|
|
Prágai Százas - 53 km-es résztáv
Kimondottan csúnya volt. Azt tudtam, hogy a csehek szeretik az aszfaltot, de most végleg az is tisztázódott, hogy a mellettük elszáguldó terepjárókért is odavannak.
Vonattal mentem Benesovba, ahol a túra elõtti éjszakát töltöttem. Kevéssé lepett meg, hogy a talponálló, ahol tizenhárom éve a feleségemmel ebédeltem bank lett. Egy másik helyen egy órát álltam az utcán egy pizzáért, amit a kosz közepén a szemem láttára nyújtottak. Olyan volt mint a gombával megszórt fél oldalán égetett, a másik nyers túlméretes indiai csapati.
Reggel kimentem a megadott rajtba, a vasútállomásra, ahol nem volt senki. Kb. negyedórai izgalom után túristák tûntek fel, s kiderült, hogy egy közeli kocsmából indulunk. A konopiste-i várig a sárgán mentem (a színekrõl az itiner nevezetû gyerekrajz magyarul is tájékoztatott). Talán a piros szebb lett volna, meg az is a megszokott. Konopistében tizenhárom és húszonhat éve jártam. Várható tehát, hogy 2021-ben jutok el oda még egyszer.
A vár, a tó, a régi és az új vadászház számbavétele után két kellemes patakvölgyi szakasz jött. A második ugyan rövid volt, de helyenként technikás. Utána aszfalt. Az eredetileg megadott útvonalat erõsen átszabták így a beígért Tynec nad Sazavou melletti vár helyett az ún. "Elpusztított Vár"-hoz mentünk. 19,5 km után ez volt az elsõ kaptató. Amúgy becsületesen fel volt dúlva a vár, ahogy a név is sugallta. Lefele tanácstalan cseh túratárs fogad, hogy rossz fele jöttünk. Magyaráztam neki, hogy korántsem. Azt kiderült, hogy évekkel ezelõtti nyilak visszafele mutatnak. Cakovice után jött az egyetlen komolyabb emelkedõ a Gryblára, amin sikerült eltévedni, de legalább így egy kis havat is tapostam.
Tentinbe ereszkedve beültem egy étterembe, amit keservesen megbántam, mert egy órát kellett várni egy gõzölgõ rántott halra. S miután ékes magyarsággal kifejtettem, hogy ez nem jött be, a pincér hölgy magyar szószedettel állt elõ, s bötûzgette, hogy "KICSIKE", azaz legyek kicsit türelermmel. Ezek szerint Tentinben is megvan a híre a türelmetlen magyaroknak.
Az étel öröme feltankolt, s csak úgy suhantam. Kostelec u Krizkuban több ötletes modern villát láttam és egy pofás malmot. A René Hotel elõtt újfent emelkedett, de aszfaltan. Ezután ösvény jött Psary-ig, ahol a jelzés zsákutcába fordult, ahol kutyák acsarogtak, de hát kaland az élet! A gyalogosoknak az utca végében volt egy kis menekülõ lépcsõ. Psáry-tól jött a rettenet. Hosszú aszfalt. Gumikkal lekötött szeméttelep amire helyre kis vadászles volt applikálva. K16 pont filctoll nélkül, mert a prágai százason filctollak õrzik a pontokat. Samookontrol, azaz önkontroll. Meg is kellett néha azt õrizni! Végül Prágában átkeltünk a Modrany-szakadékon, a könnyû úton, amin tavaly indultunk. Cél: lakótelepi iskola. Idén még kitûzõ sem volt! |
| |
