Vértesi Kerekezés 70 és útvonal bejárás
Távolság: 68,4 (116) km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 670 (1390) m.
A reggeli érkezésnél, még nem tudtam, melyik távra nevezek, van e kedve Brigi gyerekeinek biciklitúrázni? Nem volt, így a 70-es távot választottam, de eleve eldöntöttem, kicsit kibõvítem a kört Vérteskozma irányába. A túra fõszervezõjével megbeszéltük merre megyek, illetve ha nem érek idõben a csákvári ellenõrzõ pontra, ne várjanak rám.
Kicsit csípõs levegõben, de napos idõben vágtam neki a távnak. Laza bemelegítõ tekerés után értem az elsõ ellenõrzõ pontra, Csákberénybe. Pecsételés után, végre bevehettem magam a Vértes erdeibe, egyúttal megkezdhettem, a túra legnagyobb szintkülönbségû, de nem túl húzós emelkedõjét a Horog-völgyben. Jól haladtam, így hamarosan elértem a Pusztavámra vezetõ murvás utat. Tavaly trekking biciklivel, ezen a 7,6 km-es 200 méteres lejtést jelentõ úton csökkent az addig elért átlagsebességem, most montival viszont nõtt. Jó volt ez a kis lejtõ! Pusztavámon megkaptam a második pecsétet. Gondoltam inni kellene valamit, viszont a kis boltban nagyon sokan voltak. Lemondtam a boltról. Nincs olyan messze Kõhányás-puszta. Ettõl kezdve kellemes erdei utakon hullámvasutaztam a harmadik EP felé. Az idõjárás is folyamatosan melegedett, egyre kellemesebbé vált. Egy-két helyrõl kilátás is volt a Gerecse irányába. A Csáki-vár közelében találkoztam pár gyalogos teljesítménytúrázóval. Itt egy egészen rövid szakaszon megegyezik a két túra útvonala. Amikor megpillantottam az Eperjás túloldalán lévõ hegyeket, tudtam, közel van az oroszlányi út, amelyre hamarosan rá is kanyarodtam. Kõhányás-pusztán megkaptam a következõ pecsétet, ettem egy kis zsíros kenyeret, újratöltöttem a kulacsomat, s gyerünk tovább. A vérteskozmai elágazásnál letértem a túra hivatalos útvonaláról. Egy kis mászóka következett Vérteskozma felé. A falu elõtt rátértem az erdészeti útra. Az Ördög-szószékéig kellemes lejtõn tekertem. Itt balra kanyarodtam a Mátyás-kút felé. Az eddigi leghúzósabb emelkedõ következett. A hivatalos útvonalon mindenütt simán felmentem középsõ tányéron, itt viszont szükségem volt a kistányérra is. Sajnos a mászóka után, a trehány „útkarbantartás” miatt a lejtõs részen igen rossz volt az út. Az útpadkát gyalulták lejtõsre, de sok helyen az utat is hozzágyalulták, az aszfaltot is felszaggatva. Nem takarították le a romokat az útról, emiatt csak igen óvatosan lehetett menni. Egyébként szép helyen vezet az út. Ahol a kék és a zöld keresztjelzések keresztezik az utat, a gyalogtúrázók egy ellenõrzõ pontját találtam. Vértsekozmától idáig találkoztam is jó néhány túrázóval. Mentem tovább. A Mátyás-kút után jobbra rákanyarodtam egy igen jó murvás útra, ahol emelkedõvel kezdtem. Nagyrészt jó is maradt az út. Az aszfalt elérése elõtti másfél kilométeren, viszont volt néhány, számomra montival is nehéz szakasz, szétmosott murvás lejtõ.
Az aszfalton elindultam Vérteskozma felé, majd az elsõ aszfaltos elágazásnál, egy visszafordítóval, Csákvár felé kanyarodtam. Az aszfaltos út kellemes volt. A murvás út elég ronda minõséggel kezdõdött, ami minden meredekebb részen megismétlõdött. A legrosszabb az aszfalt elõtti utolsó pár száz méter volt, ahol laza homokos volt a murvás út. Nehezen haladtam.
