Túrabeszámolók


Dobogókői hegyi futóverseny és teljesítménytúra

papamaci67Túra éve: 20082008.11.24 14:59:13
Beavatás - avagy elsõ önálló terepfutásom (XIII. Dobogókõi Hegyi Futóverseny - Skerletz Iván férfi hegyi maratoni)

Elõzmények
Az nem volt kétséges, hogy résztveszek a XII. Dobogókõi Hegyi Futóversenyen, mivel hitem hegyeket mozgat, ill. hitem a hegyekbe mozgat :-) A héten minimális átmozgatással és sok kajálással feltöltõdve készültem a versenyre. Pénteken jött az elsõ pofon: vajonmerre költözködik, így nem jön -> nélkülöznöm kell jó tájékozódási képességû, teljesítménytúrákon edzõdött futótársam :-(
Aztán kiderült, hogy Elm is lebetegedett, pedig reménykedtem, hogy az általa vezetett elsõbálozókból álló csapathoz tudunk csatlakozni :-(( Ekkor még mindig nem nyugtalankodtam, majd csak lesz valami ismerõs a helyszínen.

A Nagy Nap
Reggel a prognózist megcáfoló idõben indultam útnak: kék ég, ragyogó napsütés, szélcsend. Pilisszentkereszt és Dobogókõ között azért már befagyott pocsolyák jelezték: egy más világba érkeztem. A kocsiból kiszállás után a hideg miatt gyorsan bemenekültem a menedékházba, ahol egy kedves futópárossal is merkedtem meg, Csabával és futótársnõjével. A hölgy a félmarcsin tervezett indulni, Csaba a maratonon. Mindkettõjüknek elsõ terepfutása volt. Mondhatom, szép kis ismerkedés :-)
Nem vagyok babonás, de ismét a tavalyi 3-as rajtszámot választottam, hátha segít valamit. Csaba egy gyorsabb tempót prognosztizált, így benne sem leltem futótársra. Sem az öltözõben, sem a rajtban nem akadt közelebbi ismerõs, bár arcok rémlettek. Bemelegítõköröm arra iníciált, hogy baseball sapimat a télire csréljem, mert fülem, majd' lefagyott. "Vége van a nyárnak, hûvös szelek járnak ..." :-) A rajtig kialakult a kihívásos idõjárás is: köd, tömött hófelhõs ég, egyre erõsödõ szél, kezdõdõ havazás. A hópelyhek állaga érdekes crispy volt, belül lágy, kívül egy nagyon vékony kemény burokkal, látványra 1 mm-nél kisebb átmérõjû hungarocell golyócskákra hasonlítottak.
A rajtnál kicsit megdöbbentem: két futótárs Bõrharisnyának öltözött, azaz csupasz lábszárral, nyári rövid futónadrágban várták az indulást. Lelkük rajta.
A Fagyos Katonáig vezetõ szakaszon az élboly elhúzott mellettem, én toltam a saját tempómban. Pilisszentkereszt elõtt rövid technikai - hiába, hideg van - következett, a várt - legalább részleges - bemelegedés nem akart eljönni. Hegymenetben már gyaloglásra váltottam, legalább volt módom enni, amit 5-10 perces szórással és a domborzat figyelembevételével sikerült is végig betartani. Tudtam, hogy szükség van, lesz rá, anélkül összeomlok. A Magas hegyen végrehajtottam a tisztelet-kurflit, majd szerencsésen áttértem a zöldre. A Pilis tetejének festõi ködsapkája felõl egerészölyvek vijjogása hangzott. Rövödesen a 2-es ellenõrzõpont is be volt húzva :-) A kaptató folytatódott tovább, majd jött a Pilisi-Szerpentin. Itt megrohantak a T100-as emlékek is. Az idõ kitisztult, gyönyörû kilátás nyílt a tájra. Az egyik Bõrharisnya szembe jött velem -> lemerevedett a lába, inkább visszafordult. Sajnáltam. Az átvágásokat a tavalyi