ОЗРЕНСКИ ПЛАНИНАРСКИ МАРАТОН(avagy Ozreni-fennsíki-maraton)
A Fruska Gora után láttam a topikon a túra honlapjának a linkjét. Eredetileg a Nagyszombatin gondolkodtam erre a hétvégére, de aztán máshogy alakultak a dolgok. Groba.-val beszéltem (talán pont akkor, amikor a Nagyszombati térképeit akartam elkérni), amikor szóba került, hogy el kéne menni Ozrenbe. Arra gondoltunk, hogy Rolandot kellene meggyõzni, szervezzen egy csapatot a kisbuszával. Ebbõl nem lett semmi, de mi már annyira belelkesültünk, hogy tömegközlekedéssel is bevállatuk a túrát. Mint késõbb kiderült, jó ötlet volt. A túra honlapján (www.ozrenskimaraton.rs.sr) cirill betûkkel, és szerb nyelven volt írva minden, az alapvetõ dolgokon kívül (távok, rajtidõ, megközelítés) nem sokat értettünk belõlük. //Bosznia-Hercegovina két részre van szakadva. Az északi és keleti rész a Boszniai Szerb Köztársaság, a túra ezen a területen vezetett. Itt tehát a rendezõk és a résztvevõk nagy része is szerb.// Angolul írtam egy e-mailt a rendezõnek a honlapon megadott címére, minden apró részletre rákérdeztem. Másnap már jött is a válasz. Nagyon lelkesnek tûnt a levél írója, minden kérdésemre választ kaptam. Megtudtam, hogy Ozrenbe nem lehet eljutni tömegközlekedéssel, ezért Petrovo-tól (ez egy közeli kisváros, tulajdonképpen Petrovo-iak a rendezõk, a polgármester a túra „védnöke”) autóval a rajtba szállítanak a szervezõk. Közölték, hogy a rajtban lehet sátrazni, este féltávnál kapunk vacsorát, jól jelzett utakon fogunk haladni. Azt is írta folyamatos nagybetûkkel, hogy szeretettel várnak. Az elsõ benyomás így nagyon pozitívra sikerült. Még váltottam egy levelet a szervezõkkel, szerdán megvettem a nemzetközi vonatjegyeket.
Az utazás részletei lehet hogy sokak számára nem érdekesek, de nekünk nagyon is az volt, ezért véletlenül sem hagyom ki. Péntek reggel indultam Gyõrbõl. Kihasználtam azt a lehetõséget, hogy nemzetközi jegyhez nem kell pótjegy az Euro City-re, a Liszt Ferenc EC-vel utaztam Pestig. Sajnos a kalauzok nem tudtak errõl a szabályról, ezért megbírságoltak. A Keletiben a pénztárfõnökhöz fordultam, aki természetesen nekem adott igazat (késõbb a gyõri is), de a pénzt majd csak írásban megtett bejelentés után, jó sokára kapom vissza. A Keletiben találkoztam groba.-val, majd elhelyezkedtünk a kényelmes, elsõ osztályú (másodosztályú jeggyel igénybevehetõ) bosnyák kocsiban. Animanó42 is felszállt a vonatra, õ is a túrára tartott. Õt sokkal jobban megtréfálta a MÁV-Start, a groba.-éhoz képest dupla áron adták el neki az egyébként teljesen ugyanolyan nemzetközi vonatjegyet. Gyorsan telt a vonatút, Pécsett 2 kocsisra (és dízelmozdonyosra) zsugorodott a vonat. Villány után elrejtettük a kolbászokat, szalámit, szalonnát; Horvátországba ugyanis nem szabad hús- és tejterméket bevinni, csak szendvicsben és bébiételként. Pélmonostorban találkozunk az ellenvonatunkkal. Horvátországban gyönyörû kanadai gyártmányú dízelmozdony húzott, idõnként az „Élet egy csoda” c. filmben szereplõhöz nagyon hasonló kürtszó kíséretében. A 2 határon megtörtént 4 útlevél-ellenõrzés összesen kb másfél órán át tartott. Horvátországban azonnal látszottak a nemrégen zajlott háború nyomai; elsõsorban romos vasúti épületek formájában, de a leglehangolóbb látvány Eszéken fogadott, ahol a vasút melletti nagy (lakott) panelházak oldala itt-ott alaposan lyukacsos volt. Az utolsó horvát állomáson újabb pihenõ, és mozdonycsere (boszniai szerb villanymozdonyt kaptunk), majd a Száván átkelve megérkeztünk Boszniába. Itt a nyugodt, látszólag „világvége” határállomáson újabb pihenõ, megjelentek a cirill betûk. A vasút, és a nagyobb állomások innentõl végig fel vannak újítva, de csak nagyjából, mert 60-70 km/h-nál nem mentünk gyorsabban, és a váltókon is nagyon lassan döcögtünk. Az állomásokon többnyire sok szétlõtt vagy használaton kívüli teherkocsi várta a sorsának jobbra fordulását. Hamar feltûnt, hogy errefelé a vasút és a közút nagy egyenrangúságban van. A nagyobb átjárókban (tehát ahol nem csak egy kis földút vagy keskeny aszfaltot kereszteztünk) a vonat mindig megállt, a vezetõ körülnézett, és csak ezután indultunk tovább. Volt, aki közben fel is szállt a vonatra -hiába hogy ez nemzetközi IC. Fénysorompók voltak, csak -egy kivétellel- nem mûködtek. A Boszna folyó völgyében kanyarogtunk tovább. Egész Boszniában a falvak újjá voltak építve. A házak (amik gyakran 2 szintesek, a nálunk megszokottnál laposabb és jobban kilógó tetejûek voltak), viszont levakolva szinte egyik sem volt, ez elég nyomasztó hangulatot adott. Megfigyeltük azt is, hogy nem szokás kerítést építeni. A vonatból egyszer a sínek mellé bedöntött vasúti kocsit láttunk…
Doboj elõtt nem sokkal elkezdett esni. Dobojba a helyi menetrend szerint pontosan /a MÁV-menetrendben szereplõ idõpontnál fél órával korábban/ megérkeztünk. Hatalmas, újjáépített állomás volt, magasperonnal (Magyarországon is alig van magasperon, ez itt biztos nagy dolognak számít). A rendezõpályaudvar azonban tele van személy- és teherkocsi-roncsokkal, többek között több száz méter hosszan álltak a Ganz által gyártott, részben már kibelezett villamos motorvonatok is. Elvileg a vonat beérkezése után negyed órával van busz, a busz után 75 perccel pedig vonat Petrovóba. Vonattal szívesebben mentem volna, de gondoltam hogy jobb lesz minél elõbb Ozrenbe érni, így megpróbáltuk a buszt. A buszállomás a folyó túloldalán, a vasúttól kb gyenge 10 percre van. Nem lehet viszont akárhonnan bejutni, szinte minden irányból