Barlangtól barlangig - pontõrség + teljesítés
Nem keltem épp túl frissen, ne szépítsük, megünnepeltem az elsõ terepmaratonom + a váci kézislányok drámai, idõn túli heteses gyõzelmét. Szóval, ébredés 4-kor felszállás az 5:02-es buszra. 6:30-6:33 körül értem a rajtba, átvettem a pöcsétet, még diskurzus, miazmás, aztán gyalog felfelé, az útvonal szerint. Hát ez most nem volt egy terepfutás a Hármashatárhegyig, olyan voltam, mint az ólomkatona... de így is jó ütemben haladtam, a pozíció teljes elfoglalása -értsd: kövekkel rögzíteni az A4-es tájékoztatót, vízivás, körülnézés, panorámaszakmai fotók- után kb. 5-6 perccel érkeztek az elsõ fecskék, köztük trollius, régi barlangász cimbora.
Ment az idõ, de valahogy nem éreztem azt a pörgést, mint tavaly. 2008-ban voltak idõszakok hosszan, mikor fel sem néztem, csak nyomtam az elém tolt itinerekre az igazolást, meg a szíveseneket, sorozatlövõként. Egyre inkább úgy tûnt, hogy kevesebben lesznek, mint a tavalyi 500 feletti létszám, pedig azt is túlbiztosítva, közel 640 itinerrel készültünk. 9:30-kor telefonálok a célba, mi a vége, még akkor is indulnak, erre számítottam is, a triplázó mazochisták miatt, de 350 alatti a szám. Mindenesetre soha rosszabbat!
Viszont így lehetett jelentõs társasági életet élni, például kiváló szabolcsi sporttársakkal, akik helyi házi fagyállóval, kolbásszal boldogítanak, én Bolyhos-féle ágyas törkölypálinkával viszonzom az emberi nemeslelkûséget.
Közben megérkezik G(Dzsí) is, akivel együtt tervezünk továbbmenni, s együtt, a jelen lévõ Old Eye és ZE társaságában kivégezzük a törkölyt, ne kelljen már továbbcipelni.
11:00 után indulunk le a hegyrõl, már a seprûk is elmentek. Akiket hamar utol is érünk, a bringa fékhangja pöpec, mint a szilveszteri duda. Elképzeltem, hogy lehet majd lepörkölni a sárgán, a klasszikus meredeken két keréken, ahol gyalog sem egyszerû. Hát szegénynek nem is sikerült megúszni esés nélkül, szerintem csoda lett volna az ellenkezõje.
Úgy sejtettük, hogy Bubut a hûvösvölgyi lángososnál érjük utol, bejött :-) G(Dzsí) lecsúsztatott úgy 4 palacsintát, aztán be kellett mennünk a kocsmába Jägerért, mert a lángosos nem árusított ilyen jellegû üzemanyagot.
Közben nagyjából kitavaszodott, de a sár egyáltalán nem volt vészes, fõleg nem a Domonyvölgy utáni, Kõkereszt elõtti, szombati Margitás dagonya tükrében.
A nagyréten még ott érjük M. Tomit, úgy látszik, minden ep. ráhúz ma, aztán jön a jelzetlen szakasz. Elgondoltuk, milyen jó kis alternatíva lenne ott lent a meredek árokban menni... de pár méter múlva látjuk a keresztbe kijárt bringásnyomokból, hogy ezt valakik meg is teszik. Jaj, de jó, hogy nem én vagyok az!
A Nagy-Hárs-hegyre azért csak-csak lihegve érek fel, összességében kezdek fáradni a hétvégétõl, mindenesetre a hely kihozza belõlem az újabb túraötletet: NHH100, Nagy-Hárs-hegytõl Nagy-Hideg-hegyig, érdemes lenne megrendezni... hacsak e topic mezõnyét elképzelem, lenne közönsége :-) Nem Bubu lenne, ha nem lenne partner az ötletelésben, miként kéne vinni a túrát :-)
Kötelezõ feladat jön, mondja G(Dzsí), és valóban, a Bátori-barlangnál azon ereszkedünk, tán menne anélkül is, de mennyivel izgalmasabb így barlangtúrás módra ereszkedni. A Kis-Hárs-hegyrõl ereszkedve -mellesleg az útvonal van olyan jó, hogy megérné erre tovább lehozni a sárga háromszöget- utolérjük Old Eyet, és csaknem a célig együtt megyünk. Dícséri a túrát, bár rutinos róka, de neki is tudott újat nyújtani az útvonal. Az Apáthy-sziklánál, azaz elõtte, a kérdés továbbra is kérdés: ez merre rosszabb, lefelé vagy felfelé? Annyiban maradunk, hogy természetesen egyik sem kedves oly annyira. Persze a szikla környéke és a panoráma megunhatatlan, akárhány túrán jövök erre, mindig készül 2-3-5-6 fénykép. Tavaly óta a Vaskapu-hegyen van a pont, jó ez a kis kötélmászás, koncepcióba illõ. Innentõl egy kis Ferenc-hegyi zöldet leszámítva urbanizált túra jön, komótos gyaloglattal, 14:45-ös célba éréssel. 3 zsíroskenyér, 1 tea, de elõtte még elmondom a célban Gyurinak, hogy a János-hegyen nagyon eltévedtünk, de nem tudom csõbe húzni, sajnos kezdenek kiismerni, hogy ezt a szívatást rendre eljátszom a túrák végén, bedobva egy olyan pontot, ami köszönõviszonyban sincs az útvonallal :-)
Igen jól éreztük magunkat, az az igazság, hogy már hiányzott is egy jó kis budai túra, idén csak a BHTCS volt eddig, de az napszakban, jellegében és útvonalában is gyökeresen más.
|
