Túrabeszámolók
| Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! |
| kekdroid | Túra éve: 2009 | 2009.02.09 16:43:37 |
|
| Túrázz a vonatért! 12 km
A Cuha sem viccel
Reggel lesétálunk Kerek repkénnyel a veszprémi vasútállomásra, egykori szobatársaimat várjuk, eljött a félévzáró túra idõpontja. Megérkezik névrokonom a fehérvári személyvonattal, majd többi útitársunk a Szombathely és Budapest irányából érkezõ gyorsokkal. Közben pedig felbukkan Galadh Ereb mester is, nyitó kérdése: "Szerintetek hülyeség a 15+20?" :) Kis várakozás után beáll a 4 kocsis szerelvény is, a csonkavágányra nem fért volna be, a többi sínpár pedig kellett a vonatkeresztezés lebonyolításához. Felszállunk, az M41-es gép irdatlan hangerõvel felpörgeti motorját és feldöcögünk az ország egyik legszebb vasútvonalán. Porva-Cseszneknél sok leszálló, ekkor mi még úgy állunk, hogy a hosszútávon indulunk. Vinyén Galadh Ereb elhúz, hogy idõben nevezhessen, hatfõs csoportunk is megérkezik a büféhez, kitöltjük a nevezési lapot. Amikor már majdnem odaérünk az asztalhoz, gyors tanácskozás után úgy döntünk, hogy a 20-as mérõszámot átírjuk 12,0-ra. A társaságból ugyanis ketten még nem nagyon (egyáltalán nem) jártak túrázni. Ketten már elsõ óta lelkesen eljönnek velem minden félév végén valamilyen kirándulásra - sõt, tavaly sikeresen abszolváltak egy Szent Iván Éji Sóutat, lásd ott. Kerek repkényrõl pedig nem kell bõvebben nyilatkoznom. :)
Fél tízkor indulunk el az úton, nagy sorok alakulnak ki rögtön a Kõpince-forrás elõtt, a Cuha hihetetlenül megáradt, nem a mostani vízállásra gondolok, hanem arra, amire a meder állapota utal. Azért még most is van víz bõven. Megyünk lelkesen, Repkény jellemzõen elöl, õ határozza meg a sebességet nagyjából, Bandi kolléga kicsit lemaradva, velem, a többiek pedig még egy kissé lemaradva. Így legalább van idõnk fotózni bõven, a Zörög-tetõ emelkedõje fantasztikus, a zöld-sárga sávok eleje járhatatlan, a kerülõ utat viszont szépen kijelölték. Külön tetszenek a kiakasztós kivitelû szalagok, mintha karácsonyfadíszek lennének. A hegy tetején levõ ellenõrzõpontot kicsit több, mint egy óra alatt érjük el, addig tartunk néhány megállást, szusszanni. A ponton felírjuk a számot, Repkénnyel ketten teázunk, a többiek tízóraiznak. Innen jórészt lejt az út, szerencsére kevesen választották ezt a távot és már nem tartunk fel annyi túrázót. :) Ismerõsnek tûnik a térképrõl a környék, Repkény világosít fel, hogy itt jön fel a hegyre a Bakonyi Mikulás néhány távja, de azon én még nem voltam. Akkor viszont nem lehet ismerõs. Mindegy.
Lassan leérünk a Cuha völgyébe, megcélozzuk Porva-Csesznek vasútállomást, a csapat fele felrohan az emlékmûhöz, valószínûleg itt veszik el Dezsõ fényképezõgépe, de még most sem biztosak benne. Az állomáson ellenõrzõpont, a pontõrök nyomatékosan figyelmeztetnek, hogy _ne_ a Cuha-szurdok felé menjünk, mert nagyon sok a víz és veszélyes. Adnak kiegészítõ lapot is az itinerhez, ez nagyon korrekt gesztus, látszik, hogy felkészültek az esetre. Viszont Repkénnyel direkt erre akarunk menni, a többiek számára pedig sokkal vonzóbb az úszás, mint a +170 méter szint. Így megtesszük az iménti szakaszt visszafelé, majd egy vaddisznók által jól kijárt résznél Dezsõ elkezdi hiányolni a fotógépet. Mivel lemaradtak már egy ideje, csak odakiabálnak, hogy visszamennek a vasútig, sõt, körülnéznek mindenütt, ahol lehet, de mi menjünk csak tovább.
Továbbmegyünk, eljõ az elsõ patakátkelés. Kerek repkény "nekem minden mindegy" ábrázattal közönyösen átgyalogol a patakon, a gumicsizma itt még megvédi. Bandi barátom ugyanígy tesz, pedig rajta bakancs van, be is ázik rettentõen. Én is átgázolok, szintén bakancsban, de mivel elég magas a szára és a nadrág is rálóg, nagyjából vízmentesen érek a túlpartra. De a vidámság még csak most kezdõdik. Kidõlt fákat kerülgetünk, elég durva vihar lehetett, a következõ három gázlónál pedig Repkény is és Bandi is átzúznak a patakon, én komótosan leülök, leveszem a bakancsot, leveszem a zoknit, átgázolok a vízen, felveszem a zoknit, felveszem a bakancsot. Utána megunom, meg különben is, szolidárisnak kell lenni Repkénnyel, a gumicsizma szára fölött már a második átkelésnél átcsapnak a hullámok és gázlónként és csizmánként fél liter víztõl kell megszabadulnia. :) Néha megállunk, kicsavarjuk a csuromvizes zoknikat, nagyokat derülünk egymáson. Bandi láthatóan élvezi a helyzetet, fõleg, hogy a többiek nem is jöttek erre. A völgy pedig egyszerûen csodálatos, még így, rendezetlenül is, pedig sok fát a vihar fogpiszkálóvá tört a sziklákon. A patak vízhozama pedig sokszorosa a múltkorinak (Bakonyi Mikulás), a széles gázlóknál is nagyjából fél méter mély a víz, másutt vélhetõen mélyebb.
Végül megérkezünk Vinyére, csuromvizes nadrágszárral. A rendezõk lelkesen fogadnak, kérdezik, tetszett-e a túra - persze, hogy tetszett. Megvesszük Padlertõl a túranaptárt, beülünk a büfébe, életem legrosszabb forralt borát iszom. Valószínûleg el voltam eddig kényeztetve. :) Aztán még elücsörgünk egy kicsit, kisétálunk a vonathoz, a négy személykocsi alig fér be a kis megállóhelyre. A többiek felszállnak Porva-Cseszneken, odáig útközben Repkény még megpillantja a völgyben Galadh Erebet, integetünk neki, próbáljuk hívni, de nincs térerõnk. Aztán ledöcögünk Veszprémbe, többiek el Szombathely és Budapest felé, mi pedig kiegészítjük a napi gyalog megtett távot 20 km-re. (Reggel a vasútig, illetve délután a vasúttól összesen +8 km. :))
Köszönöm a túrán a társaságot Kerek repkénynek, Bandinak, Norbinak, Márknak és Dezsõnek (kár a fényképezõgépért :( ) és köszönöm a túrát a rendezõségnek, szép az útvonal, ötletes a díjazás, tetszik a mosolygó Bz motorvonatos pecsét. Nem utolsósorban hátha sikerül így életben tartani a Cuha-völgyi vasútvonalat.
-Kékdroid- |
| | | | |
|
|
