Nagy-Berek kör kerékpártúra
Bakony 93 kerékpártúra után azt mondtam maradok a gyaloglásnál, de nem bírtam megállni, így elmentem Balatonfenyvesre tekerni egyet.
Reggel hétkor indultam vonattal Fenyvesre, az idõ csodás volt 80 km letekerésére.:)7:45 körül beért a vonatom, leszállva láttam, hogy nem leszek egyedül, mert egy fiú és egy lányis szedegette a bicaját a vonatról. Voltak bennem kételyek a szervezést tekintve, mert két évvel ezelõtt nem sok pozitívummal mentem haza a Zöldgömb által szervezett gyalogtúráról, reméltem most jobb lesz, hogy bicajjal megyek.
Odaérve a kisvasút megállóhoz, a gyanúm bevált. Nyolc elõtt pár perccel estek be a szervezõk. Jelentkezési lap nem volt, nem kérték el a telefonszámainkat, viszont õk se adtak. Kíváncsi lettem volna mi csinálnak, ha valakivel történik valami és nem ér be idõben, vagy valaki lerobban, hogy mennek érte, vagy segítenek. A leírás annyi volt, hogy felsorolták az érintendõ falukat, városokat, valamint tájékoztattak hogyan jutunk el Fonyodra, és a végén Bmáriafürdõtõl Fenyvesre.
Elindultam 8:10-kor az elsõ ellenõrzõhely felé Fonyódra. Balatoni lévén helyzeti elõnyöm volt, mert ismertem a terepet, így nem volt szükségem térképre. Az egész túra alatt nem voltak hivatalos ellenõrzõ pontok Fonyódon a vasúton, Csisztapusztán, ahol gondoltuk, Máriafürdõn szintén az állomáson kellett vasutas pecsétet kérni. Ellenõrzõpont hiányában útközben frissítõ se volt, így a nyomoskútakból vettem magamhoz vizet.
Szerencsére a nagy melegbõl nem érzetem semmit, mert fújt a szél, igaz fele távon szembõl, utána oldalról.:)
Fonyód után Lengyeltóti volt a cél, onnan Buzsákon át be kellett menni Csisztára, ahol a fürdõ bejáratánál kértem pecsétet a pénztárnál. Innen vissza Buzsákra, aztán Táskán, Niklán át Marcaliba értem, innen már könnyebb volt táv, mert közel volt a cél, csak Kéthely Bújlak, Bkeresztúr és már Bmárián voltam az állomáson, innen meg pár percre volt a cél.
A célban ismét csalódtam. Nagy volt a tömeg az egy órára meghirdetett futó, kerékpáros versenyek miatt. Egy idõs nénike, aki azt se tudta hol áll a feje, adta át az oklevelet meg a kitûzõt, gratuláció nélkül, utána közölte, hogy kenjek magamnak zsíros kenyeret, ha kérek. Itt egy kicsit kiakadtam. Háziasnak tartom magam, és nem tartott volna semmibe megkenni egy szelet kenyeret, de nem 80 km után. Így ittam két pohár szörpöt, és elmentem a vonathoz. Kellemetlen volt a helyzet, mert nem foglalkoztak velünk, és nem is készültek ránk. Az emléklapot is elfelejtették odaadni.
Öten indultunk a bicajtúrán, nem tudom hányan neveztek a gyalogtúrára.
Ennek ellenére jól éreztem, magam, és jól esett tekerni. Levontam a következtetéseket, és legközelebb kihagyom a Zöldgömbös túrákat.
Ja, a 80 km 4 óra 30 perc alatt tettem meg, amire büszke vagyok kezdõ lévén
|