áthatolhatatlanul körül van kerítve, még ott is, ahol a buszok jönnek-mennek. Nagy nehezen megtaláltuk a kissé elrejtett gyalogos bejáratot (A benzinkút közelében, a kút felõl nézve az épület bal oldalán kell keresni). Itt azonban újabb kerítés, peronkapu, és egy indulni készülõ busz látványa fogadott. Valakit megkérdeztem, hogy melyik megy Petrovóba, õ megállította az induló buszt. A többieket alig akarták beengedni a fizetõkapun (talán nem volt elég egyértelmû, hogy együtt vagyunk). Nagy nehezen mindannyian buszra szálltunk. Jött a következõ nehézség: Eurót nem fogadnak el. Szerencsére Animanó42-nél volt konvertibilis márka, és megvette a mi jegyeinket is. A sofõr elõször nem adott jegyet, de (ha jól értelmeztük a helyzetet) a peronkapus ezt kiszúrta, és elõkerült a jegy is. A jegy nem volt olcsóbb, mint itthon hasonló távolságra, de elképzelhetõ, hogy volt benne valami csomagdíj is. Így tehát az utasok pénzének a döntõ többsége a bosnaexpres busztársasághoz került, egyébként már réges-rég összeomlott volna a rendszer. Indulástól számítva kb 100 méter után, a buszállomás sarkán felvettünk –gondolom hogy- ingyen, vagy „olcsón” utazókat. A vasútállomás felé indultunk, az állomástól kb 200 méterre ment el a busz, és meg is állt, ha ezt tudjuk, akkor nem rohanunk, és itt már lehet hogy az Euró is jó lett volna. (Ez a megálló az állomástól a parkolón át a folyó felé indulva, a hídon nem átmenve, a nagy útra jobbra ráfordulva érhetõ el. Konkrét megálló nincs, de a busz szerintem nem hagy ott senkit, aki az út mellett láthatóan buszra várakozik.) Szemügyre vettük a buszt, valami elég régi, és nagyon csoffadt Setra volt. A hátulját és az ajtaját látszólag házilag foltozták, a lámpatestek részben drótokkal voltak rögzítve, a busz tetejének a belsõ burkolatán folytonossági hiányok voltak (esõben lehet, hogy zuhany is lett volna). A buszon jópáran voltak, de kényelmesen elfértünk a csomagokkal együtt is. Térképen láttuk, hogy egy nagy fõút megy Petrovo felé a völgyben, a busz azonban mégsem tért rá, egy keskeny, eleinte nagyon hullámos mellékúton kanyargott. Csupán egyetlen konkrét (táblával ellátott) megállót láttunk, a többi helyen kérésre, jelzésre állt meg; a felszállók is ilyen alapon szálltak fel. Egy óra élménydús buszozás után a gyülekezõ sötét felhõket csodálva értünk Petrovóba, a busszal csak nagyon ügyesen megközelíthetõ buszállomásra. Itt állt egy vöröskeresztes mikrobusz „Fennsíki járat”, vagy valami hasonló felirattal. A túrázókat várták, rajtunk kívül más nem jött. A sofõrnek, aki egy 50 év körüli férfi volt, mondtam a szervezõ nevét (akit nagyjából ilyennek képzeltem el), gondoltam hogy esetleg õ az; de nem válaszolt. Hamar felértünk az ozreni monostorhoz (kb 6-8 km-re van Petrovótól, nagyzsákkal nem esett volna jól felsétálni). Közben a túraútvonal elsõ 1-2 kilométerét is bejártuk –motorizáltan.
Tudtuk, hogy este 6 körül elkezdõdött a rendezvény, az ottalvók többsége valószínûleg már elõttünk odaért. Ahogy kiszálltunk, egybõl tudták a szervezõk, hogy a magyarok jöttek meg. Körülöttünk sürögtek-forogtak, próbáltak mindenben segíteni, szerencsére a rajt-cél személyzet nagyobb része beszélt angolul. Bemutatkozott nekem egy hölgy, kiderült hogy vele e-maileztem. Egy nagy sátor alatt volt a központ. Lecuccoltunk, üdítõvel, sörrel kínáltak. A sátorban asztalok, padok voltak, és vacsorához készülõdtek. Beneveztünk, lecsaptunk az elsõ 3 rajtszámra a 100-as távon. Késõbb rájöttünk, hogy valószínûleg reggel benevezve is a mieink lettek volna ezek. Egy szép, a túrára készített füzetszerû táblázatba írták be az adatainkat. Nevezési díj nem volt. Az itiner kísértetiesen hasonlított a Fruska Gora itinerjéhez, ugyanolyan kisméretû, kicsire összehajtott. Ezen viszont nem szerepeltek távadatok, és térkép sem volt. /Térképet sajnos nem is lehet venni. A túra honlapján van egy jó térkép, használhatatlanul rossz méretben. Ez a térkép egy nagy táblán ki van téve a rajtban, a túra útvonalával. Ezt reggel lefotóztam, hátha szükségünk lenne rá. Jövõre egyeztetni kellene a szervezõvel, hogy ez a térkép nagyméretben kerüljön fel a honlapra./ Kaptunk egy, a túrára készült nyakbaakasztót, mint amilyet a konferenciákon szoktak adni. A szervezõt megpróbáltuk felhívni telefonon (hátha útközben szükség lenne rá), de se nekem, sem groba.-nak nem sikerült. Odaadtam a TTT által adományozott két túranaptárat. Biztattam a szervezõt, hogy például a Mecsek milyen közel van, és ott van egy csomó túra. A gond az, hogy nekik Magyarországba vízum kell, emiatt macerás eljönni. Talán jobb is így –könnyen lehet, hogy nagyot csalódnának (esetleg erõsnek hangzik, de a beszámoló végére kiderül, miért is írtam ezt). Azt is mondtam, hogy ha idõben egyeztetünk e-mailben, akkor az õ túrájuk is benne lesz a naptárban, láthatóan örültek neki. Rákérdeztem a boszniai túrákra, azt a választ kaptam, hogy csak ez az egy hosszútávú túra van, ezután a leghosszabbak kb 20 km-esek (ezek lehet hogy csak a Boszniai Szerb Köztársaságra vonatkoznak, nem pedig az egész országra. Kérdezték, hogy kérünk-e vacsorát. Gondolkodtunk, hogy befizessünk-e egy vacsorára, mert groba. hozott fõzõfelszerelést, és rengeteg kaját is vittünk. Közben megtudtuk, hogy minden teljesen ingyen van, így inkább leültünk enni. Egy fõzõverseny termékeit pusztítottuk. Finom halászlével kezdtünk, majd valami baromi csípõs, de szintén finom, paprikás lé (állítólag „magyaros”) következett. Aztán tócsniféleségeket ettünk, és még néhány jó olajos helyi kaját. A desszertet sütemények képezték. Közben jó kis balkáni zene szólt, élõ énekléssel. Vacsora után elmentünk a szállásra. 