Túrabeszámolók


Szuadó 40/17

JázminTúra éve: 20092009.03.22 10:48:25
Szóval azt hiszem, az elsõ 30 km-rõl nem érdemes szót ejtenünk. : )
Ahhoz képest, hogy kb. féléve nem voltam tt-n, meglehetõsen könnyû volt ez a szakasz - leszámítva talán a Sasfészekhez vezetõ "kis lejtõt", de az sem volt igazán hosszú út -, és már-már azon gondolkodtam, hogy miért mondja mindenki erre a túrára, hogy "durva"?

... Óóó, a válaszon igazán nem kellett sokáig gondolkodnom! : )
Neem, nem a frissen kivágott szálfás területre gondolok, ami olyan volt, mint lyukastésztagyárban terítéskor, sokkal inkább a Zsidó-völgyre. Na, ott éreztem elõször, hogy ez így nem kóser. Innen hamar bekövetkezett az "eszméletvesztés", és ha nem sajgott volna minden lépésnél a testem azon része, amelyik a bakancsomba szorult, akkor akár agyilag már lebegtem volna és most nem tudnám felidézni azt az utolsó 10-13 km-t. De éppen ezért nagyon is ott voltam...ehh. A Téli Mecsekrõl már ismerõs záró szakasz adott némi reményt..."oh, ide már kisgyerekkel is eljöttek, akkor már igazán nem lehetünk messze"...és hasonló ön-bíztatások után kb. beestem Teca mamához.

Soha nem gondoltam volna, hogy tud a talpam is fájni. : ) (Pedig nincs rajta vízhólyag, horzsolás, dörzsölés, kék folt, semmi.)

A szervezés kitûnõ volt! Az ellátás is: minden földi jóval fogadtak minket a pontoknál. Az is szimpatikus volt, hogy annyi EP volt (12+3 mozgó (?), ha jól számolom... de a 12 az biztos :) ), így folyamatosan olyan érzésem volt, hogy jóóóó, nagyon jó, haladok!

Az idõjárás szerintem ahhoz képest klassz volt, hogy még péntek délben sûrûn hullott a hó. Nem volt éppen meleg, de hát ez kivédhetõ. Sár? Ja, az volt. Néha már szinte hallottam a szervezõk kuncogását a fülemben, ugyanis a kijelölt - mondjuk ki: tré - útvonallal párhuzamosan - szinte - mindig volt egy simán járható. : ) Ahol nem süllyedek el bokáig vagy ahol nem törnek a tüskék stigmaként utat a tenyeremben.
Viszont tökéletesen ki volt szalagozva az út, klassz kis térképet is kaptunk, pontos útleírást, mindennek köszönhetõen nem tévedtünk el sehol...na jó, ez talán nagymértékben köszönhetõ a már rutinos túratársaknak, akiknek ezúton is vielen Dank! : )

Az útleírás is mókás volt azért: hosszú táv lévén nem nagyon volt alkalmunk ücsörögni, így az olvasást is menet közben oldottuk meg. Kb. háromszor olvastuk el a történelmi és túrista infót, mire az egyéb jelzésekhez hozzájutottunk. Fiúk, legközelebb, lszi, üssetek néhány entert, hogy a sorokat pásztázó szem ki tudja szûrni a számára 3 mp alatt befogadható instrukciókat! : )

Szóval megvan ez is, 44.4 km. Tiszta büszke vagyok! : )

By the way: MEGLETT A KUTYA? :))