Itt visszatértem a hivatalos útvonalra. Még egy emelkedõ, majd 40 fölötti tempóban tekerés az ellenõrzõ pontra. Még ott találtam a pontõröket. Rajtam kívül, még 10 túrázóra vártak. Beszélgettünk egy kicsit, s nekivágtam az utolsó szakasznak. Egy jó 110 m szintkülönbségû emelkedõ után, alig kezdtem gyorsítani, máris fékezhettem, a gánti elágazás miatt. Egy újabb kis huppli után, már csak némi gurulás következett a célig. Nem sokkal elõtte, Mercédesszel találkoztam, aki a köszönés után, rögtön kísérletet tett, a müzliszelet megszerzésére, amit majd a célban fogok kapni. Mivel azt a választ kapta, hogy éhesebb vagyok egy egész farkasfalkánál, így taktikát váltott. A célban közölte az anyjával, miszerint nekem, mivel többet mentem a kiírtnál a túrán, két szelet müzli jár, amibõl az egyiket neki adom. Ügyes!
A célban megkaptam az oklevelet, a kitûzõt, a pecsétet a kupalapra (a tizennegyediket), ettem egy kis zsíros kenyeret, beszélgettünk egy kicsit, majd levezetésként elmentem megnézni egy útvonal szakaszt (ez lett a legkeményebb rész), amely szerintem része lehet egy reménybeli montis távnak, de egy szakaszán még nem jártam. Irány a Gánti-balang. A murvás út rosszabb, mint a Bakonybélbõl a Hajagra vezetõ út, ami a gázló legrosszabb murvás útja. Elgléderezték, de utána semmi tömörítés. Homokos, laza, nehezen tekerhetõ, de tekerhetõ. A Vörösmarty-forrás közelében megszûnt a gléderezés, valamivel jobb lett az út. Az újabb murvás szakasz kemény, de jó köves pattogtam rajta rendesen. Szóval választhattam: vagy sima, de nagyon laza, az út, vagy tömör, de köves. Az emelkedõ tetején jobbra rátértem egy karbantartás híján elfüvesedett, kanyargós murvás útra, Ezen haladtam, amíg vége nem lett. Itt következett az eddig általam nem járt rész. Visszajutni Gántra, úgy, hogy a legkevesebbet menjek az országos kéken. Egy elkeverést leszámítva sikerült is, bár nem egy leányálom az út, sõt… Ha ilyen marad a murvás út, és része lesz egy reménybeli montis távnak, elég kemény lesz.
A túra adatainál, azért szerepelnek zárójeles adatok, mivel, mint a beszámolóból is kiderül, el is tértem az útvonaltól, meg hozzá tettem még egy kis kört. Sajnos, amikor letértem Vérteskozma felé, elfelejtettem a kilométerórámat megnézni, így csak a GPS-re hagyatkozva tudom megosztani a megtett távot. A szintet szerencsére megnéztem, mivel arra jobban kíváncsi voltam. Az adatok: A hivatalos útvonalon megtett táv: 68,4 km; szint: 670 m; a vérteskozmai kerülõ: 30,5 km; szint: 455 m; a ráadás kör: 17,1 km; szint: 265 m. Látszik, hogy a vérteskozmai kerülõ átlagos meredeksége, másfélszerese, a jelenlegi hivatalos útvonalnak.
Lehetne egy tisztán aszfaltos 100 km fölötti távot is létrehozni, kérdés, van-e a szervezõknek elegendõ embere a plussz ellenõrzõ pontokhoz, illetve Vérteskozma felé lenne egy 5-6 kilométeres szakasz, amit oda-vissza meg kellene tenni. Augusztus 20-án be is jártam ezt a távot. A Mátyás-kút közelében már takarították a köveket az útról! Véleményem szerint ez a Vértes legszebb erdészeti aszfalt útja, bár egyben a legrosszabb állapotban lévõ is. A túra hossza: 110 km; szintemelkedése: 1155 m.
Nekem tetszett a túra. Ár/érték aránya jó. 550/500 Ft-ért, oklevél, a kiírásban nem szereplõ kitûzõ, Kõhányás-pusztán és a célban zsíros kenyér, plussz a célban müzliszelet. Nekünk bicikliseknek Kõhányás-puszta jó frissítõ pontnak, mivel mi Mindszentpusztát nem érintjük.
Az útvonal jelzései lényegesen jobbak lettek, mint tavaly. Egyedül Csákváron nem segítették felfestett jelzések a tájékozódást.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, de csak a jövõ héten lesz idõm feldolgozni õket. Már fent vannak a Gázló, és a Mûvészetek Völgye túrák képei.
|
