Címlap

Túrabeszámolók


ExVisegrado, paradiso terrestri túrák

JakabTúra éve: 20092009.02.16 15:35:57
ExVisegrado, paradiso terrestri 40-20

Szombati túránk fent említett címre hallgat. Visegrád fennállásának 1000. éve adta a túrasorozat ötletét, melyet a Szigethalmi SE. rendezett.

Macival 7-kor indultunk, és mivel nem akartunk Pesten átevickélni, így a Lovasberény-Bicske-Tök-Tinnye-Perbál-Esztergom-Visegrád útvonal összes kanyarulatát és hóátfúvását élvezhettük.

Kissé megkésve, 9 óra után rajtoltunk. Maci ideges volt, miszerint sosem végez a 40-es távon. De ugyebár tudjuk, ez csak jó alkalom arra, hogy behozza az elõtte elrajtoló 70 ember nagyrészét. (Így is történt). Én csak a 20-as távra merészkedtem, ezért az elsõ hegy alján hagytam Macit elmenni, úgysem tudtam volna fölfele tartani vele a tempót. Elõtte még megcsodáltuk együtt a Salamon tornyot, bánkódtam, hogy elfelejtettem fényképezõgépet hozni, és megbeszéltük, hogy a Fellegvárig együtt haladunk.

Nos, miután Maci elment, én is elérkeztem az elsõ ponthoz a Görgényi bérhez, de csodálkozva néztek rám, a 20-as távnak itt nincs ellenõrzõpontja. Már fel kellett volna kanyarodni a várhoz egy rövidebb úton. Most már nem akartam visszamenni, néhány plusz km nem árthat, és mentem tovább. Mikor felértem a hegytetõre, láttam a várat, egészen messze volt, ezért becsületbõl visszamentem aszfaltúton a Fellegvárhoz, mert szerepelt a leírásunkban, hogy ott kéne haladnom. No persze nem volt pont, ezért újra visszamentem oda, ahol elõzõleg kilyukadtam. Ez megint plusz két km. volt.

No mindegy, megleltem az innen már közös utat, és kocogásba kezdtem, az eddig még nem említett egészen nagy hóban. Mert a Nagy-Villám teteje tiszta hó volt. A Visegrádi kapuig lehetett kocorászni picit, ott aztán tényleg elvált a két (illetve 3, mert 30 km is volt) táv. Itt volt egy ellenõrzõpont végre, kaptam két csokit, aztán továbbindultam egyedül.

Innen baromi meredek emelkedõ következett, a cipõm elázott a hóban, mert nem igazán volt kitaposva az út elõttem. Fogalmam sincs a többiek hol mentek. Vagy nem volt elõttem 20-as távon sok ember? Nem tudom, mindenesetre a vizes cipõ-zoknitól eltekintve nagyon élveztem a havas tájat, szép kilátás nyílt a hegyrõl a Duna-kanyarra.

Egyedül a hófehér erdõben, van valami fílingje. :-)

Szóval hegy. A leírás szerint az Urak Asztala felé tartottam, kis lejtõ, aztán megint nagy emelkedõ, oldalazva a hóban. Egy társaság éppen tanakodott, hogy vajon elinduljon -e felfele, de aztán jöttek utánam, és a célban is láttam õket. :-)

Megint hegy, átmászás vadkerítésen, Pap-rét, aztán a Szent-László hegy oldala, ismét oldalazva, csúszva, hóban, enyhén emelkedve, jó sokáig.

Azt hittem eltévedtem, embert nem láttam a környéken, kezdtem aggódni, hogy már több órája jövök, és még ellenõrzõ pont sehol. Végre hangokat hallottam, utolértem egy társaságot, néhány fiú volt, akik megerõsítettek abban, hogy jófele megyek. (Nehéz volt követni az útleírást, nagyon lerövidítették, térképet pedig nem kaptunk) Miután megszólítottam az egyik srácot, nyomban el is esett, így nem kockáztattam a további beszélgetést.