3 féle szállás közül lehetett választani. A sátrazás és a tantermi szállás ingyenes, a monostorban ágyakban lehet aludni 5 Euróért. Mi a tantermet választottuk. Egyelõre csak mi voltunk ott. A WC az átlagosnál is rosszabb tappancsos. Kicsit lemosdottam. A tanteremben felfigyeltünk egy furcsa plakátra. A taposóaknákra figyelmeztet, a veszélyes helyeket fekete keretes, a biztonságos helyeket fehér keretes képek ábrázolják. Biztonságos helyek voltak: park, sportpálya, játszótér, iskolaudvar. A fekete kereteseken néhány romos épület és halálfejes táblával jelölt, elkerített terület mellett szép erdei képek, bükkösök, jellegfák voltak… Boszniában még kb egymillió akna van elásva, de ez a környék biztonságos. Az Európa-térképen a magyar földrajzi nevek is cirill betûkkel vannak írva, néhány helyre csak a felirat alapján nehéz ráismerni. Szétpakolás után visszatértünk a sátorhoz. Közben találkoztunk pár idõsebb túrázóval, akik szintén a tanterembe mentek aludni. Megnéztük a monostort. A bosnyákok muzulmánok, de ez szerb (ortodox) terület. A 13. században épült, szép, de részben hiányos freskók díszítették belül. Nagyon vigyáztak mindenre, a fekete ruhás egyházi személy hamar utánunk jött és illatos vízzel permetezett, de ez valószínûleg csak ürügy volt. A fontosabb képek elõtt érdekes módon egymárkások hevertek. Groba. kérdezte, hogy hol lehet Szent Katalin képe, véletlenül pont elõtte álltunk, lefotóztam neki. A monostor udvara is gondozott, rengeteg muskátli díszítette. Visszatértünk a sátorhoz, ami leginkább sörsátor volt már. Elég egyhangú, kissé bánatosnak tûnõ élõzene szólt. Nekünk is jutott sör bõven (természetesen ingyen volt). Beszélgettünk helyi arcokkal. Az egyik szervezõ mondta, hogy mi vagyunk az elsõk ezen a túrán Európából, de õk szeretnék, ha minél többen eljönnének hozzájuk –megígértem, hogy jövõre jópár magyar résztvevõ lesz. Részt vettünk egy több száz éves szerb hagyomány gyakorlásában. Ez abból állt, hogy egy kiválasztott mûanyagpohár -folyamatosan- körbejárt, és mindenki ivott belõle egy pohár sört. Ez nem is lett volna olyan különleges, csakhogy az asztalon maradt, félbehagyott üvegekbõl, maradékokból lett bele összegyûjtve a sör. Elvileg ha egy nekifutásra nem sikerül meginni, akkor újabb pohár jár, ezt szerencsére nem vették komolyan. Az alkoholt sós krékerekkel próbáltuk felitatni több-kevesebb sikerrel. Rengetegszer elhangzott hogy „zsiviliu” (egészségedre). Egy darabig Boskó ült mellettem, az õ keze munkája, hogy a monostor udvara olyan szép. Már a huszonvalahányadik sörnél tartott aznap. Csatlakozott hozzánk a helyi Móka Miki is (Vörös Ördög, és feltehetõleg papír szerint Miroslav). Megbeszéltünk, hogy másnap jön velünk a 100-asra, Animanó42-t pedig elhalmozta édességekkel. Fényképezkedtünk is össze-vissza. Az egyik kép készítésénél a szervezõ kezébe akartunk adni egy üveg sört (mert rajta kívül mindenkinél volt). Nem fogadta el. Kiderült, hogy szereti a sört nagyon, csak õ a rendezõ város, Petrovo polgármestere, és nem akarja hogy így fotózzák. Ahogy telt az idõ egyre többet koccintottunk, ugyanakkor egyre kevesebben ittak utána. Amikor a pohár hozzánk ért, akkor viszont nem lehetett elkerülni. Éjfél körül elbúcsúztunk (kaptunk kólát, rengeteg krékert), és bezuhantunk a hálózsákba.
Nem aludtam túl jól, többször is felébredtem folyadék be- és kivitel szükségessége miatt. Miután kivilágosodott, nem is tudtam tovább aludni. 7 körül keltünk, ködös, felhõs reggel volt. Elmentem pénzt váltani a vegyesboltba (annyira vegyes, hogy gurulós bõröndöket, plazmatévéket, hûtõszekrényeket is árultak). Sikerült, banki árfolyamon. Érdekes módon egyikünk sem akart reggelizni, egy kis piskótát azért leküzdöttem. Fél 9 körül már a sátornál gyülekeztünk. A rajthelyszínt bóbiskoló rendõrök biztosították. Ittunk elég szörnyû kamillateát (én azt borogatásra szoktam használni, de eszembe nem jutna meginni). Lepecsételtük az itinert, ráírattuk a nyakbaakasztónkra a nevünket cirill betûkkel (nagyon szépen írták rá). Láttuk a 100-as listát, már 4-en voltunk. Megtudtam, hogy tavaly kicsit több mint 200-an indultak a túrán, és 20-an voltak a százason. Készültek az útravaló egységcsomagok (nagy péksütemény, májkrém, üdítõ). El is vittem egyet –hiba volt, vissza is hoztam ugyanide másnap hajnalban. Idõközben kisütött a nap, égetett is alaposan. Közeledett a 9 óra, de még bõven neveztek a rövidebb távosok. A Vörös Ördög hátizsákján láttuk a túra tavalyi, tavalyelõtti kitûzõjét, Fruskás kitûzõket, és egy „Koszovó Szerbia része” kitûzõt. Politikai kérdésekben célszerû egyetérteni. Nyilatkozott a tv-nek a helyi félisten, egy Banja Luka-i futó; õ szokott lenni a leggyorsabb a Fruskán. Nemrég elfutott 9 nap alatt Banja Lukából Koszovóba 900 km-es útvonalon. Miután nyilatkozott, többek között mi is fényképezkedtünk és kicsit beszéltünk is vele. Az Újvidék-Palics futáson kell jó eredményt elérnie, hogy mehessen a Bécs-Budapestre. Végül 7-en indultunk el a 100-as távon. A megnyitóünnepség fél 10 körül kezdõdött csak el egy kis néptánccal (nekünk szokatlan népviseletben), amit helyi kisiskolások adtak elõ. Utána beszédeket hallottunk többek között Petrovo polgármestere köszöntötte a résztvevõket. Külön köszöntött minket (magyarokat), majd utánunk a többi résztvevõ nemzetet. Groba.-t egy olyan tüntetésre emlékeztette a mûsor, amire kevesen jöttek el.