emlékek alapján sikerült performeálni és már a Pilistetõn is voltam. A hosszú-hosszú zöldre emlékeztem tavalyról. Eredetileg a P+-on akartam menni, de nem találtam meg a leágazást, így a megyehatáron haladtam tovább. A Z+-ra történõ balos leágazás is simán meglett, a Z+ sáros-csúszós volt, mint mindig. Minden óvatosságom ellenére az sár-kõ-avar kombó becsapott és egyszercsak a jobb - térképet - tartó kezemnek ugrott a föld :-) A Pilis-nyergi ponton a pontõrök utolsó deci már erõsen kihûlõfélben lévõ teájukat kínálták fel legnagyobb örömemre. Itt még 15 perccel voltam a pontzárás elõtt. "Ugye te nem vagy tájfutó ?" hangzott az erõsen derogáló kérdés. Azért megkaptam a megerõsítést elõzetes útitervemmel kapcsolatban (köszönet érte): le a piroson a mûútig, majd jobbra a mûúton a bal felõl megjelenõ rétig, ahol is rövid átvágással rá a kerítés mellett haladó Z+-ra. A zöld négyzet elágazását is simán megtaláltam, de késõbb elvesztettem az eléggé ritkás jelzést. Egy patakon átkelve jelzetlen dózerúton találtam magam. Balra, vagy jobbra ? - merült fel a kérdés. Iránytû nincs, a napot felhõk takarják, fák mohos oldala ? :-) Idõjárásjelentés ! "Az északi szél helyenként megerõsödik." :-) Arcomat a szélnek fordítva balra indultam és hamarosan sikeresen eljutottam a Hoffmann-vadászházhoz. Innen beindult a nagy menetelés a Szakó nyeregig, ahol simán áttértem a pirosra és a két mûutat keresztezve lezúdultam Körtvélyesre. Már csak 10 perc volt a pontzárásig. A pontõr megoldotta legfõbb dilemmámat és a nylonzacskóval jelzett erdei úton a festõi Lukács-árokba vezérelt. A felsõ szakaszon a talaj egyenetlensége miatti lassabb tempónál volt idõm nézelõdni, csodás hely, ide a családdal is el kell jönni kirándulni. Az Ifjúsági-tábornál lévõ kõhídon átkeltem a patakon, ellenõrizetm a SPZ egyesülését, majd egy vízmosásban igyekeztem felkapaszkodni a P-háromszögig. A hely a gyönyörû havazás mellett kellemetlen meglepetésekkel is szolgált: az avar alatti sárral néha fél métert is csúsztam vissza, amin aztán gyökerekbe kapaszkodván megkerülve sikerült felülkerekedni. Végre elértem a P-háromszöget, amely ismerõs volt tavalyról és az két héttel ezelõtti I. Béla telj. túráról is. A kaptatón nagyon eufórikus hangulatba kerültem, örültem és hálás voltam, hogy itt lehetek, van karom, szívem, erõm ehhez az egészhez, ennyire közel a természethez. A Vadálló-kövek elõtt valamivel, elõttem kb. 10 m-re öt õzgida tûnt fel elõttem és vagy 5-10 másodpercig nézhettem õket. Nem vettek észre, mert szembõl fújt a szél és azonnal megálltam, amikor észrevettem õket. Nem menekültek, csak 3 balra, 2 pedig jobbra leszökdécselt a hegyoldalon. Sosem láttam még ilyen közelrõl, ilyen sokáig õzeket saját szememmel. A Vadálló-kövektõl remek volt a kilátás, mint mindig, de a Felkiáltójel és Árpád trónja környékén már komolyan aggódtam, hogy egy nagyobb széllökés lesodor a mélybe. Prédikálószék felé baktatva üveget cseréltem és ellenõriztem a további útirányt. A ponton már csak 5 perc tartalékom maradt. A csúcsról ismét csodás volt a Dunakanyar látványa, a felhõfoltos árnyékban lévõ túlparti Szent Mihály heggyel. Kedves túratársak Ice-Tea-vel kínáltak, de én kólára vágytam volna. Továbbhullámvasutaztam a P-háromszögön, majd sikeresen megejtettem a tervezett levágásomat, jobbra le az erdészeti úton, majd a hegyes kanyarnál rövid átvágással vissza a P-háromszögre. Hamarosan elértem a mûutat, majd azon egyenletes futással haladtam tovább. Tavaly itt már jó sokat gyalogoltam, nagyon el voltam fogyva. A K+-nél utolértem egy futótársat, aki saját bevallása szerint elfogyott, mint én tavaly. Futásra biztattam és hamarosan elértük a Sikárosi útelágazást: autó, ásvíz van, lyukasztó, ember sehol (pedig itt a futókon és szervezõkön kívül a madár sem jár). 6 percet késtünk, fél óra nem lehetett elég a Prédikálószéktõl. 5 percen belül és 1/2 perccel a pontzárás elõtt :-) elértük a Szilágyi Bernát forrást. Szerencsére a pontõr éppen csak begyújtötte a lyukasztót, így lyukaszthattunk egy 7-est és a láírta a 6-opst, mivel a lyukasztó ott meghibásodott. A Sikárosi rétet a Kéken, majd a Pisoson kerülve a lezárt Kék helyett a Piroson haladtunk tovább a Király-völgyben. Végtelennek tetszett ez a szakasz, de aztán végre elkezdõdött balra a már ismerõs P-háromszög kaptatója. Mire a gerincen lévõ elágazáshoz értem - útitársam még a kaptató elõtt leszakadt - már szakadt a hó. Szemüvegem - mivel bepárásodás végett teljesen használhatatlanná vált - levettem és a szembõl érkezõ hófúvásban a K-körséta jelzésen haladtam egyenest a cél felé. Egyre inkább hóemberré váltam, az arcomat folyamatos grimaszolással igyekeztem megóvni a meggémberedéstõl. A szembe jövõ, elsõ hónak örülõ családokat megdöbbentette a látványom és a megszállottnak szóló csodálkozó/sajnálkozó tekintettel elõzékenyen elengedtek. Végre feltûnt a TV torony, majd a kiskerülõ után már az aszfalton futhattam. A célben minden rendezõ csillogó szemmel, lelekesen fogadott. "313" mondta az egyik rendezõ hölgy. "Mi 313 ?" kérdezetem. "Perc." -felelte. "Az már nem érvényes."-mondtam én. "Persze, hogy nem." felelte lakonikus nyugalommal. Ezután lemerevedett arcommal szavakat formálva elmondtam nekik, hogy ez az 5 órás szintidõ nem fogja a kezdõket futásra csábítani (a 20 km-nek 4 óra volt a szintideje), de ha ezt egy zártkörû elitfutásnak szándékoznak megrendzeni, akkor jó úton járnak. Hangsúlyoztam, hogy nem vagyok csalódott és ezt nem a szintidõn kívüli beérkezésem mondatja velem. Nem értették, vagy nem akarták érteni. Mint kiderült, akkor még rajtam kívül tízen nem értek be. Mindenesetre, UFF én szóltam :-)
A két pohár, már kihûlõfélben lévõ tea igen jólesett, akárcsak a Csaba által felkínált kókuszgolyó. Neki sikerült 4:47 körül egy futótárs segítségével beérnie. Futótársnõje 5 óra körül ért célba a 20 kilin.
Eredetileg kocsiban öltözést terveztem, de rámjött a hidegrázás, így inkább visszavonultam az öltözõ melegébe. Immár szárazba bújva, jó meleg autóban, Csabával kellemeset beszélgetve indultunk útnak haza. Pilisszentkeresztig a frissen lefagyott úton lépésben araszolt a kocsisor. Inkább hazaérjünk, mint gyorsan :-)

Szép, élménydús nap volt, újabb stáció az életemben !