2008.10.24.
Írott-kõ 50.
Az elsõ szó ami errõl a teljesítménytúráról eszembe jut:gyilkos.
Gyilkos volt.Nekem.
Magamról annyit,hogy a viszonylag intenzív túrázást ez év elején kezdtem. Elõtte volt pár Mûvészetek Völgye túrám,amúgy a Bakonyban szoktam mászkálni szervezett túrákon és csak úgy magamban is.Szóval....
Szóval kelés 3-kor,indulás Gyõrbõl 4-kor,érkezés a gimibe úgy 3/4 6 körül.Telefon Ferinek,merre jár,melyik távon indul?Új a bakancsa,a 35-öt vállalja,és még a várost sem érte el.Kérdés eldöntve:irány az 50.Nevezés,indulás.Igen ám,de merre.Voltam már párszor Kõszegen,de többnyire világosban,a város ezen részén meg még soha.A kapott térképvázlat nélkülöz mindenféle feliratot(utcanév stb),a kezdõpont egy nagy karika a sok vonal között,halvány gõzöm sincs merre induljak.Egy szervezõ kivezet az iskola udvaráról és nagyjából irányba állít.Két 70-es emberke látva elesettségemet megsajnál és felszólít:haladjak velük,a két táv úgyis jó darabig együtt halad(gondolták õk...).Aztán az úton haladva nagy tömeget látunk egy Y-nál jobbra haladni,de mivel sokan mennek balra is mi azt választjuk(több tanácstalan emberrel együtt).Késõbb kiderült:a jobbra tartók mentek a kijelölt zöldön,a balra tartók pedig a 70-esek voltak.Ekkor sodort a jószerencsém egy kvartetthez akikkel aztán végig együtt haladtunk.Na de ne szaladjunk ennyire elõre.
Szóval elhagytuk már az említett Y-t úgy 500 m-rel,és mivel itt is volt zöld jelzés meg voltunk róla gyõzõdve hogy jó az irány.Elõkerültek a rendes túristatérképek,és úgy voltunk vele(társaim úgy voltak vele,én teljesen rájuk bíztam magam a nagy sötétségben),hogy a zöld mindenképp felvisz a tetõre,így nagy baj nem lehet.Tehát hamarosan mi is letértünk jobbra az útról be az erdõbe.Mondanom sem kell az út végig emelkedõ,a belem majd kiszakadt mire felértünk,társaim ugyanis erõs tempót diktáltak így hajnalok hajnalán minimális alvás után,minimális táplálékkal a szervezetemben.7:10-kor aztán bekerült az igazolófüzetembe az elsõ pecsét.Óház-tetõ meghódítva.(most nézegetem a térképet:a zöld egy körút,ami a város szívébõl indul,felvisz az Óházra,majd visszavezet a kiindulási pontra.Mi elvétettük az elsõ lehetõséget a hegyre kanyarodásra-mivel egyenesen is láttuk a zöld jelzést-és a másik lehetõségnél tértünk be az erdõbe)
Rövid szerelvényigazítás után indultunk is tovább Velembe.A táv ezen része a könnyebbek közé tartozik,itt lehet még az elején némi idõt nyerni.Az alkotóház udvarán(8:15)reggeli:zsíros kenyér teával.Nagyon jól esik.Hamarosan aztán indulás tovább Bozsok felé,8.59-kor bekerül a füzetbe a híres virágkertészetes furgonból a pecsét.
Furgon után jobbra,közben azon izgulunk hogy a kerítést szaggató kutya nehogy kitaláljon közénk.Kutya bent maradt,mi megmaradtunk,cél a Kalapos-kõ.Másfél km után jobbra fordulunk és következik egy iszonyú hosszú,iszonyú unalmas emelkedõ,ezt legyûrve hamarosan elérjük a Kalapos-követ.Némi fotózás és már neki is vágtunk az útnak ami felvisz minket túránk csúcsára.Az erdõ itt kimondottan szép,Kalapos kõ után van némi lejtõ is,de csak azért hogy még többet kelljen felfelé menni az Írott-kõre:-).Az emelkedõ nagyon hosszú,és mivel eddig is volt felfelé menet rendesen,Írott-kõ pedig már 20,4km-t jelent meg-megállok szusszanni egyet.10:35-kor azért bekerül a pecsét a füzetbe.Evés ivás.Kilátóba fel.Természetesen semmit sem látni,párás a levegõ.Tíz kilátólátogatásból 9szer így járok:-)).Ez van,a pihenõ már kezd hosszúra nyúlni(késõbb hiányoznak ezek a 10-10 percek)úgyhogy el is indulunk vissza Velembe egy másik úton.