Beálltunk a képzeletbeli rajtvonalhoz, és végre elindultunk 10 óra elõtt nem sokkal. A tömegrajt ellenére nem volt nagy tolakodás, a rövidtávosok nagy része nem sietett (vagy éppen elfutott). A túra legeleje lejtõs aszfalton vezetett, amerrõl péntek este megközelítettük Ozrent. Fehér körben piros derékszögû háromszög jelzést kellett követni, az összes távnak. Mondták, hogy az elágazásoknál ellenõrzõpont is van. Errefelé elég gyengék voltak a jelek, felmerült bennünk a kérdés, hogy éjjel hogyan fogjuk õket követni. A 6 km-es távon induló gyerekek egy csapata kispistázni akart, de a megáradt patakon való átkelést nem vállalták be. Egy híd vezetett át a patakon, ahol szinte visszafordultunk, egy kövesútra. A hídnál rendõrök állították le a forgalmat, hogy a mezõny biztonságosan haladhasson az aszfalton. Egy érdekes, egymás felett elhelyezkedõ járatokkal rendelkezõ bánya után hamar elértük az elsõ pontot, ami egy épülõ, a bejáratánál faragott medve által õrzött szálló elõtt tanyázott. Az egyik pontõr az este megismert Boskó volt. Jópáran álltak sorba elõttünk, a hosszú regisztrálás oka az, hogy az összes adatunkat, amit nevezéskor is elkértek, most is felírták (a pontokon olyan adatokat is kértek, amik az itinerünkön nincsenek is rajta). Végre sorra kerültünk. Nemsokára elágazott a 6 km-es táv, itt egy rendõr igazította útba a túrázókat. A gyerekek többsége el is vált tõlünk, innentõl alig találkoztunk túrázókkal. A túra eleje szép, de kicsit egyhangú helyeken ment. Eleinte patakvölgyben kanyarogtunk egy kövesúton, gyakran fenyvesek között. Hamar eljött a 2-es pont, itt a 25-ös távtól is elszakadtunk, szépen ki volt táblázva az elágazás.
Elhagytuk az eddig követett völgyet, átmentünk egy másikba, majd hegyoldalban tekeregtünk tovább. Az elágazásokban, ha nem is azonnal, de elõbb-utóbb találtunk jelet, keresgélni nem igazán kellett. Itt-ott bõséges szamócák tarkították az út szélét. Tartottunk tõle, hogy az egész túra ilyen kövesutakon fog menni az aknák miatt. A térképen azonban volt pár szakasz, ahol az útvonal igen sûrûn keresztezte a szintvonalakat. Elértünk egy emléktáblával ellátott csaphoz, ami mûködött is (a térkép jelezte a forrásokat, csapokat). A harmadik ponton üdítõt adtak. Elvált tõlünk az 50-es táv; elbúcsúztunk a Vörös Ördögtõl, aki végül az 50-esre nevezett. Tovább ballagtunk a kövesúton, itt-ott elhagyott házak között. Az egyik ilyen (alaposan meglõtt, romos, tipikusan fekete keretes) ház falán piros-fehér KT-3 felirat díszlett. A 3-as pont már megvolt, de -a kockázatot vállalva- szétnéztünk a ház környékén, nem találtunk semmilyen pontot. A térképen bejelöltnél igencsak hosszabb volt ez a szakasz, lehet hogy a pont volt máshol. Egy házakkal tarkított domboldalban piros nyíl irányított balra. Rendes utat nem láttunk, maradtunk a kövesúton, itt viszont nem volt jel. Visszamentünk a nyílig, rögtön észrevettük a túra jelzéseit is, csak pár métert kellett volna a nyíl irányában menni. Egy szûk ösvényen, késõbb inkább ösvény nélkül, irányban vezettek a sûrûn felfestett jelek az erdõben. Szekérutakon, egy temetõt érintve leereszkedtünk egy országútra. Ez egy széles kövesút, amin nem sok autóval találkoztunk. Az országutat elhagyva emelkedni kezdtünk, vártuk már a 4-es pontot. Egy elágazásban jelet nem láttunk, ismét csak piros nyíl volt, ami balra mutatott. Pont ekkor néztem a térképet, amely szerint jobbra kellett volna menni, így hát elnéztünk jobbra. Persze arra nem láttunk jelet, a baloldali úton nemsokára lettek jelek. Hinni kell a nyilaknak, látszott, hogy errefelé is megközelíthetõ a pont. A térképen bejelölt útvonalnak pedig innentõl sokáig nem sok köze volt a valósághoz, a fõbb érintési pontok egyeztek, de többnyire egészen más helyeken mentünk, mint ahol a térkép szerint kellett volna. A túra elsõ „komolyabb” emelkedõje jött, fent szép kilátással a völgy felé, ahol este buszoztunk. Rövid vízszintezés után újabb hirtelen kis szint, egy temetõig. Az emléktáblával és márványlapokkal díszített csapnál ittunk, mosakodtunk. A sírok nagy része fekete márványból készült, és rajta volt (a márványba „karcolva”) az elhunyt arcképe, néha egészalakos képe, ezáltal különös hangulatot adva a temetõnek. Ez szerb szokás lehet, Szerbiában másutt is láttam hasonló temetõt. Kár volt itt frissíteni, pár perc múlva megláttuk a KT-4 táblát egy hatalmas szerb zászlóval díszített hétvégi ház kapuján. Kedvesen fogadtak, kezet fogtak velünk, behívtak a kis faházba. Üdítõvel kínáltak. Segítettünk beírni az adatainkat. Eddig mindenhol mi voltunk az elsõk, a Banja Luka-i futó nem ezt a távot választotta. Telefonáltak a rajtba, hogy megvagyunk. A két pontõr közül az egyik beszélt angolul, így kicsit tudtunk beszélgetni. Étellel kínáltak, rövid gondolkodás után elfogadtuk, a reggeli úgyis nagyon szegényes lett. Ekkor ledöbbentünk: egy sült malacfejet hozott a lelkes házigazda, meg a malac egyéb részeit tányéron. A malachoz friss pékáru, zöldség is járt, hoztak halkonzervet, kolbászt, édességeket is, alig tudtuk meggyõzni õket, hogy nem tudunk már többet enni. A malac a látszat ellenére nem volt olyan zsíros, és nagyon ízletes lett (a kolbász is). Megkóstoltuk a nyelvét; de a fülét meghagytuk az utánunk jövõknek. Láttunk a falon egy vagány, farkasos, Ozren 2008 feliratú kitûzõt. Azt hittük ezt fogjuk kapni a túrán, groba. meg akarta nézni közelebbrõl. Meg is kapta örökbe (a mázlista), de sebaj, majd mi is kapunk a célban. Rátûzte a nyakbaakasztójára, kezdett egy karácsonyfára hasonlítani. Ebéd után szétnéztünk a házban és környékén. A belsõ szobában a falat régi fotók díszítették. Voltak itt csoportképek, gõzmozdonyos fotó (a pontõr mozdonyvezetõként a magyar gyártmányú villamos motorvonatokat is vezette), és nemzeti hõsök (pl Karadzsics) képei. Animanó42 kapott ajándékba egy õzagancsot. Kipróbáltuk a balkáni pottyantós wc-t, nem szívesen használnék ilyet nap mint nap; ismeretlenül is hálánkat adtuk az angol wc feltalálójának. A házigazda megmutatta a saját kezûleg barkácsolt dolgait, a kerti mosogatót (a csap egy fatörzsbõl jött ki, és egy itatóvályú-utánzatba folyt a víz), egy kifestett betonsast, a nyári konyhát, a fára fölerõsített karosszéket. A házikó homlokzatát az õ neve díszítette egy szerb zászló és címer körül. Megtudtuk, hogy a következõ pont a fölöttünk magasodó Gostilj nevû hegyen lesz, kb fél-1 óra alatt érünk fel oda, és hogy jó meredek lesz. Lassan tovább kellett indulni, a házigazda elkísért minket az elsõ párszáz méteren, majd elbúcsúztunk. Errõl a vendéglátásról még sokat fogunk beszélni –gondoltuk.
