| larzen | Túra éve: 2004 | 2005.09.14 22:48:12 |
|
|
Kb. tíz perccel a rajtidõ vége után sikerült elrajtolni. A tavalyi idõhöz képest egy perccel késõbb és 164 helyett 163-as átlagpulzussal értünk fel a Hárs-hegyre. Én azt hittem, hogy tavaly alacsonyabb volt a pulzusom, de ezek szerint minden maradt a régiben. Persze, ha esetleg edzettem volna egy kicsit az elmúlt idõkben, talán jobban ment volna.
A János-hegyre és a Csacsi-rétre a tavalyival teljesen azonos idõvel érkeztünk meg. A Piktortégla üregeknél találkoztunk a FB lányokkal, aminek nagyon megörültünk. Sorrentó környékén jól elvétettük a Z+ jelzést, itt 5 percet vesztettünk. Ezt levonva a végidõbõl kicsit kedvezõbb a kép. Emlékszem, tavaly a Budakeszi elõtti aszfalton elég nehezen ment a futás, most egész jó tempóban tudtam menni - magamhoz képest, Áki és ultrafuti elõrekocogtak. A második változás tavalyhoz képest, hogy a kút nem mûködött, kénytelenek voltunk egy másikat keresni. Szerencsére sikerült. Itt benyomtam egy Powergelt (pont úgy, mint tavaly).
Budakeszitõl többször találkoztunk Tomatorral, aki a lányoknak depózott. Tavaly a Hosszúhajtás elõtti emelkedõ elég nehezen ment, most kicsit jobban, ennek ellenére hét perccel voltunk a tavalyi idõnkön kívül. Mondjuk ha ebbõl levonjuk az eltévedést, akkor az eltérés már hibahatáron belüli. Szerencsére nem készítettem itinert, és nem is néztem át a tavalyi eredményeinket, ezért nem voltam ezen elkeseredve. Úgy éreztem, hogy jobban megy mint tavaly, és ez a lényeg.
A kõbánya után egy ellenõrzõpont erejéig kiegészültünk Gyöngyivel, aki a maratonon futott. Annak ellenére, hogy jóval utánunk indult, teljesen egy tempóban mentünk sokáig. Elmondása szerint néhány kisebb eltévedése el is vette a kedvét, az pedig sokat számít. Ezen a szakaszon mindenesetre elég meggyõzõen futott.
A mûútnál újra találkoztunk Tomatorral, jól esett a váratlan frissítés! Ennek megfelelõen tavalyi önmagunkhoz képest szaggattuk az emelkedõt. Na, ez talán kicsit túlzás, de valószínûleg itt nyertünk vissza a hátrányt és alapoztuk meg az elõnyt. Ugyanúgy beugrottunk egy kólára a Nagykovácsi kocsmába, mint tavaly és hasonlóan sikerült felfutni az aszfalton is.
Az utolsó tíz kilométeres szakaszon talán egy hajszállal voltunk jobbak, mint tavaly, de itt már eléggé beálltunk. A templomtól meg egyenest szívás volt minden lépés. Macsa bíztatása nagyon jólesett, az utolsó emelkedõ végén, innen már tényleg a gravitáció vitt be minket a célba. 5:28:30-at mértem, 156-os átlagpulzussal, ami szerintem igen kemény teljesítményt jelent.
Jövõre három ponton kellene módosítani: nem eltévedni (5 perc), nem kocsmázni (5 perc), kicsit többet edzeni a nyáron (10 perc). Akkor már talán-talán elérjük macsa idei teljesítményét. :))
Macsa gratulálok! |
| |