Végre lejtõ,vidáman ereszkedünk,közben kis lélekbúvárkodás is belefér Judittal.12:06 újra Velem,Alkotóház.Újra zsíroskenyér-tea.A tea most finomabb mint elsõre,ugyanis felvilágosították egyszerû agyamat,hogy ha ízetlennek érzem az italt ott van az asztalon a cukor és a citromlé.Miután a tea íze nagyságrendekkel megjavult így,sort kerítettem némi repetára is:-)).Ezután elbúcsúzunk Feritõl akivel a kilátó legfelsõ emeletén futottunk össze,õ megy vissza Kõszegre,mi gyûjtünk némi lelkierõt és irány toronyiránt a Szent Vid kápolna.
Az emelkedõ megint iszonyú kemény(sztem nem csak nekem),a kápolnához vezetõ utolsó lépcsõfokokon egy kipihent 80 éves nénike biztos rám vert volna úgy 15 métert.Velemben valamit félreérthettem,mert a kápolna elérésekor nyugalom lett úrrá rajtam.Mintha azt hallottam volna hogy ezután nagyjából szintben haladunk Stájerházakig....Hamar ki kellett józanodnom.Stájerházaknál valami rendkívül finom almát kaptunk.Nagy is volt,szép is volt,és nagyon finom is volt.Ksz!
Azt elõzetesen itthon a szintvonalak tanulmányozásakor elkönyveltem hogy a Tábor-hegyre feljutás sem lesz éppen könnyû feladat.Fõleg úgy,hogy az már 34,5 km-t fog jelenteni.Hát nem is volt az.14:30-kor azért behúztuk azt is,ekkor már az emelkedõknél egyre gyakoribbak lettek az erõgyûjtõ megállások.Következett a Paradicsomosnak nevezett rész.Itt túraútvonal nincs,így itthon úgy gondoltam ez csak valami km növelõ jellegtelen szakasz lesz,csak hogy valamerre menjünk....
Volt az elején egy rész a mi szép volt,néha a kilátás is pazar (rálátni Kõszeg nyugati oldalára),az ellenõrzõpontig van egy kegyetlen meredek ereszkedés,mint ahogy már egy elõttem szóló említette,itt a túrabot élet és térdszalagmentõ,aztán a Hét vezér-forrásig van egy elég hosszú aszfaltos rész ami rohadtul nem tetszett a lábamnak,viszont szintemelkedés itt nagyon nincs így sort lehetett keríteni az épp megismert túrarársakkal némi ismerkedõ beszélgetésre.16:25-kor egy ereszkedés után leér az ember a forráshoz,de megint csak azért,hogy az utolsó,az i-re a pontot feltevõ halálos emelkedést az Óház-tetõre minél alacsonyabb szintrõl kezdhesse meg.
Én itt haltam meg teljesen.Társam szerint is régebben alacsonyabban volt a tetõ.Akkor úgy éreztem,ha csak egy kicsit van magasabban a kilátó,akkor ez a hely nem csak arról lesz nevezetes.Meg lehetett volna tekinteni egy túrázó sírját aki végelgyengülésben lelte halálát,miközben túrabotjaira támaszkodva,azok által vonszolva magát,próbálta legyûrni így túl 43 km-en az utolsó(számára szó szerint az utolsó)akadályt:-))).Na,de valami erõ csak felvitt a csúcsra,a pontõrök arcán láttam,hogy hogy nézhetek ki(állapotom felmérését asszem néhány szóval is segítették),az óra ekkor 16:55-öt mutatott.Ekkor fogadtam meg,hogy ma már egy lépést sem teszek felfelé(ekkor már valszeg megvolt a kiírt 2000m szint),ezt a fogadalmamat nagyjából betartva 17:45kor értem,értünk be a célba.
Pár szóval összefoglalva a túra nagyon kemény,csak fanatikusoknak ajánlom(az 50-es és méginkább a 70-es távról beszélek),aki nem megszállott,és esetleg egy bakonyi 30 km is kifog rajta,az elõször válasszon valami könnyebbet.
Negatívumként egyet említenék:az interneten az 50-es táv elsõre a Pogányok nevû részt vette volna célba,ezért is hívott magával sztem a két 70-es srác,és ezért irányított arra reggel teljes jószándékkal Feri egy bolyongó 50-est.Reméljük aztán még sem ment arra....
Amúgy minden frankó volt,köszönöm most megismert túratársaimnak a segítséget,ahogy szinte húztak fel az emelkedõkre,nélkülük asszem nem sikerült volna szintidõn belül beérnem(vagy lehet hogy sehogy sem:-))az idõjárásra sem lehet panasz,jövõre ugyanitt?
Talán még annyit:sokan nem szeretik a túrabotot,én mióta megvettem,áldom azt a napot,iszonyú sokat segít hegyre fel,de hegyrõl le is.Nem is beszélve sárban,esetleg patakátkeléseknél,stb.A bakancsom épp nem volt számomra elérhetõ,így a viszonylag új túracipõmben teljesítettem a távot.Megúsztam pár jelentéktelen vízhólyaggal,lehet hogy erre a túrára jobb a cipõ mint a baki.Esõben persze gondolom nem hátrány,ha a túracipõ-mint az enyém is-el van látva vízálló béléssel.
|
