Túrabeszámolók


Bakony szurdokvölgyei/Bakony Félmaraton

janneszTúra éve: 20082008.10.06 17:15:51
A Bakony szurdokvölgyei 20 - 2008.09.20.

Fényképes beszámoló a túráról

Tavaly a 30-as távján indultunk ennek a túrának, ami meglehetõsen izgalmasra sikeredett a végére. Legalább 5-6 km-rel hosszabb volt a táv a megadottnál, a szintrõl nem is beszélve, így végül vagy 2 órával többet mentünk a szintidõnél. De a bakonyi szurdokvölgyek látványa mindenért kárpótolt minket, így idén újra elindultunk, igaz, immár egy rövidebb, 20 kilométeres távon. Az internetes túranaptárban 22,69 km volt megadva távként, ami végül 24,4-re növekedett, mire a kezünkbe vettük a rajtban kapott útvonalleírást. Úgy látszik a távméréssel még ebben az évben is gondjaik vannak a szervezõségnek.

A tavalyi túráról emlékezetes maradt még a boséges szolgáltatás, 2x zsíroskenyér, 2 x tea, pogácsa a célban, ami az indulás elott úgy tunt, hogy idén is megmarad, hiszen a naptárban szinte minden létezo szolgáltatás jelezve volt (ital, szendvics, édesség, gyümölcs, meglepetés). Ennek megfeleloen számítottunk az út során a jólesõ zsíroskenyerekre és meleg teákra.

Még egy érdekessége az eseménynek, hogy a tavalyi október végi idõponthoz képest egy hónappal elõrébb hozták. Az idõjáráson ez nem látszott, az kb. a november elejinek felelt meg.

Zircen az apátság elõtti autóbusz állomás (már van egy új buszpályaudvar a vasútállomás mellett is) várótermében volt a rajt, csakúgy, mint elõzõ évben, onnan indultunk el nem sokkal 9h után. Mint említettem az idõjárás barátságtalanabb arcát mutatta, lógott az esõ lába, erõs szél fújt, és meglehetõsen hideg, úgy 10C fok körüli volt a hõmérséklet, ennek köszönhetõen nem is voltak sokan a rajtnál, illetve az egész túra során.

Sajnos a túra eleje egy hosszú, unalmas szakasszal indul, amikor észak felé el kell hagyni Zircet, és mielõtt beérünk a Cuha-völgyébe. Ezen a szakaszon különösen érzékenyen érintett az idõjárás elõrehaladott állapota, a nyitott, szélnek kitett részen nagyon rossz volt a pont szembe fújó, erõs és hideg északi szélben gyalogolni elõre. Aztán beértünk a fák, bokrok közé a völgybe és onnantól kezdve szélárnyékban mehettünk, csak a hegy teteje felõl hallhattuk a zúgást. Az elsõ ellenõrzõ pont Porva-Csesznek vasútállomásnál volt, jó messze, a papír szerint 8,5 km-re a rajttól. Bár szerintem kissé feleslegesen, mivel rövidebb útvonal úgysincs Zirc és Vinye között. Lehet, hogy a hosszú táv miatt került, be, hogy megtörje a monoton gyaloglást, de ez esetben az elsõ 8,5 km-re is be lehetett volna építeni egyet.

Idáig egy patakátkelést kellett végrehajtanunk, ahol megállapíthattuk, hogy meglehetõsen sok a víz a Cuhában, gondolom a hét eleji sok csapadéknak köszönhetõen. Idõnként gyengén szemerkélt az esõ, de a gyaloglásnak hála már nem fáztunk.

Az E.P. után következett a Cuha leghíresebb szurdoka, ahol a gyalogos útvonal mellett kiépítették a Veszprém-Gyõr közötti vasútvonal pályáját is, látványos elemekkel, hidakkal, viaduktokkal, alagutakkal. Hatalmas sziklák, kövek, kisebb zúgók voltak mindenfelé, a patak pedig kanyargott az út mentén többször keresztezve azt, négyszer-ötször kellett átgázolnunk rajta. A Vinye elõtti utolsó átkelésnél volt egy gyalogos híd is, itt már ezt választottuk az átkeléshez.

A vinyei pont idén is a Vinye.hu büfében volt, azzal a különbséggel, hogy míg tavaly kint ült a pontõr, idén bent. Valamint idén csak teát és egy kis Sportszeletet kaptunk, míg elõzõ évben volt zsíroskenyér is. Itt ért az elsõ csalódás, már nagyon rá voltunk készülve a zsíroskenyérre. Végül 50 Ft-ért vásároltunk egyet, és a gyûjteményünkbe botcímkét is.

A következõ változás az útvonalban volt: idén nem vissza kellett menni a büfébõl a Cuha felé, hanem tovább, át a vasúton majd jobbra. Végül a Pakuts-pihenõnél csatlakoztunk az elõzõ évi útvonalba vissza. Innen kezdõdött az Alsó-Cuha szurdok, ami szerintem a híres Cuha-szurdoknál sokkal izgalmasabb, vadregényesebb és inkább van szurdok jellege. Itt helyenként a közlekedés is nehéz volt, a keskeny ösvényen, újra át meg át a patakon, néha meredeken a völgyoldalban.

Az egyik ilyen nehéz szakaszon, mikor épp fel kellett mászni meredeken, az egyik fa tövénél egy lyukból jöttünkre több darázs is kivágtatott támadólag, szerencsére a nadrágom elég vastag volt, a fejem körül meg el tudtam hessegetni oket, így nem csíptek meg, és megúsztuk a kalandot. A szurdok után jött az utolsó E.P. (számunkra) majd kiértünk a Bakonyszentlászló-Bakonyszentkirály mûútra, ahol hosszú kilométereket kellett még gyalogolni. Ez az aszfaltos szakasz, az Alsó-Cuha-szurdoktól Csesznekig a legfárasztóbb, legunalmasabb része a túrának, itt már nagyon elegünk volt, vártuk a célt, és ott a zsíroskenyeret meg a teát.

Sajnos a zsíroskenyér a célban is elmaradt, ellenben teát kaptunk. A szolgáltatások sora a tavalyihoz képest igencsak visszaesett, a 100 forintos emelés ellenére. Csak tea és édesség volt a szolgáltatás a megadottakkal szemben, bár lehet, hogy úgy kellett volna értelmezni, hogy: édesség, gyümölcs-tea, a meglepetés pedig, hogy elmarad a zsíroskenyér...

Összességében a zirci és Csesznek elõtti unalmas szakaszokat leszámítva nagyon jó a túra vonalvezetése, a szolgáltatás fõleg a tavalyiakkal összemérve volt kiábrándító, a pontõrök hol semlegesek, hol kedvesek voltak, a kitûzõ pedig ugyanaz, mint az elõzõ évben. Végül is jól éreztük magunkat a túrán, de mint teljesítménytúra nem nyújtott sok többletet egy saját kiránduláshoz képest, így nem biztos, hogy a késõbbiekben részt fogunk venni rajta.