Válicka 30
Régi túra, új névvel – ez ugrik be, amikor meglátom a lepedõt a túra nevével, amelyen a Göcsej gondosan felül van ragasztva Válickával. Kerek repkény a családból magával hozta édesapját és húgát, így négyesben nevezünk, díjat nem kérnek. A kapott itiner áll négy rubrikából a négy bélyegzõ számára, ebbõl kettõ a rajt és a cél, van fekete-fehér térképmásolat és egy szûkszavú, de eléggé informatív leírás. Kisétálunk Zalaegerszeg Csácsbozsok nevû részébõl, családi házak sorakoznak, nem sokat nézek 10 évnél régebbinek. Ráfordulunk egy erdei ösvényre, a jelzések meglepõen jól mutatják a meglepõen jó állapotú ösvényt. Azért van kivétel, szélesen mosolygok, amikor az élen haladva meglátok egy mûanyag jelzést egy farakás tetején lévõ rönkre erõsítve, rögtön a Rockenbauer emléktúra jut eszembe.
A társaság sorrendje hamar változik, Repkény édesapja ellép, maradok a lányokkal, Repkény testvérének hosszú idõ után ez az elsõ teljesítménytúrája, ennek ellenére egyenletes sebességgel menetelünk végig, alig néhány pihenõt tartva. Kiérünk az erdei ösvényen egy szõlõhegy gerincén futó útra, nemrég aszfaltozhatták le egy sávon, legalábbis úgy tûnik. Kelet felé majdnem egész Zalaegerszeg látszik, a bazitai TV-torony magasodik a város és a táj fölé. Sok az eladó hegyi kis telek, üdülõ, talán kevés idõ, energia jut rájuk. Nemsokára elhagyjuk a gerincet, erdei úton ballagunk tovább, szálas bükkök között, ezek Zalában a klímának köszönhetõen már 200-300 méterrel a tengerszint felett megjelennek. Fenyõerdõ váltja a bükköt, majd újra lombhullató. Egyre melegebb kezd lenni az idõ, még egyszer befûtenek odafent nekünk szeptember elején. Megint hétvégi telkek következnek, aztán már bent is vagyunk Nemeshetés kis településén.
Megtekintjük a mûszaki cikkek ideiglenes kirakodóvásárát – árokparton, pokrócról Sokol rádió helyett már DVD-lejátszó is kapható tán. Kisétálunk a faluból, fel egy dombra, a földúton meglátjuk Repkényék édesapját, kicsit gondolkodik, integetünk, mutatjuk, hogy a jelzés nem követi a dombhátat, hanem lemegy a szántó szélére. Lekanyarodik õ is, mind botorkálunk a nehezen járható, viszont példásan jelzett erdõszélen. (Lehet, hogy itt volt még út, de nemes egyszerûséggel beszántották.) Egy hirtelen kanyar levisz az erdõbe, a túloldalán Búcsúszentlászló van, az elsõ ellenõrzõpontot a kocsmában találjuk.
A pontõrök figyelmünkbe ajánlják a templomot, valamint a kocsmát, kérhetünk valamit a rendezõség kontójára – ez igen! Kólázunk, majd elbúcsúzunk és indulunk is. A lányok nem kíváncsiak a templomra, továbbmennek, én elszaladok megnézni. Impozáns, szépen felújított épület, kis parkkal. Jól lefotózom, benézek, aztán már futok is a többiek után, a falu utolsó házainál érem utol õket. Ennyi futás elég is az egész hétvégére, eszembe jutnak a Börzsöny emelkedõit/lejtõit járók, nem irigylem õket, nagyon meredek vidék az. :) Elérjük ugyanazt a dombhátat, amelyrõl nemrég letértünk, itt már teljesen nyílt az út, sülünk a szántóföldön, szerencsénkre viszont olyan erõs szembeszél van, hogy alig hallani egymás hangját.
