Túrabeszámolók


Börzsöny-bérc

ZeteTúra éve: 20052005.07.18 16:04:47
Kemence, 2005. július 16.

Elõszó:

A túrán kiválóan éreztem magam, ehhez nem kellett más, mint maga a helyszín, a varázslatos Börzsöny, meg a találkozás és közös túrázás egy remek cimborával. Ennyi nekem pont elég.

A Kemencére való reggeli utazás cudar korai kelést igényelt. A buszutazásban a legjobb az itt mindig megszokott vámosmikolai megálló. Ez általában egy cigarettaszünetre elég, de most a sofõr nem fukarkodott, a kérdésre, mennyit fog állni: "5 perc, 10, 15, 20?" hajszálpontos választ adott, ebbõl is látszott, nem az a kapkodós ember. De így legalább meg tudtam inni az elsõ kávémat az egyébként eléggé marcona kocsmában, aminek egyértelmûen a cégére a legjobb (tuti, hogy fõleg a buszmegálló miatt települt oda). Így nagyjából rendbe tettem magam, és mire kibattyogtunk a Börzsönyi Fõalapponthoz, már túrakész állapotban voltam.

Elsõ napirendi pontként segítettünk a rajtban sátrat állítani majd elmagyaráztattuk az új útvonalvariánsokat. A 25 km-nek mondott (világos, hogy több, de minek vitázni rõla?) rövidebb távot választottuk, merthogy ebbe bekerült a Holló-kõ bérc és a Kuruc-patakot érintõ K háromszög út is.

Hollókõig épp elég volt a reggeli, fent amúgy is kötelezõ a megálló, hát faltunk is egyet nyomban. Meg gyönyörködtünk a látványban. Ezt nehéz leírni, látni kell! Minden adott volt ahhoz, hogy egy szuper napot töltsünk el a hegyekben. Csak észre kellett venni, ami körülvett minket. Nekünk sikerült. Bõszen fotóztam, a végére 48 képig jutottam.

A Kuruc-patak környékét a már említett K háromszög jelzésen kicsit felemásan fogadtam: az út kb. fele nagyon jól járható és látványos: a hegyoldalban kell végig kanyarogni, itt még jó és széles dûlõúton. Késõbb viszont ösvénynek is alig mondható csapáson botorkálunk, ráadásul a táj mintha halottá vált volna. Ez nagyon meglepett. Kopár erdõalja, kõmorszalékos, csúszós, kellemetlen a terep. Mintha egy középkori csempészösvény lett volna, ahol az öszvérek hátára kötött cuccot vitték anno a rejtélyes és senki által nem ismert utakon a vezetõk.

Fekete-rétnél találgattuk, hogy a szembõl jövõ csapat vajon a túrán vesz-e részt? Igen: ezen a csodaszép napon tul. képpen maszekban túrázókkal nem is igen találkoztunk. Meglepõ (és érthetetlen).

A K kereszten felfelé NHH-re kicsit lemaradtam a társamtól. Mikor már erõsen fogyott a levegõ, az Echo of Dalriada dallamait dúdoltam, hogy eltereljem a figyelmemet, aztán majdnem lecsúsztam egyszer a vízmosásba.

NHH-en a túra egyik holtversenyes fénypontja jött: meleg ebéd, hideg sörök, kávé, cigaretta. Minden adott volt, ezen az igazi turistabarát helyen, hogy regenerálódjunk. Még egy régi ismerõs, Janó is felbukkant (vele az egyik Börzsönyi Éjszakain túráztam együtt elõször). Itt egyébként szépen összejöttek a túrán résztvevõk, voltunk vagy 10-12-en is.

Csóvin a csúcskönyvbe regisztráltunk, majd elkezdtünk lefelé kocogni. Szép komótosan lehaladtunk vissza a rajthelyre. Még épp elcsíptük a korábbi buszt, így az elõzetes tervekkel ellentétben rövidebbre zártuk a napot. De a mûködõ strandot látva világos, hogyan is lehet még jobban összehozni ezt a túrát: ha lesz máskor is, (kemencei rajt/céllal persze) akkor a túra után egy strandolás nem maradhat el!

A túra képei: http://zete.uw.hu/foto/borzsonyberc/index.htm

Zete