Barcika 65 (gyalogtúrázó szemmel)
Úgy terveztük,hogy 6-kor (lehetõ leghamarabb) elindulunk és 8-ra beérkezünk,ugyanis elvileg rokonlátogatásra érkeztünk pénteken este,és ugye illett volna kicsit beszélgetni is a rokonokkal.
Azzal kezdõdött, hogy a GPS szerint Barcikán Akácfa u.2.nem létezik. No mindegy,akkor legyen 1,aztán ez azzal szemben van a 2 gondoltam. Végülis talán csak 2x mentük körbe a kerítést amíg megtaláltuk a kocsibejárót,de ekkor már negyed7 volt.
Gyors nevezés, öltözés. Fél7-et irtunk a rajtidõre,de Verának beragadt a kamásliján a cipzár (amit a Margita után ugye illett volna kissé elmosni,de most igy járt).No de végül ezzel is én sz..rakodtam vagy 10 percet, aztán én is átvedlettem, felvettem a hátizsákomat és úgy éreztem itt valami nem stimmel, gondoltam a drága sógorom belecsempészett egy jó kis féltéglát mert olyan iszonyúan nehéz volt hogy kénytelen voltam átvizsgálni. Sajnos nem találtam benne semmi szopatós cuccot, igy maradt a szokatlanul nagy súly. No ekkor már inkább ¾ 7 is jócskán elmúlt és végre elindultunk. Rajt után vagy 5 perccel még elagyaltam azon,hogy vajon bezártam-e a kocsit de a laposüveg meghúzásával sikerült ezen többet nem agyalni.
Még nem voltunk ezen a túrán,de többen mondták hogy nehezebb mint a Tortúra, hát csak félig-meddig hittem ezt.. kevesebb szint,több szintidõ..mitõl lenne nehezebb.
Az volt a taktika,hogy lefelé ha jó a terep akkor belefutunk elég aktivan hogy legyen kis tartalék idõnk..jó lesz az még valamire.
Az elsõ EP-ig gyorsan elment az idõ,próbáltam fejben összerakni a távot,az egyes pontokhoz idõhatárokat számolgatni ami annyira jól sikerült,hogy a végén csak azt tudtam megjegyezni,hogy 5-re kell (ene) Tardonán lenni,akkor elvileg az uccsó 15-re még van 3 óránk és igy frankón összejön a tervünk.
Bánhorvátiban kicsit sokat vacakoltam a kripták és a borospincék fotózásával, de még idõben elértük a krimót. Na ott szembesültem elõször azzal,hogy az eddig non frankónak vélt síruhám egy rakás izé. Úgy átáztan kintrõl bentrõl, hogy a pólómból csavartam kis vizet. Eszembe jutott a Düne cirkoruhája, amikor olvastam azt hittem ez hülyeség, pedig mennyire nem az! Nagy marha voltam hogy ezt vettem fel,de túl macerás volt az esõnadrág + dzseki duó,igy most ezt beszivtam.
10perc pihi után vizes cuccot a vizes testre fel (jaj de utálom) aztán tempó,mert fel kell melegiteni a fürdõvizet.
A Damasa-szakadékot fentrõl kerültük, nagyon szép látvány volt, a feljutás nem volt piskóta,mert ugye miért is ne,pont a legtetején volt egy fa keresztbe dõlve és alatta pont akkor volt a lyuk,hogy én még éppen ne férjek át rajta. Úgyhogy hátizsák le, kutyakúszás aztán cucc fel és tovább.
Innen egy magányos túratárssal haladtunk egészen Dédestapolcsányig mert Õ az 50-esen volt. Megállapitottuk hogy igazán szép idõnk van,a TáliMátra végén lévõ jeges részhez képest tapsolhatunk.
A turistaháztól futásra fogtuk a dolgot egészen Uppopnyig. A tározónál lévõ sziklákat sajna nem sok sikerrel fotózgattuk, mert nagy volt a pára. Miután mentünk 1km-t rájöttünk hogy elfelejtettünk OKT pecsétért bemenni a kocsmába..de már mindegy.