Sajna elõzni nem lehetett, tériszonyos hegyoldal libasoros ösvényén jártunk, csúszott is, a nagy hóba meg amúgy sem akartam kerülgetni. Lehetõség híján igen lassan baktattam a srácok mögött, amíg ki nem értünk az aszfaltos útra.

Itt elvágtattam, és egy lejtõ aljáig megint tudtam kocogni. Elhagytam a Vadászházat, és hegynek indultam ismét. Már kezdtem magamban morgolódni hogy ez a túra csak hegynek fölfele megy. Végülis a 20 km-ben 1000 m szint volt. Ez a rész viszont ismerõsnek tûnt, jártam már itt kirándulni, és képben voltam hol vagyok. Ez sokat segített, és miután elértem a tetõt, tudtam, hogy az ösvény ami lefele visz milyen, és mikor ér le a faluba, Pilisszentlászlóra.

Épp ideje volt, mert már 4 (!) órája jöttem, és itt jártam mégcsak 13,4 km-nél! (Jó mondjuk volt plusz 4-5 km eltévedésem is, de akkor is.)

Sikeresen le is értem, kocogva persze. Itt jó néhány túratársamat elhagytam, és beérve a faluba megkerestem a Gesztenyés kocsmát. Valóban kocsma volt, még a pontõrök is szívták a cigit, jó nagy füst fogadott. A jutalomként kapott kóla gyors elfogyasztása után menekültem is vissza a jó hideg, de legalább friss levegõre.

Ha nem mondtam volna, nagyon hideg volt. Fõként miután futás után megáll az ember, vizes a háta, kezd fázni egybõl. Fel is vettem a dzsekimet, és a kezem is nagyon fázott. Innen (eddig kék jelzésen jöttem) most piros jelzés vezetett az Apátkúti-völgyön keresztül Visegrádra vissza.

A házakat elhagyva erdei úton haladtam, hamar le is került rólam a kabát. Lehetett megint kocogni. Itt is csináltam képeket, mert az Apátkúti-völgy nagyon romantikus kis patakvölgy.

De aztán jött a feketeleves. Át kellett kelni a patakon. Egyszer, kétszer, háromszor, ó Isten tudja hányszor. Már frászt kaptam, mindig féltem, hogy mikor esek bele. Ráadásul egyedül voltam az aggódásommal. De sikerült megoldanom ügyesen az összes átkelést.

Végül kiértem az aszfaltútra, ahol nem nagyon mertem már kocogni, mert jeges volt, és nagyon csúszott. A völgy továbbra is szép volt, a patak mellett vitt az út, nagy sziklákkal tarkítva, és az Ördög-vízeséssel. Utána egy kis tavacska szerû víztározó következett, amin átfolyt a patak. Lassan beértem Visegrádra, aztán be a célba.

Megkaptam az oklevelet, kitûzõt, és még egy polót is, amit elõzõleg levélben kisírtam magamnak. :-) A célban tea volt, zsíros, vajas, lekváros kenyér. Nem volt rossz az ellátás, de azért a 20 km távnak ugyanannyi volt a nevezése, mint a hosszabb távoknak, (1000 Ft. egységesen) és nekik több ellátás járt. Ezt azért picit nehezményeztem.

Hamarosan átöltöztem, és Atis elé indultam, aki másfél órával elõbb indult reggel, a 30-as távon. Node láss csodát, Maci jött velem szembe vigyorogva! Végül beért a célba Atis is, és beültünk együtt egy jól megérdemelt pizzára.

Legközelebb remélem meg tudjuk nézni a várat és a Királyi Palotát is, mert nagy sajnálatomra most nem érintette ezeket a helyeket az útvonal. Titkon pedig reméltem, hogy a várat - mint általában az ilyen túrákon - féláron megnézhetik a túrázók. Sajnos ez nem így volt. Az útvonalvezetés egyébként nagyon szép, sok-sok heggyel, szép kilátással tarkított.

Egészen extrém túra lett, került bele jég, hó, patakon való átkelés, és az emelkedõk.

A történet képekkel illusztrálva szebb, Atis képeit itt megnézhetitek:

http://exvisegrado30.kertiati.fotoalbum2.hu/