|
|
2xHétmérföldes tekergés tél
Résztvevõk száma: 409
Verõfényes napsütésben utaztunk Mór felé szombat reggel, de amikor a közelébe értünk, láttuk, hogy a Vértes egyetlen nagy hófelhõbe burkolózik. Visszafordulni már késõ volt, de nem is lett volna érdemes, mert végül egy csepp csapadék se esett. A felhõk miatt viszont hûvös volt, és néha a szél is feltámadt, de ez minden.
Barátném a közelben nõtt fel, ezért a rajthelyet nagyon könnyen megtaláltuk, és az iskola udvarán simán le is parkoltam. Elsõre azt hittem, hogy mikulástalálkozóra jöttünk, annyi piros sapkás ember álldigált ott. Két perc alatt elintéztük a formaságokat, ami most annyiból állt, hogy kifizettük az itinert és már indulhattunk is. A túrán nincs szorosan vett szintidõ, ami elsõre kicsit fura volt, de végül is nagyon szimpatikus volt, mert bárhol le lehetett állni nézelõdni, fényképezkedni.
Nekivágtunk a távnak és negyed óra mulva már az erdõben is találtuk magunkat, ahol megkeztük egy rövid kaptató megmászását. Lehet hogy csak még nem melegedtünk be, de a "rövid" kaptató volt szerintem a legnehezebb emelkedõ az egész túrán. A végén viszont kaptunk szaloncukrot, úgyhogy szerintem megérte :)
Frissen kiszalagozott részen könnyedén elértük Csókakõ várát és alatta a pontot. Itt kaptunk megint édességet, ami csokibevonatú és betonkeménységû müzliszeletet takart. Inkább a szendvicseknél maradtam. Mikõzben tápoltunk, hirtelen kisütött a nap és én elrohantam , hogy fényképet készítsek a várról, de lekéstem róla, mert csak 30mp-em volt.
Rengeteg idõnk volt még, így bár nem volt az útvonalban, de megérte felmenni a várba körülnézni. Megmásztuk hát a várhegyet, közben elgondolkodva, hogy milyen lehetett ezt megtámadni. Meredek sziklák, és még felülrõl lõnek is - ezt kihagynám. A magasból szép kilátás nyílik dél felé, a többi oldalon pedig a Vértes erdejére.
Hosszú szakasz következett a negyedik pontig, általában erdõben, eléggé sáros földutakon. Csodával határos módon nem estünk bele egyetlen pocsolyába sem, így a ponton megkaptuk a finom forralt bor, zsíros kenyér adagunkat. Külön jó volt, hogy meleg helyiségben fogyaszthattunk. Sok iskolással találkoztunk itt, akik a tanáraikkal jöttek, és látszott, hogy már kicsit fáradtak. Többször elhangzott, hogy kicsit több tornaóra kéne ehhez. A következõ EP-n, épp csak egy kilométerre, üdvözölhettük a Mikulást. Újabb csokiadaggal a zsebünkben már csak be kellett sétálni a célba.
Összegezve: jól szervezett, szép és követhetõ útvonalú túrán jártunk, gratula a szervezõknek. |
| |