Elég hosszú volt a betonút Dédestapolcsányig,de legalább jól lehetett tolni .A tározón érdekes volt látni,hogy a közepén egyszer csak eltünik a jég. Aztán láttuk hogy a D..csány felõli oldalon egy bázi nagy csõbõl folyik bele valami (gondolom a Bükk leve) és azért ez a rész jó 1 km-t nem volt befagyva. Itt már a horgászok is megjelentek,nem tudom mire mentek,talán csukára (másra szerintem még esélytelen) de ahogy az útról láttam nem ragadozóra volt állitva a kapásjelzõjük.
Elértük a parókiát,ahol kaja,pia elköszönés és ketten mentünk tovább.
Következett ismét egy betonút megtoltuk a menetet és közben megint elkezdtem számolgatni, a sok belefutás végett idõben jól álltunk.
Nos annyira sikerül tolni a tempót,hogy a Mályinkán a kocsmában az OTB pecsét mellé kértem egy sört is, igy kicsit tovább tartott a bélyegzés.
Ahogy kijöttünk utolért bennünket egy kisebb társaság 4fiú+1 lány. Õk is jól mentek, innen együtt haladtunk Szentlélekig. Nos,a Csondró-völgy nem volt egyszerü menet,nekünk sikerült száraz zoknival megúszni,viszont túl sok volt a ’technikás’ átkelés ami az idõnk rovására ment.
Aztán egyszercsak hozzánk csapódott egy kis vizsla kutyus is. Nekünk is van egy keverék vizslánk (Dió a neve) de még csak 12 hetes, a Halmi dûlõre már visszük majd,aztán majd fokozzuk a terhelést.
A Mária-forrás elõtti szalagozás számomra elég szopatósra sikerült, a forráshoz érve betoltam 3 decit tisztán belõle szó nélkül. Vera is elkortyolt egy fél üveggel,aztán töltöttünk belõle és továbbmentünk a Táborig,ahol az EP volt.
Itt megállapitottuk ,hogy a többiek azt hitték a kutyus velünk van,mi meg azt hogy talán velük,de szerencsére volt telszám a nyakán. Kicsit többet idõztünk, próbáltam megszáritkózni, de nem sikerült. Zsiroskenyér, pár pohár tea, kis beszélgetés aztán gyerünk tovább mert kezdtem aggódni a Tardonai 5 órán,amit már fejben fél6-ra korrigáltam.
Az egyik túratárs hamarabb lépett, aztán mi is ,a többiek (4en) még maradtak.
A kutyust sehol sem láttunk, gondoltam haza próbált menni. A mûúton lefelé haladva egyszer csak elém toppan a kutya +2 túratárs. Na,végre megvan a gazdi talán,rákérdeztem de azt mondták a Mária-forrásnál jött velük szembe,aztán visszajött velük .Na jól van,a telszámot majd felhivják azt mondták.
Innen viszonylag közel volt a Jókai-emlékmû, felfelé félúton jártunk mikor az elõttünk rajtoló társunk már lefelé ereszkedett. Gyors köszönés és nyomás felfelé.
Hideg van fúj a szél toll a hátizsákban..inkább pár fotó aztán majd kibogarásszuk mit is kell felirni. Aztán mégis inkább felirjuk a betût,de hamár levettem a hátizsákot a laposüveget is megcsapolom. Annyival is könnyebb lesz..ugyebár.
No innen tök gyorsan leszaladtunk és kissé elbizonytalanodtam a sok irányba menõ lábnyomokon. GPS élesit, irány a sárga egészen a kékig. Meg is találtuk,aztán következett egy nagy futás. Ahogy futottam lefelé rájöttem miért volt olyan sok lábnyom odafent más irányba,itt 1 kilit lehetett levágni minimum.