Délután 3 körül volt, mehettünk bõ 20 km-t, teli hassal nekivágtunk a hegynek, többnyire ritkán járt, hangulatos ösvényeken, tisztásokkal tarkított fenyvesben. Mint késõbb kiderült, mögöttünk volt a túra unalmasabb szakasza, mind útvonal, mind kaja szempontjából. Ennek a hegynek a környéke a legszebb az egész nappali szakaszon. Az esõ szitálni kezdett, már a ponton is látszottak a gyülekezõ fekete zivatarfelhõk. Hamar felértünk, a 773 m magas csúcson egy óriási kereszt állt. A hegy északi, keleti oldala rendkívül meredek kopár, messzirõl is könnyen megismertük. A gyönyörû kilátást kicsit akadályozták a környezõ zivatarfelhõk, és a párás levegõ, de így sem volt rossz. A pontõrök már integettek, a csúcs közelében, padoknál vártak. Tapssal fogadtak. Ment a szokásos forgatókönyv: beírtuk az adatainkat, a szervezõk telefonáltak a rajtba, és kaptuk a kaját. Itt húst sütöttek; pékáruval, zöldséggel, és mennyei vegetás hagymával fogyasztottuk. Természetesen alkoholos és nem alkoholos üdítõ is volt bõven. Megnéztem a házikót, az valami turista menedékhely lehet (bár nem hinném hogy szokás errefelé túrázni, de mégis úgy nézett ki). Látták, hogy izzadunk alaposan. Csabi különösen, neki gyorsan a kezébe nyomtak egy száraz pólót. Kicsit használt, piros cirill betûs póló volt. Jól esett a hús, de sokat nem tudtunk enni. Elmagyarázták a következõ pár kilométert. Nagyjából értettem, de a lényeget lehet hogy mégsem. Vissza kellett indulni a csúcs felé, majd a csúcsról balra, kopár, meredek gerincen ereszkedtünk lefelé. Reméltük, hogy nem kapunk a hegy mögötti esõfüggönybõl. Hirtelen kanyar után hangulatos ösvényen mentünk a hegyoldalban, aztán újra egy kis gerincen lefelé. Az út nagyjából elfogyott, de egy széles, határsávra emlékeztetõ nyiladék vezetett a gerincen. Szép kilátás volt a szomszédos gerincre. A mi gerincünk elkezdett hirtelen lejteni, a nyiladék véget ért, a maradék gyenge ösvény is hamar eltûnt. A jelek kiválóan mutatták az utat. Gyönyörû üdezöld erdõben, leginkább magashegyire emlékeztetõ aljnövényzetben botorkáltuk lefelé. Nem tudtuk, mi van a növények alatt; a próbálkozó esõtõl vizes kövek csúsztak, lassan haladtunk lefelé. Elértük a mély árokban futó patakot. Azt gondoltuk, hogy csak keresztezzük, de nem. Körülbelül fél-háromnegyed órán át mentünk (többnek tûnt) a sziklás patakmederben –méghogy csak kövesúton fogunk menni. Idõnként a jelek oldalra kivezettek a mederbõl, de fent sem volt könnyebb. Ösvénynek nyoma sem volt, jó nagy vizes aljnövényzet, és vizes sziklák akadályoztak. Az igazán vadregényes, de egy idõ után fárasztó, nehéz, helyenként járhatatlan szakaszon nagyon lassan haladtunk.
Végre kiértünk egy várva várt kövesútra, az esõ is elállt, csak a szélébõl kaptunk. Egy „voda” felirat kis forráshoz invitált. Egyszer csak KT-6 tábla a kerítésen. A pontõr a félkész ház udvarán, egy kicsike õs-Zastava mellett várt. Regisztrálás után vizet kaptunk. Itt nem szívesen lettem volna õr. Egyedül rakták ki jópár órára, mi sem idõztünk túl sokat. A 4-es ponton kapott térképvázlatom szerint nagyon közel, néhány km-re van innen a 7-es pont. A vacsorát féltávhoz ígérték. Még messze nem voltunk 50-nél, de a térkép errefelé jelezte a fordítót, és a 8-as már messze túl volt féltávon látszólag. A patakot nagy örömünkre egy kis gyaloghídon kereszteztük. Azonban nem a térképen jelölt utat követtük, hanem hosszan ereszkedtünk a völgyben, ármentünk egy elszórt falun (Krusik), és ereszkedtünk a nagy völgy felé, ahol a Boszna folyó hömpölyög. Lementünk arról a térképkockáról, ami a fotómon van, következõ pár óra útvonalát csak utólag, a Google Earth segítségével tudtam beazonosítani. Animanó42 siklót bûvölt, majd a völgyet elhagyva gondozott kertek, földek között egy kis nyeregbe másztunk fel. A fülledt meleg miatt csurgott rólunk a víz. Újabb lejtõ, majd megtörtént a tényleges visszafordulás Ozren felé. Egy kis falun vezetett az út keresztül. Itt már volt is valami mozgás, gyerekek ugráltak az úton, egy nénike az út szélén kisszéken kötögetve õrizte az egyetlen tehenét. Bolt, kocsma a rajtot kivéve az egész túrán nem volt –itt sem. Emelkedõk jöttek többnyire kövesúton. Mögöttünk sötét zivatarfelhõk, szépen látszott a Gostilj is. Kezdtük várni a vacsorát. Nem tudtuk, hogy merre járunk. Párszáz méterre egy emlékmû látszott, reméltük, hogy ha ki kellene térni oda (ellenõrzõpont miatt), akkor ki lenne táblázva. Sáros lejtõ után egy kis völgybe értünk, kényelmes szekérúton ereszkedtünk. Egyszer csak jött egy vadász, puskával. Utána jött néhány kissrác.
