Börzsönyi Vulkántúra + 4 évszak a Börzsönyben záróakkord
Szokásos hétvégi 4 órás kelés (lehet ezt megszokni valaha is?), aztán a királyréti nemzeti parkos oktatóközpontban 5:45 körül leadtam Kenyeres Oszinak a 4 évszakos csomagot a sikeresen célba érõknek (oklevelek, kitûzõk, fém érmek a nemzeti trikolór szalaggal), átvettem az itinert, aztán hajrá a pontomra, setétben, úgy 5:50 körül. Pecsét a zsebben, ha valami turbó elõzne útközben a Taxi-nyiladékon, nyomhassak neki egy Kárpát-hidas bélyegzõt. De erre nem került sor, a hídhoz érve pár perc múlva jöttek az elsõ vulkánjárók. Sok ismerõs, anyagcsere (értsd: nálam házipálinka, náluk valami hasonló, recesszió van, ingyen semmi sincs), tellik az idõ, már világos van, sõt a nap is süt, 10 órakor RitaB is megérkezik, akivel végigszántjuk majd a kalderát, türelmesen megvárja posztomon a seprûk érkezését. Na innentõl hajrá. Hittük mi. Felértünk jó tempóban Nagy-Hideghegyre, ahol naivan forralt bort terveztem, de ifjú természetjárok sokfõs siserehada miatt (értsd: a házat benépesítõ kb. 30-40 emberen túl csak a sorban állók száma konvergált a 20-hoz) inkább a továbblépés mellett döntöttünk. Kompenzációként a Csóvin az ismerõs természetvédelmi és pontõr Zweigeltjét fogyaszthattam, akit viszonzásul a lakhelyéül szolgáló településen fõzetett házipálinkával kínáltam.
Magosfa alatt megdöbbentõ élmény: közel 900 méteres magasságban kóbor kutyuska ér mellénk, orra, szája kicsit véres, de nem sérült, nyilván a vadászat hozta fel ide, a vérszagra jött. Bár nyeszlett lény volt, de le a kalappal, felmászni ide, nem kispályás dolog egy ekkora állattól (amolyan foxi-schnauzer kombó). Kapott tõlem némi kolbászt és kenyeret. Innentõl egy darabon a zöldön, majd a zöldön mentünk. Értsd: tudtuk, hogy vaddisznóhajtás lesz aznap, de hogy a nemzeti parkos Darányi úr ilyen aprólékosan kijelezzen egy alternatív útvonalat zöld szalaggal, arra nem számítottam. A terep annyiban ismerõs volt, hogy augusztusban, mikor felmásztam a Miklós-tetõre, akkor csalánban, bokrok közt, véresre karmolászva magam, már jártam ezen útvonalat, Kemencérõl, a Godóvár alatti úton. Most is arra mentünk, aztán lassan elértük a Fekete-völgyet, még a patak elõtt igazi erdei pontként üzemelve zsíros kenyeret és teát abszolválva. Köszönet a kitartó pontõröknek kedvességért, fõzésért, miazmás.
Aztán indultunk, mert jött a Kövirózsás-gerinc, a Magas-Börzsöny nyugati vonulata, annak minden szépségével (értsd: csodás kilátás) és csúfságával (értsd: liftezés, meredeken fel, le, köves ösvényeken, ahol teljesen legális az anyázás a tényleges vagy majdnemes orra bukás miatt). Gondolkodtam, akarom-e a Vár-bükköt, elég motiváció-e a geoláda és a Börzsöny csúcsai túramozgalom érintõpontja, de végül akartam. Aztán a Magyar-hegyig szépen kialakult egy négyes csapat, majd a völgytõl felfelé egy egyre népesebb. Az ellenõrzõpontnál egy addig odanavigált túratársat hátra hagytunk, kérve a pontõr segítségét autóval, aki vállalta, Királyrétig viszi õt. Itta csoki, víz, tea kombó életmentõ volt. A Twix elsõ felét itt, második részét a P+ elérésénél nyomtam be. Innentõl eleinte négyes csapatban mentünk, késõbb bizonytalankodókkal csapódva népes társulattal értük el az Aklok rétjét. A piros kereszt az a mûfaj, amit mindenki csak a saját tempójában tud teljesíteni. Ideértve az elejét és a Hanák-réttõl induló szörnyût is. Visszanéztünk, pár fejlámpa világít. Elõrenéztünk: ugyanaz, pislákolnak. Ez tényleg ilyen. Ide az átlag sötétben ér, és látja maga mögött a reményteljesen haladó, továbbá a maga elõtt lassan tipegõ fényeket. De egyszer minden véget ér, így a házban is megkapjuk második pecsétünket.
Ahonnan persze lefelé sem gyönyör a P-, bár a Taxi-rét hangulatos az immár nem elõször látott pontõrtûzzel. Tizenéves ifjú túratársakkal megyünk le, minden elismerésem, a srácok piszok jó erõben tolják az ipart, egyikük már nem egyszer vett részt a Nagy-Hidegy-hegy versenyfutáson novemberben, már láttam ilyen mûfaj az, belekeveredtem túra közben, kajakosok, evezõsök és egyéb mazochisták csinálják. Szóval nem lepõdöm meg, miért bírják így. Elérjük a Taxi-nyiladékot, ami sötétben, a sok mocsadék orrabukás-esélyes kõvel, hát nem szeretteti meg magát még jobban. Belerúgásszakmailag már magas az érték, türelem fogytán ott lennénk már. De ott is vagyunk. Este fél kilenc körül járunk. Szép és kemény, minden volt, ez a Börzsöny esszenciája. Csak imádni lehet. Imádom is. Választok egy kitûzõt, közben Oszi is befut, gratulál a 4 évszakhoz, na a hóhért akasztják :-) Csak remélhetem, hogy mindenkik, aki végigcsinálta, örömét lelte benne, és elégedett volt a díjazással, folytatás talán 2010-ben.
Hej, de jó kis túra volt! Így tömören! Tudtommal ismét sikerült létszámcsúcsot dönteni 351 fõvel, lesz ez 400 is :-)
|
