gyanús volt mintha késõbb kellene majd erre jönni, és a Dobogó helyett most a Szamár-hegyen járnék. Bosszúsan visszafutok az elágazásba, megyek tovább, és csakhamar eljön a helyes szalagozott út is. Ez megtévesztõ volt úgy érzem, a jövõben írni kéne hogy melyik balos szalagozás a helyes!!
mgruber pontõrködik, megszomjaztam, szerencsére van üdítõ. Innen hogy behozzam a hátrányom végig futok lefele a Zháromszög jelzésen. Grr.. Számolgatok, lassan 6-os átlag kell a buszhoz, egyre nehezebb tartani magam..
Késõbb újra a Szamár-hegyen találom magam, meredek útnélküli szalagozás visz fölfele. Elérek a csúcskõhöz, mosolygok egyet mintha jártam volna már erre :)
Viszont nem mosolyog az apa-fia kettõs akik épp ugyanazt a szalagozást nézték be mint én. Bosszúsak, és igazuk van. Örülnek hogy találkoztunk, mert õk még mentek volna tovább lefele :)

Ismét mgruber pontján vagyok. Ez a kis kitérõ 8 km volt. Ezalatt csak ketten mentek el az elsõ körben elõttem õk sem olyan régen, és folyamatosan jönnek azok akik még elõször jártak itt (22-en indultak a hosszútávon). Lekocogok a kajapontig, ami elõbb volt a kelleténél, de a nagy sárra való tekintettel jött elõrébb. Ezután szépen benézek egy leágazást, de a fene se gondolta volna hogy egy szuper kövesútról egy dzsungelbe kell menni.. Láthatólag nem csak én tévedtem, mert a kövesúton több lábnyom is volt, a rövidtávosoké.
Ezt benéztem.. Jó 1,5 km a hibám, de nem izgat, az a lényeg hogy megvan a helyes út, és lejt is így persze kocogok rajta. A Z+ jelzés érdekes, egy idõben ZO volt, csak gyatrán oldották meg a festõk, így hol egyik, hol másik jelzés van a fákon :)
Lejutok Óbányára. Nagyon meleg lett, a kocsmában OKT nyalóka, épphogy iszok egy kis üdítõt, óriási gyerekcsoport ér be. Utólérem az utolsó rövidtávosokat, majd meredeken felfele a Vadászlakhoz, majd a Somos-hegyrõl szép panoráma tárul elém, és hamarosan a ponton is vagyok. Innen egy meredek lejtõ, és Knégyzet jelzés a Réka-kunyhóig. Hangulatos hely ez, épp van is valaki itt. Iszok a forrásvízbõl, majd látom hogy egész jól állok idõvel 1-2 kisebb kavarás után is.
A jelzésen haladva nem úszom meg, esek egy szépet, még jó hogy mellettem volt a patak, így legalább a kezemet letisztítottam, de hátul csupa sár voltam. Jót derültem rajta, minek is bosszankodjak.. Indulás fölfele másodszor is a Zengõre. Egy meredek szalagozott ösvény fölvitt a S-ba, aminek most a másik ágán közelítettem meg a csúcsot. Szép komótosan haladok, egyre jobban bedurvul az út, úgy látom hogy sose lesz vége 2,9 km-re 366 m szintet kell legyûrnöm. Nagy kín árán felérek ismét a csúcsra, patakokban folyik rólam a víz, de innen már megvan a túra. A két lány a ponton nagyon kedves, én vagyok az elsõ 55-ös, bíztatnak, és dícsérnek, ami egy ilyen szint után jól is esett :)

Innen már csak lefelé, viszont az utolsó 6 km-re 6-os átlagot kell menni, ami ennyi szinttel a lábamban nem is olyan egyszerû. Innen sokáig szalagozás (a szalagok végig a túrán tökéletesek voltak az ominózus Dobogón kívül), Majd vissza a reggel megismert P+-re. Már nagyon tûz a nap, de én kocogok rendületlenül, és 16:30-ra beérek a célba. Jó 2-3 óráig senki nem is jön utánam mint kiderült. A díjazás átvétele után alig van idõm, bekapok egy kenyeret, és indulok is a buszhoz, ami pár perc múlva meg is érkezik, és ismét 4 órás út vár rám hazafelé. Immár kellemesebben tellik az út, mert egy sikeres és élménydús szombati napot hagytam magam mögött, és az emlékekre gondolva "secc perc alatt" otthon voltam :)

Köszönöm a szervezõségnek a túrát, a szolgáltatások nagyon jók voltak, és örültem hogy megismerhettem a Keleti részét is a Mecseknek. Nem csalódtam a 2660 m szintkülönbségben, tényleg egy Mátrabérccel versenyezhetne :)

10 óra 30 perc alatt teljesítettem a távot.