Egy réten nagy sátrak álltak, bográcsban fõtt a kaja. A rendezõk tapsoltak, fényképeztek amikor odaértünk. Ez volt a vacsorapont. Az asztal nekünk szánt része szépen meg volt terítve, még egy kis virágcsokor is jutott rá. Jött egy fiú, mondta hogy õ tud angolul; ha bármire szükségünk van, akkor szóljunk. Valószínûleg nem véletlenül került ide, hanem a rendezõk szervezték, hogy tudjon nekünk segíteni. Vele elég sokat beszélgettem, de a nevére sajnos nem emlékszem. Az esõ eleredt, jókor értünk fedél alá. Teával, üdítõvel (nem Bolero, nem sárga/piros ízû szörp, hanem, Coca-Cola, Fanta, meg hasonlók), sörrel, egyebekkel kínáltak. Meghozták a levest. Na, ez egy díjnyertes leves volt, talán ez volt a legfinomabb étel az egész túrán. Marhahúsos ragulevesnek lehetne nevezni. A marhapörkölt „alapot” gombával, zöldborsóval gazdagították. Ez túllõtt még a BEAC-os leveseken is. Groba. olyan hirtelen nekikezdett, hogy még a szép nyakbaakasztója is belelógott. A levessel nagyjából jól is laktunk, de hátra voltak még fogások. Mindenféle sült húsok, kolbász volt (a kolbász itt nem lett túl jó); köretként répa, és saláta szolgált. Húsokból nem mertem már sokat enni, inkább még egy kis levest szedtem, meg desszertet csipegettem. Közben beszélgettem az angolul tudó segítõnkkel. Sokat kérdezett, a túráról, rólunk. Alvási (és feladási) lehetõséget is kínált, de egyikre sem volt szükség. Megjegyzem: az alvást egyszer érdemes lenne bevállalni, mert az éjjeli szakasz szerintem látványosabb lehet világosban, mint a nappali résznek az elsõ fele. Mondta, hogy nagyon jól haladunk; a Gostilj-on az egyik túrázó feladta a túrát, és már csak hatan maradtunk (ellenben ezen a ponton is volt vagy 15 rendezõ, összekötötték a túrát a piknikezéssel; és nem úgy hogy a túrázók csak a nyálukat csorgathatják; ennyi résztvevõ mellett másképp nem is nagyon lehet ilyen etetõpontokat fenntartani). Megérkezett két rendõrautó, valamint Petrovo polgármestere, és a rajtban látott tévés is. Leültek közénk vacsorázni. A polgármester groba.-val szemben ült, és ugyanolyan póló volt rajta, mint groba.-n. Kiderült, hogy ez egy kampánypóló. A kissrác mondta: szeretnék, hogy nyilatkozzak a tévének, de a tévés még éppen csak elkezdte a vacsorát. Feltûnt, hogy a kissrác nagyon fiatalon kiválóan beszélt angolul. 14 éves, 1 éve (!) tanulja a nyelvet, és jobban beszélt, mint én a 12 évnyi tanulásommal. Eddig is éreztük, de õ szavakban is elmondta: nekik ez hatalmas megtiszteltetés, hogy mi eljöttünk Magyarországról. Itt is csak azt tudtam válaszolni: elvisszük a túra jó hírét, benne lesznek a túranaptárban, és jövõre sokkal több magyar lesz. Befutott a másik 3-as csapat. Az esõ elállt, indulni készültünk. A tévés ezt látva rögtön otthagyta a vacsoráját, nem úsztam meg a nyilatkozást. Szerencsére nem kérdeztek túl sokat. A riporter az angolul tudó ifjú zsenin keresztül tette fel a kérdéseket, (és visszafele is hasonlóképpen történt). Gondoltam, hogy ez egy helyi TV-nek megy; de tévedtem, ez a „nagy” Boszniai Szerb TV-nek készült… Nem semmi. Ha jól emlékszem, ezen a ponton magyarázták, hogy nem a térképvázlaton jelöltek szerint kell menni, annál kevesebb pont lesz, és rövidebb útvonal. A kimaradó 2 pontot pedig jövõre fogja érinteni a túra (???). Kérdezték, hogy van-e valamire szükségünk. Mindenáron adni akartak esernyõket éjjelre, de ezt nem fogadtuk el. Megköszöntük a kedves vendéglátást, a sok finomságot, és elindultunk (a kissrác is autóba ült az édesapjával, ebbõl is gondoltuk hogy rá leginkább miattunk volt szükség).
Egy horgásztó mellett elhaladva -ismét teli hassal- emelkedni kezdtünk, de hamar enyhült a meredekség. Kivételesen esõ után nem kellett egybõl dzsungelbe menni, hanem köves szekérutakon ballagtunk egy aszfaltos útig, közben a hazai teljesítménytúrázás egy-kép paradoxonját vitattuk meg. Az aszfalton hvcs-k motoroztak föl-le, sisak nélkül jó gyorsan a vizes aszfalton. Egy kisebb falu végén volt a gyülekezõhelyük, az ellenõrzõpontot is itt találtuk. Kérdeztük, hogy van-e víz (a húsos vacsora után hamar megszomjaztunk), mire a pontõr nekünk adott egy 2 literes kólát, valószínûleg a sajátját. Itt is mi írtuk be az adatokat. Nem sokat pihentünk. Már majdnem teljesen besötétedett. Egy útvillában elhagytuk a gerincen vezetõ országutat, és egy keskenyebb, emelkedõ országútra tértünk rá. Hazatelefonáltam, elõvettük a lámpákat. Már elmúlt 9 óra, majdnem teljesen sötét volt. Egyszercsak egy rendõrautó állt az út mellett. Elhagytuk õket, és el is indultak, amerre mi mentünk. Miután ez a szituáció párszor megismétlõdött, rájöttünk hogy a rendõrök miattunk állnak meg. Vigyáznak ránk, és ha eltûnünk, akkor pontosan be lehet határolni az eltûnés helyét (a fõszervezõ péntek este megnyugtatott, hogy a túrán még senki nem tûnt el; inkább nem írom le, miket fûztünk ehhez). Tehát tulajdonképpen rendõri kíséretünk volt, ami azért nem gyakori egy -nem vezetett- teljesítménytúrán. Nagyon aggódhattak értünk; arra számíthattak hogy ha valami bajunk esne, az benne lenne a világsajtóban is. Az arra járó autósok egyébként szokatlanul óvatosak voltak, lelassítottak, sokan villogtak vagy dudáltak köszönésképpen, talán ez is a rendõri jelenlétnek volt köszönhetõ. Gyorsan fogytak a kilométerek az aszfalton. Közben megindult a fantáziánk. Eljátszottunk a gondolattal, hogy pár év alatt hogyan lehetne népszerûvé tenni ezt a túrát (elsõsorban magyaroknak). Megállapítottunk, hogy a rendõri kíséret után már semmin sem lepõdünk meg, itt bármi megtörténhet; mindent megtesznek azért, hogy biztonságban legyünk, jól érezzük magunkat, és a kedvünkben járjanak. Errefelé nem voltak túl sûrûn a jelek, de nem is volt rá szükség, nem kellett kisebb utakra letérni. Az esõ néha próbálkozott, egyelõre kevés sikerrel. Egy faluba érve annak elején szintén hvcs-k gyülekeztek, elég sokan. (Senki sem szólt be, nem is kérdezõsködtek; lehet hogy a rendõrök elõre szóltak nekik, nehogy gond legyen.) Nemsokára találkoztunk is a rendõreinkkel, „elállták az utunkat” tovább az aszfalton, le kellett térni egy kövesútra. Ezen megint emelkedtünk, ligetes, füves hegygerincen mentünk egyre magasabbra, a túra legmagasabb pontja felé tartottunk. A rendõrök megelõztek, az öreg Nivának nem árt meg a kövesút. Ez a szakasz (na meg innentõl a célig az egész) megérdemelné, hogy világosban járjuk. Egy kanyarban kicsit megálltunk. Éppen szép csillagos ég volt fölöttünk, és jó távol kerültünk a településektõl. Utolértünk a rendõrautót, ismét a letérésnél álltak; egy kis ösvényen kellett felkapaszkodni a csúcsra, vadregényes fenyvesben. Nem tudtuk, milyen messze lehet; de már nagyon közel voltunk.
