2008. 08.30. Pilisi trapp 25
Elolvasva a tavaly írt beszámolókat, bizony nem számítottunk túl jól szervezett túrára, de a gyönyörû túraidõben az otthonmaradásnál semmi nem lehet rosszabb.
8 óra után parkoltunk le a Pilisszentkereszti kocsma közelében (könnyen találtunk helyet), miközben az épp elõttünk beérkezett busz ontotta ki magából a túrára érkezõket. Hosszú sorállásra készültünk fel lelkileg, és itt ért az elsõ kellemes meglepetés: pillanatok alatt megvolt a nevezés, amit három asztalon kifogástalanul bonyolítottak a rendezõk. Amivel utunkra bocsátottak, az egy útvonalvázlat és egy egyszerû, tömör itiner, az ellenörzõpontok helyének és nyitvatartási idejének megadásával, a követendõ turistautak jelzéseinek felsorolásával, valamint a (szerintem reális)résztáv adatokkal.
Lehetett volna részletesebb, egy-két kritikus pontnál talán több segítséget nyújtó leírást is adni, de nekem ez a típus tetszik inkább, ami egy pillantásra áttekinthetõ, és hagy némi tájékozódási feladatot is a túrázóknak.
Hasonló a véleményem az egyedi jelölésekrõl is: szalagozás, táblázás, festés szerintem csak a jelzetlen (vagy igen hiányosan jelzett) utakon, elágazásokban igazán indokolt. Ez a túra végig (aránylag jól) jelzett úton haladt, ezek az egyedi jelölések tulajdonképpen nem is hiányoztak.
Persze ez az egész csak a "túratempóban" haladókra érvényes, akiknek belefér az idejükbe egy kis térkép és tájoló vagy GPS nézegetés. Aki futva teszi meg a távot és nem is eléggé ismerõs neki az útvonal, annak biztos több támogatás kéne.
Nem tudom, hányan és mennyire „kevertek el”, mi egyszer vesztettük el a jelzést, de „irányban” voltunk és maximum 100 métert tettünk rá az útvonalra.
Talán az egyetlen komoly hiányossága az igazolólapnak (itinernek) az volt, hogy hiányzott róla a rendezõk túra alatti elérhetõsége!
No de nézzük a túra útvonalát, ami jelentõsen eltért a tavalyitól.
Az elsõ e.p. a falu közelében lévõ Szent-kút volt, majd a Morgóra vezetõ meredek út, a Kopasz hegy alja és a Fagyoskatona érintésével Dobogókõ volt a következõ állomás.
Itt megcsodáltuk a rendkívüli kilátást, majd továbbindultunk a hegység egyik legszebb útján, a Téry úton a Szakó-nyereg (Ilona pihenõ) felé. Onnan a szépen felújított Hoffmann fogadó, az Égett hárs és a Pálos kolostor romjai érintésével ereszkedtünk le Pilisszentlélekre, de csak azért, hogy aztán felmászhassunk a Fekete-hegyi Sasfészek kulcsosházhoz.
Következett egy kis gyönyörködés a kilátásban, majd könnyû séta a Pilis-nyeregbe és egy utolsó kapaszkodó a Két-bükkfa-nyeregig. Észre sem vettük és máris közeledett az út vége, a Római út és a Mária-pad érintésével a Pilis aljában ereszkedtünk le a rajthellyel megegyezõ célba.
Ott a „szokásos” menü, zsíros és lekváros kenyerek, szörpök vártak ellátás gyanánt, amiben odáig nemigen volt részünk. Ezt is többen kifogásolták tavaly, hogy az aránylag magas nevezési díj mellett minimális szolgáltatást kaptak. Nem vettem részt soha túrarendezésben, csak hozzávetõleges számítgatás alapján mondhatok véleményt: nem ez a túra (és még egy néhány) a „drága”, hanem a többi túra az „olcsó”, ahol az ügyes rendezõk támogatókat tudnak szerezni, és ebbõl kifolyólag a szerény nevezési díj ellenére többet tudnak nyújtani a túrázóknak.
Összességében kellemes meglepetés volt a túra, semmilyen zavaró momentummal nem találkoztunk, viszont egy igen jól kiválasztott útvonalvezetéssel és egy lelkes rendezõgárdával igen!
Mivel a túra végén találtunk még pár kilométert a lábunkban, felautóztunk Dobogókõre, felkeresni a Hegedûs Róbert emlékhelyet és végigmenni a Thirring-körúton.
Gyönyörû túraidõben, kellemes napot töltöttünk el, a hegység szebbnél-szebb részeit bejárva! |