Még bõven világosban voltunk gyorsan elértük az õszi pusztitást,hát elég nyomasztó látvány volt. Totál belassulás következett. Ahol lehetett futottunk,de egyre jobban sötétedett. A hajtûhöz érve egy gyors szusszanás közben megbeszéltünk hogy Tardonáig toljuk meg,mert mindjárt sötét lesz. Csak nem akart jönni Tardona..aztán sötét lett . Lámpa elõ,órára egy pill.fél6 ajjaj..gyerünk tovább, végre itt a falu ami bázi nagy pocsolyákkal fogad bennünket,a krimó a falu végén a piroson. Ági néni pontban 6-kor magányosan fogad bennünket, leszamilesz kérek 1 pohár sört,de azt mondja nincs csapolt..akkor üvegest,de sok a fél lityi ám talál nekem1db Hei..ken 0,33-ast. Ö 250-ért adja,Mályinkán ugyanez 280 volt. Végülis mindkettõ 300ba került,a kétszázas a zsebembõl a fütõtestre kerül száradni. 20 perc pihi, jólesik a meleg, még 15 kili újra számolgatás,vallatás mikor mentek el elõttünk, 10 perc azt mondja.
Cucc fel,aztán ahogy kilépek a presszóból keresem a pirost de sehol sem találom. GPS-t nézem,egy örökkévalóság amig megtalálja a müholdakat, végre megvan…
A mûúton tök nagy a forgalom,többször is félre kell állnunk mert jönnek mint a golyó és fröccsen a hólé.
Végre megvan az oszlop is,gyors fotó bekanyarintjuk a betût és sietünk tovább.
Mentünk vagy 200 métert és beér minket az a két túratárs akikkel a kutyus jött vissza a Mária-Forrástól. Kidõlt az egyikük lámpája, szivesen adom nekik az én tartalék lámpámat és együtt megyünk tovább.
Õk elég sietõsre fogják a dolgot, Vera kissé lemaradt igy bevárom. Ismét ketten megyünk tovább. Végeláthatatlanul libikókázunk az Ebecki-tetõ felé, egyre gyakrabban ellenõrzöm a hátralévõ távot, jó lenne mát ott lenni.A fények csalósak,olyan közelinek tûnnek és mé milyen messze van a pont.
Párszor elkavarási lehetõség, de megoldódik. Aztán jönnek utánunk,vaj ki lehet,talán a 4es csoport ért be bennünket? De nem, a két túratárs akik a lámpát kérték,sikerrel elkavartak,igy most másodszor is elhúztak mellettünk.
Végre megvan a pont,gyors pecsét aztán megeresztettük lefelé,kisebb futás és kiértünk a betonútra.
Más nevü iskola mellett kötöttünk ki mint az ininerben van,meg buszmegállót sem láttunk,de ezt a sötétre fogjuk ám a keritésrõl megismertük a központot.
Este 10. Gyors telefon haza, még félóra kocsiút.(Miskolcon keresztbe rendõrautó az úton több is –úristen,papirjaim a hátizsákban valahol leghátul,jó vizesen, de nem kell nekik- csak másnap tudom meg az okát,ott volt az SX4 balesete.)
Minden jólesett, jó idõ volt,szép kalandos útvonal,nem monoton,a végén tényleg kihivás a fel-le-fel-le…
Nem volt otthon sem vita,gyors fürdés Sógorral pár sör,vacsi ,és már vasárnap van.
Köszönjük a szervezést,nem voltunk sokan,ez külön tetszett,40kilit magányosan mentünk végig,csak ez erdõ,a hó és mi. Megnyugtató volt.
Ha nincs az õszi vihar biztosan sokkal könnyebb a dolog,de még akkor is valóban ütõsebb mint a Tortúra. Hát még igy.
Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a túrát,a 17óra szintidõ nagyon csábitó annak is aki tényleg csak lassan tud menni.
Remélem a kutyus is hazakerült.
Köszönet a szép emléklapért.
|