A 9-es pont egy (a Gostilj-i hoz hasonló, de annál kisebb, otthonosabb) faházikóban tanyázott; két idõsebb pontõr várt minket. Jól mondták korábban, a térkép szerint 2 pont kimaradt (az itiner szerint minden pontunk megvolt). Megkínáltak üdítõvel, és egy kis sült hússal, töltöttünk vizet az útra. Szûk volt a hely, öten is nehezen fértünk el. Fényképezkedtünk. A táskám elindult lefelé, de szerencsére megfogta egy fa. A házikótól pár méterre volt a túra, és a környék legmagasabb pontja, a 918 m magas Ostravica. A csúcsot egy fémzászlót tartó obeliszk (rajta márványtábla) jelölte. A kilátást kicsit akadályozták a felnövõ fenyõfák, északi irányban, a völgy felé sok település fényét láthattuk így is. A pontõr bácsi elvezetett az út kezdetéig, amerre mennünk kellett. Nappal erre jöttek az 50-esek is. Sokat ereszkedtünk kövesutakon, szép fenyvesben. Láttunk egy „gyanús” autót, ami nem sokkal az odaérkezésünk elõtt hajtott tovább, aztán találkoztunk a rendõrökkel. Most is nagyon praktikusan egy elágazásban álltak; megkínáltam õket házi süteménnyel. Hétvégi házak között ballagtunk lefelé, tudtam, hogy közel van a 10-es pont. Egy háztól énekszó hallatszott. Nem lepõdtünk volna meg, ha egy szép ruhába öltözött hölgy énekelt volna az éjszakában. Láttuk a KT-10 táblát, bementünk az udvarba. CD-rõl énekeltek szerb népi énekeket, nagyon szépek voltak. Köszönésre elõ is kerültek hárman. Leültettek egy szépen megterített asztalhoz. Teát, és jellegzetes helyi süteményt (piskótába csavart almakészítményt) ettünk. Animanó42-nek rögtön hoztak is egy kis szõttest, ajándékba. Az adatok felírása után behívtak minket egy másik épületbe. A felsõ szinten roppant kulturált tömegszállás volt berendezve, lent pedig különbözõ mézeket, viaszt, stb állítottak elõ, nyilván teljesen bio eljárással. Ez ugyanis egy öko-centrum, és egyben erdei iskola volt. Annyira igényesen, rendben tartottak mindent, hogy pár percre szinte Ausztriában éreztük magunkat. Animanó42 egy üveg mézet is kapott. Groba. hiába nézegetett egy érdekes üvegben lévõ, olajszerûen folyó mézfélét, az mégsem lett az övé. Azért ránk is gondoltak, egy-egy micimackós bögrével gyarapodtunk. A kaptárokra is vetettünk egy pillantást, majd visszamentünk teázni. Rájöttünk, hogy egy nagy pohárban méz van kirakva, azt is megkóstoltuk. Kaptunk egy névjegykártyát; sajnos e-mail cím nincsen rajta, csak telefonszám, angolul meg itt nem beszéltek. Elbúcsúztunk, egy nyeregbe ereszkedtünk egy nagyobb kövesútra (nappal valahonnan errõl jöttek a 25-ösök).
Tudtuk, hogy még egy nagy mászás van az utolsó ponthoz, a 884 m magas Kraljicára. Egy kisebb útra tértünk, az kezdett elfogyni, és bevitt a patakmederbe. Az esõ most is próbálkozott, köd volt; nem esett jól a patakban botorkálás, keresés. Szerencsére csak rövid szakaszokon mentünk a patakban, inkább mellette a hegyoldalban próbálták vinni az ösvényt. Aztán nekivágtunk a hegynek egy kis oldalgerincen. Eleinte nagyon meredek volt, de jól esett. Az ösvényt a ligetes terület és a köd miatt néha kicsit keresni kellett, de a gerinc mutatta a jó utat. Idõközben egyre sûrûbben villámlott. A csúcs közelében épp a felhõk fölé értünk, látszottak a csillagok. Enyhült az emelkedõ, felértünk a hegyen lévõ turistaházhoz. Bent voltak a pontõrök, na és a két (a melegben kissé elálmosodott) hûséges rendõr. Azt sem bánták, hogy Animanó42 csinált róluk egy közös fotót velünk. Kaptunk teát, pihentünk egyet. Közel volt már a cél, továbbindultunk. Az Ostravicától a célig nagyságrendileg jól van ábrázolva az útvonal (tehát a bejelölt út 1 km-es körzetében mentünk). Az feltûnt, hogy itt máshol megyünk, mint elméletileg, mert nem tapasztaltuk a térképen jelölt nagyon sûrû szintvonal-keresztezéseket, egy gerinc oldalában ereszkedtünk enyhén lefelé. Volt viszont sár… Eddig jóformán semmi gondunk nem volt sárszakmailag, a célig terjedõ szakaszon ezt maximálisan próbálta ellensúlyozni az út. Eleinte nem is volt vészes, de ahogy meredekebben lejteni kezdett, úgy csúszósabbá vált. Ezt a rész már rendesen szétcsúszkálták a rövidtávosok. Kilométereken át szenvedtünk lefelé a sárban, a haladást jó mély keréknyom is nehezítette. Néha lentrõl mintha már fényeket láttunk volna, de Ozren még nem akart elõkerülni. Az esõ már bátrabb volt (még azért nem volt olyan vészes), a villámok még inkább csapkodtak. Sikerült az utolsó pár kilométeren teljesen összesarazni magunkat.
