Lõvérek 25
Reggel fél hétkor indultunk Budapestrõl Sopronba. Kicsit kiesett nekünk ez a túra, de volt utána Gyõrben programunk. Nem mentünk túl gyorsan, fõleg mert Gyõr után a 85-ös fõút széle tele van keresztekkel, elég szörnyû. Kicsit tanakodtunk, hogy melyik távra menjünk, 15 vagy 25, de a rajtban biztosítottak, hogy csak két kilométernyi betonút van, a többi erdõben megy, úgyhogy a 25-öst választottuk. Annál is inkább, mert szépen kitisztult az idõ is.
Rögtön megtetszett, hogy saját térképet csináltattak, rajta a túra útvonalával. Ezt követve battyogtunk Sopron nyugati széle felé. Tele volt a környék szép házakkal és rengeteg macskával. Nem tudom miért, de többen levágták azt a részt, ahol kis mellékutcákon és közökben haladt az útvonal. Szerintem nagyon hangulatos volt. Viszont a beton út legalább 4-5 km, összeszedtünk pár vízhólyagot rögtön az elején.
Némi emelkedõ után beértünk az erdõbe, majd egy kis tanyához, ahol egy nagyon aranyos kis komondor kölyök nézett ránk. El is hoztuk volna, csak volt nagy komondor is :) Itt éreztem leginkább, hogy marhaság volt otthon felejteni a fényképezõgépet. Sebaj, jövünk jövõre is.
Fejünk felett összeérõ fenyves csapáson ereszkedtünk Ágfalvára, ahol megint betonúton értünk az elsõ pontig. Itt betoltunk pár saját szendvicset, meg némi vizet, majd hamar továbbindultunk. Következett egy alattomos kis emelkedõ, amit teli hassal alig tudtunk leküzdeni. Kiértünk Ágfalváról, újra földúton mehettünk. Kikerültünk egy telket, majd megint fák között halad az út. Jelzések és szalagozás vátogatta egymást, és picit elbizonytalanodtunk, mert már a 25-40 táv elágazást vártuk. Végülis nem tévedtünk el, meglett az is.
Elmentünk a Fehér tó és a hozzá tartozó üdülõtelep mellett. Megintcsak betonúton, el is határoztam, hogy jövõre tuti, hogy a 40-es távra megyek, mert az legalább ezt kihagyta - meg a határsáv is érdekel. A második pont finom zsíros kenyérrel várt, meg forrásvízzel. Ki is használtuk, hogy feltankoljunk, meg egy vitaminos, magnéziumos pezsgõtablettát elfogyasszunk.
Ezután következett a legszebb és legnehezebb szakasz. Három hegyet, két völgyet vágtunk keresztül, hogy aztán a kilátóhoz elérjünk. Sajnos nem lehetett felmenni rá, nagyon remélem, hogy megcsinálják valamikor. A maradék rész amolyan levezetõ jellegû, megspékelve egy patakmederben leereszkedéssel.
Az utolsó hegytetõn mi is eltévesztettük az irányt, és a hegy rossz oldalán ereszkedtünk le, de szerintem így legalább kihagytunk egy újabb betonos részt.
Összességében nagyon szép helyeken vitt a túra, jó volt a rendezés is. Nekem kicsit sok volt a beton, de ez lehet attól is, hogy kemény talpú a túracipõm, és feltöri a lábam ha betonon megyek. Remélhetõleg jövõre a 40-esre már másikban tudok jönni.
|