A távolban a Corvinus IC robog Bécs felõl Pécs felé, sajnos nem sikerül lefotóznom, de vigasztal, hogy elég messze van ahhoz, hogy ne látsszon. Végre elérjük a szántó szélét, itt is van jelzés, igényes, mint eddig és ezután is mindegyik. Patak völgyében kanyargunk, majd megkerülünk egy meredek dombot és a háta mögött felkapaszkodunk egy mélyúton, ahol szinte áll a levegõ és egyre magasabb a hõmérséklet. Szépen fogy az innivalónk, számítunk a következõ pontra, de még igen messze van. Itt fõleg erdõben vagy annak a szélén visz a túra, szerencsénkre többnyire úgy, hogy pont kapunk árnyékot.
Megérkezünk lassan Csatárra, nyílt, frissen burkolt úton battyogunk, süti a talpunkat az aszfalt, amikor a következõ beszélgetés zajlik. Háttérzenének az „A csitári hegyek alatt” kezdetû népdalt dalolgatom, kedélyesen, Kerek repkény pedig azt mondja: „bár érnénk már a kocsmához, hülyére isszuk magunkat!”. Testvére válaszol: „én biztosan”. Az út szélén álló fa takarásából a beszélgetést végighallgató bácsik pedig leesett állal bámulnak. :) A kocsma sem várat magára sokat, pecsételnek és palackos jeges teát adnak a rendezõk, azért a kocsmába is benézek, veszek némi ropit, a pultos pedig készségesen teletölti vízzel az üres palackunkat.
Innen hivatalosan is két utat választhatunk: egy jelzettet, ami nehezen járható és egy jelzetlent (kiszalagozva), ami kicsit hosszabb, viszont nyílt terepen halad. Maradunk a jelzetten, egy ideig nagyon jó, aztán egy kicsit benõttre vált. Utána pedig valami elvadult vetés peremén baktatunk, nyílt úton, szó szerint nyakig a susnyában. Hardcore útvonalkövetés. Szerencsére az egész alig több, mint egy kilométer, amíg kiérünk egy földútra, amely bevisz minket Botfára. Botfáról egy életre megjegyzem, hogy sem árnyék, sem ivókút nincs, viszont fene hosszú falu, amelynek a végén meredek kaptatón kell felmenni a Karácsony-hegy vonalára. Ráadásul hátulról tûz a Nap.
Az elsõ adótoronynál megállunk pihenni, innen már szinte csak lefelé megyünk, kicsit elcsoffadtunk a sok nyílt szakaszon. Azért a lefelé vezetõ úton, a célhoz egyre közelebb kerülve kicsit felgyorsulunk, elérjük azt az elágazást, ahol reggel rákanyarodtunk a sárga kereszttel jelzett útra. Újra bemegyünk az erdõbe, újra elmegyünk a jelzett farakás mellett, Csácsbozsokon pedig a nyomós kútnál kicsit megmosdunk. Innen már csak pár perc a cél, a szervezõk nagyon kedvesek, nagyon örülnek nekünk (a 30-as távon 11 induló van), kérik, vigyük jó hírüket. A díjazás kitûzõ, a szolgáltatás pedig zsíros zsemle, paradicsommal és paprikával, valamint szódavíz. Príma. Bónuszként egy helybéli figura ott téblábol a rendezõség – és a beérkezõk – körül, azt hangoztatva, hogy õ gyalog leér Zalaegerszegrõl Nagykanizsára 4 óra alatt. Inkább idegesítõ, mint vicces, de valahogy elhallgattatják.
Nagyon jó túrát szerveztek, jól eltalált útvonallal, bõséges szolgáltatással, friss, követhetõ jelzésekkel. Ami kicsit hiányzott, az néhány plusz ellenõrzõpont, akár zsírkrétás megoldással. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, édesapjának és húgának, vidám séta volt, épp elég hosszú egy késõ nyári hétvégére.
-Kékdroid-
|