Nagy sokára elértük az aszfaltot, párszáz méter után a célba is értünk. A teljes rajt-cél személyzet megvárt minket (vagy idejöttek ismét), pedig az elõzõ beérkezõk még szombat este futhattak be. Hamar megkaptuk az elõre megírt, szép A/4-es, cirill betûs oklevelet. Kitûzõ nem járt, mint kiderült, groba. valami vadászat alkalmából készült kitûzõt szerzett. Kaptunk viszont egy gyönyörû, szintén körülbelül A/4-es méretû plakettot, ami a leggyorsabbaknak járt. Erre már tényleg nem számítottunk. /Kisebb „bizonytalanság” után végül én vittem haza, 4 havonta cseréljük, amíg nem lesz mindegyikünknek./ Mindenki gratulált, kínáltak kávéval, teával, üdítõvel és a reggeli egységcsomaggal (de még a sajátom is megvolt). Öt óra körül érhettünk célba, épp kivilágosodott, az esõ elkezdett szakadni. A túra nem lehetett hosszabb 80 km-nél. Megérkezett a polgármester, a tévés kedvéért újra átvettük a díjazást, az átadás most már alaposan rögzítve is lett; fotóztak is, mint valami díjátadó gálán. Mi voltunk a hétvége hõsei a Boszniai Szerb Köztársaságban. Ezt megerõsíteni látszik, hogy ismét nyilatkoztam a tévének, valamint a rádiónak, újságnak is. A tévériporter felvételeit, és a rendezõ fotóit postán dvd-n elküldik nekem, és az újságból is félretesznek hármat. Talán kb másfél-két órával utánunk beért a másik hármas is, gratuláltunk egymásnak, közös fotó is készült, ez hétfõn már szerepelt a honlapon. A szervezõk egy része ezután hazament. Szóltunk, hogy zuhanyozni szeretnénk a hosszú utazás elõtt. A polgármester intézett zuhanyzást Ozrenben egy háznál, de fél 8-ra voltunk hivatalosak. Addig a padon bóbiskoltunk. Nagyon lehûlt a levegõ csoda, hogy groba. nem fagyott meg pólóban (az is igaz, hogy nem akármilyen póló volt). Nagy nehezen eltelt az idõ, egy családi házhoz vitt a polgármester, kedvesen fogadtak a takaros ház lakói. Ki voltak készítve papucsok, törölközõk, kínáltak mindenfélével, ezúttal nem fogadtuk el. Egy óránk volt arra, hogy hárman lezuhanyozzunk, ez komoly szervezési munkákat is igényelt, sikerült idõben végezni. Megköszöntük a lehetõséget (a néhány Balaton szeletet is alig akarták elfogadni), visszamentünk a sátorhoz. Elköszöntünk az ott maradt szervezõktõl, és az elõzõ esti lakótársainktól, akik idõközben már felkeltek. Petrovóból hétvégén nem járnak buszok, megfelelõ vonat pedig nem állt a rendelkezésünkre, így a polgármester személyesen vitt minket Dobojig. Petrovóban találkoztunk a Vörös Ördöggel, tõle is elköszöntünk. Megint a kis kanyargós mellékúton haladtunk. Utólag jöttem rá, hogy a fõút már bosnyákok által lakott területen, a „kishatár” túloldalán vezet… Nagyon jókat aludtunk az autóban. A vasútállomás elõtt tett ki minket a polgármester. Pénzt õ sem fogadott el. Tõle is elbúcsúztunk. Már korábban is megfogalmazódott bennünk, hogy jövõre vinni kellene egy csomó ajándékot (mert pénzt nem fogadnak el semmiért). Például lehetne vinni valami Magyarországról készült fotóalbumot, helyi jellegû tömény szeszesitalokat (ezeket a túrára is mindenképp, mert minket is sok helyen kínáltak), és egyéb hungarikumokat; valamint egy TTT naptárat, amiben jó sok kép van a túrájukról –ezügyben majd intézkedek, stb.
Még volt bõ félóránk a vonatig. Próbáltam egy vonatjegyet venni a szomszéd faluba, kellett a gyûjteményembe. Kinéztem a megálló nevét, de nem akartak jegyet adni. Hamar segített egy önkéntes tolmács. Õ értette, hogy mit akarok, és miért, de a pénztáros, és a közben összegyûlt információs, forgalmista csak nem akart jegyet adni. Végül nagy nehezen megalkották. Elszaladtam a kocsiból látott mozdonytemetõig, ahol néhány dízel, és sok villanymozdony pihent (Jugoszláv Vasutak felirattal a régi idõkre emlékeztetve). Megint elkezdett esni, visszasiettem az állomásra (az 50 márkásomat nem tudtam kisebbre váltani), kimentünk a vonathoz. A MÁV-Start újabb meglepetéssel kedveskedett: elfelejtett kocsit adni a vonatra, így az Szarajevótól Pécsig mindössze egyetlen (Boszniai Szerb Vasutak által kiadott) kocsiból állt. Szerencsére sokan leszálltak, majdnem üres fülkét találtunk. Az útitársunk egy kis aprópénzt borított a kalauz markába, az meg sem nézte, eltette. Talán ezért csodálkoztak, amikor a szomszéd faluig jegyet kértem? Nem sok dolga lehet errefelé a vasúti jegypénztárosoknak… A célban kaptunk még 4 liter Fantát az útra, ebbõl az egyik rejtélyes módon (és helyen) eldurrant; egy kicsi kifolyt, aztán meg sem találtuk, a nyílást, ahonnan jött. Kis kajálás után gyorsan elaludtunk a (német vasutaktól származó) kényelmes, 6 üléses fülkés kocsiban. A határokon megint 4-szer zargattak. Horvátországot jóformán végigaludtam. A magyar határõr nagyon kedves volt, és kedvesen belenézegetett a csomagjainkba. Azon meglepõdött, hogy Boszniában voltunk túrázni. A magyar kalauz a kocsi hiányára a MÁV-nál jól bevált „mûszaki okokat” hozta fel, mert ezt nem lehetett a „külföldi vasútra” kenni. Azért legalább egy gyorsvonati kocsit igazán adhattak volna. Vajon mi történik, amikor az egyik vasút sem állít ki kocsit (mert azt hallottam, hogy a bosnyákoknál is elõ szokott fordulni ilyen). A mozdonyban utazik az a néhány utas? Vagy egyáltalán a mozdonyok végigmennek olyankor? Esetleg Pécsrõl, vagy Dobojból halásznak össze valami öreg kibelezett kocsit? Pécsett vettünk egy kis utánpótlás egészségtelen kaját. Bejártuk az állomás vágányhálózatának jelentõs részét, majd rákapcsoltak a Sopianae IC végére; innentõl 9 kocsis vonattal kómázva száguldottunk Pestig. Kelenföldön leszálltam, hát; épp találkoztam DJ Rushboy-jal, aki megvárta a vonatomat, addig is friss túraélményeket osztottunk meg egymással.
Nagyszerû hétvége volt; ennyire még nem örültek nekem (nekünk) túrán, de ez szerintem fordítva is igaz. Jövõre több magyart várnak erre az egyáltalán nem lerágott környékre a nagyon lelkes rendezõk. |
