Meteor Maraton 2008
Nem siettem el az indulást, bár korán függõleges helyzetbe hoztam magam (az, hogy felkeltem, netán felébredtem, az erõs túlzás lenne...). A Kabátért még visszaszaladok a lépcsõházból -- esõt is ígérgettek mára, ki tudja...
Gördülékeny rajt, a megkapott paksamétában ott a tavalyi teljesítõk listája, illetve egy fénymásolt vázlat a hosszúhajtási kõbánya elõtt/után követendõ saját jelzéses szakaszról. Részletes "kettõt lépünk, majd balra fordulunk az ösvényen" leírást nem kaptunk, táv/szintadatok, követendõ jelzések, ep-k nyitvatartási ideje röviden tömören egy oldalon összefoglalva. Rendezõi elérhetõség szintén szerepel a lapon, úgyhogy bátran nekivágok, 8:25-ös rajtidõvel. Némi tollászkodás után a kabát, és nem a polár pulcsi mellett döntök -- az elõbbi esõben is hasznos. Az indulást némi nosztalgikus érzelmek is késleltetik: a régi úttörõvasutasok (igen, akik még az úttörõvasúton szolgáltak) vonulnak, régi dalokat énekelve, utánuk egy fúvószenekar is eljátszik néhány régi úttörõnótát...
Az elsõ jelentésbe illõ esemény a Hárshegyre felfelé menet, a nyereg után következik be: a turistaút bal oldalán egy fa aljánál méhek vagy darazsak(?) köröznek -- építkeznek no, olyan jófajta kalákában, úgyhogy nagy ívben kikerüljük õket.
Szépjuhásznénál váltás a piros sávra, János-hegyen EP a kilátó elõtti placc szélénél, így aztán sokan a futóknak készült rekortán járda bordó szalagját nézik piros sávnak.
Virágvölgynél (vissza)váltás a sárga sávra, kapaszkodás fölfelé, majd Csacsi-rét (ep) következett. Késõbb visszaváltunk a piros sávra, egészen a Piktortégla-üregekig, ahonnan már a P+ jelzést kellett követni.
Budaörs fölött minden alkalommal megállok, és csodálom a kilátást, most is így tettem, sõt, kellemest a hasznossal némi frissítés is belefért az idõmbe. Rengetegen eregettek sárkányt az enyhén szeles idõben.
A bánya útján lefelé haladva jobbra felfedezem az elsõ barátságos "M"-betût, meg egy nyilacskát, ami egy kevésbé barátságos módon emelkedõ ösvényre mutat. Ha ilyen, ha nem, erre kell menni, úgyhogy némi kapaszkodást követõen fenyõfák, majd bokrok között érjük el a sárga sáv jelzést, amin eddigi irányunkkal szemben fogunk egy keveset haladni. A sárga sávról egy öt ágú elágazásnál térünk le balra, az "M"-betûvel jelölt ösvényre, ami a Kavics-árok felé vezet. A jelzés kellõ odafigyeléssel jól követhetõ, tavaly óta úgy tûnik, itt-ott javítottak is rajta, pl. egy villanyoszlopnál, ahol tavaly emlékeim szerint csak az "M"-betû szerepelt, most ott volt alatta az irányt mutató nyilacska is.
A Mária-szurdokban néhány bedõlt fa nehezíti utunkat, majd az ep helyén egy tábla, miszerint 200m-rel lejjebb lesz a pont. Így is van, majd még néhány méter, és következik néhány km-nyi aszfalt -- Budakeszire érkeztünk ugyanis.
Az egyik útba esõ "mûintézményben" többen frissítünk, ki kávéval, ki árpafõzettel, ki mással, majd haladunk tovább. Rövidesen feltûnik a buszforduló, és mögötte a bolt, ahol ebéd céllal némi vásárlást ejtek meg -- gyorsan felmérve, hogy bõven beleférek az elsõ szakaszra tervezett 4.5 órába.
A bolt után kedves túratárs (21A-n már végzett) érkezik szembõl, és mutatja, hogy merre van az arra :)
Mamutfenyõknél "áthaladó" bélyegzés, majd az ebéd elfogyasztása és pici ejtõzés után nekiiramodok a hosszú-hajtási kõbányához (meg azon túl...) vezetõ szakasznak. Itt picit lassabbra sikerül az iram, így a pont már szembe jön (pontban kettõkor), de megkapjuk a túratárssal a bélyegzést -- én gyorsan elköszönök, és nagyobb sebességre kapcsolok,hiszen egy óra van elvileg arra, hogy a Tarnai-pihenõnél lévõ következõ ponthoz eljussak idõben. Némi belekocogással ez is sikerül, mondom is, hogy vannak mögöttem -- a hölgy bólint, és megköszöni az infót, majd szólt, hogy ha a 21B-n vagy a maratonon vagyok, akkor a piros háromszögre kell letérni majd, ha viszont az 50-es távon, akkor az a zöld háromszögön marad, és a Z3-Z- útvonalon megy be Nagykovácsiba. (Ez tavaly óta megváltozott, az ok egyszerû: legyen benne a túrában a kilátó is.)
Innen már ismét gyakran látott, ismerõs útvonal következik: P3, majd P-, egy apró dobozszakmai kitérõvel :)
A P- P+ elágazásánál ismét EP, és az utolsó elõtti aszfaltmentes szakasz várt -- essünk túl rajta felkiáltással elkezdem szedni a lában lefelé. A P+ jól járható, kényelmes ösvény, így gyorsan leérkezek Remeteszõlõsre, ahol balra(!) fordulunk az úton, majd a túloldalon a hídon átmegyünk, és a fõúttal párhuzamosan futó utcában jobbra fordulunk, immáron a K+ jelzést követve. Hiába a lakott terület, közkút nincs, arra egészen a Remete-szurdok bejáratáig kellett várni (illetve volt, de le van zárva).
A Remete-szurdok után a K- jelzést követve eljutunk a kegytemplomig (ahol épp esküvõ volt), majd ismét csak aszfaltot koptatva, a jelzést figyelve cikkcakkban haladunk a település utcáin egy kicsit, majd pedig hooooosssszaaaan egyenesen, egészen a Villám utca aljáig, ahol rátérünk a Nagyrét felé haladó járdára (vagy mellé...), picit késõbb már következik a célegyenes balra, gyerekvasút hídja, egy jobbos még, majd a rajt/cél, ahol jelvény és egy kis dobozos narancslé várt minden célba érkezõ túrázóra.
Szumma: A szolgáltatás és a nev. díj (500Ft) viszonya korrekt, a fém jelvény kimondottan szép -- oklevél szokás szerint nincs, az itiner elsõ oldala szolgál ilyen célokat (is). A jelvény a teljesítések számától függõen változik picit (a "Természetbarátok túrista egyesülete" felirat háttere más és más színû), úgyhogy jelvénygyûjtõknek is kifejezetten ajánlott :-) |
