Túrabeszámolók


Deák

vaddinoTúra éve: 20082008.10.30 01:13:39
Deák 70

Hajnal fél egykor érkeztünk Söjtör község impozáns iskolájához,aminek udvarán Wolfkery azonnal felverte a sátrat,Gyuri pedig beköltözött a tornaterembe,ahol meleg volt.Kint nem.Egykor lehajtom a fejem,nagynehezen elalszom,és azonnal fel is kelek hajnal 6:36kor.Fázok mint a vadászkutya,de a lábam gyönyörûen rendben van-szinte nem is érzem az elõzõ napi Írottkõ 70-et.

Kómásan ténfergek,majd betalálom a Vöröskõ vendéglõt,ahol kávéért kiáltok.Megiszom,nevezek,és 07:20-kor stopper indul.
Egyedül nekivágok,táskámban 3 deci víz,két tábla csoki,egy zacsi mazsola és egy félig lemerült fejlámpa alkotja a teljes felszerelést.Kapásból teszek egy kitérõt a temetõhõz majd vissza a kiskockáskövesúthoz,ahol szitkozódva kocogni kezdek,de csak az elsõ dombig.Hamar megérkezek a Forráshoz,ami annyira csak csöpögött,hogy esélytelennek tûnt feltölteni palackomat,mert rámsötétedett volna.Még a vadászházhoz is egyedül érkezek 8:37 kor---jólesik a meleg tea.

Kissebb emelkedõvel folytatódik az út,majd következett a"mûút végpontja",ahol jobbra fel kellett menni a dombra.Nem tettem,mentem balra le az aszfalton.Hamarosan jött azonban szembe Gyuri-rossz az út,fel kell menni a dombra...-innen együtt folytatjuk utunkat a célig.Kiderül,hogy meg kell érkeznünk Rádiházára sötétedésig,különben armageddon lesz,mert Gyuri odaküldte elõre a lámpáját.

A következõ sok-sok kilométeren dombok,erdõfoltok,szántók,dombok,erdõfoltok,szántók
következtek végeláthatatlanul.Néha egy két falu aszfaltja,illetve a furcsa szalagozás miatti keverés szakította félbe az egyhangú menetelést.Aki szereti ezt a tájat,annak biztos jó és szép,és senkit sem akarok megsérteni,de én pöttyet untam.
Rádiházán menetrendszerûen besötétedett.Lámpát csatolni,aztán nyomás az aszfalton a pusztaedericsi elágazásig,majd a szompácsi kápolna következett.Innen hárman mentünk,egy 55rõl felnevezett úrral,hamarosan még Rushboyt is beértük-akire egész nap vadásztunk,és lestük az egyenesekben hátha feltûnik valahol-merülõ lámpával nehezen tájékozódott.Utolsó ponttól,Bezerédi-erdõtõl,már csak bõ három kilométer,nagyon jó idõben voltunk,fél nyolc is alig múlt még.

Legszebb az egészben az a több mint 1 km aszfalt,amit a végén még a nyakunkba varrnak.20:30kor beléptünk a Vöröskõ ajtaján.Stopper állj:13:10.
Joe gratulál,eszek kicsit,majd háromnegyed 10kor az érkezõ Wolfkery elé visszasétáltam még addig a pontig,ahol megérkezünk a faluba,és kíséretet kapott a célbaérkezéshez.
10 teljesítõje volt az idei Deák70-nek,plusz elvileg még két átnevezõ a Bocskás55-rõl.Ebbõl vagy 5en Irottkõ70rõl jöttünk.Vicces kicsit.Összességében azért jó volt,bár a tájékozódás néhol nehezített volt,és az irányok megfogalmazása (félbalra-féljobbra)sem egészen egyértelmû,legalábbis nekem.A frissítések el vannak találva,jó volt a csoki Mackó-forrásnál,és a a forralt bor jól esett Pusztaszentlászlón.
Köszönöm Gyurinak a lehetõseéget ezúton is,a szervezõknek a munkát-jó kis "hétvége" volt ez is.

vaddino