Szép napot!
Lett Éjszakai Hadjárat a beszámolható túrák között, úgyhogy áttettem ide a bejegyzésem elsõ felét.
1. Éjszakai Hadjárat 45, 2009. IV. 4-5.
Hosszú hezitálás után a 45-ös távot választottam, mivel a 65-ösre nem lett volna társam, és a kutya- és orvvadászveszély, no meg a számomra ismeretlen terep arra késztetett, hogy megalázó kompromisszumba bocsátkozzam. Végül is egy négyes baráti társaság rajtolt a Tápióbicske melletti kis pavilontól este 7 óra 55 perckor.
Maga a rajt kicsit döcögõs volt, a szervezõk nem igazán csipkedték magukat, meg is súgtam egy társamnak, hogy a Mátrában azért ez nem így megy, dehát nem tolongott mögöttünk kilométeres sor, ezen a pár percen semmi nem múlt, úgyhogy nem zavart a dolog.
Az útvonal elsõ része, szerencsémre éppen a számomra ismeretlen terep (ez tkp. a Tápióbicskétõl Hársasig terjedõ szakasz), meglehetõsen egyszerû volt, hosszú egyenes szakaszokkal, melyekrõl, az Útvonalkövetõk honlapjáról letölthetõ térképnek hála, nem igazán tudtunk letévedni.
Nem óhajtom egyesével végigvenni a pontokat, annyira azért nem történtek kiugróan izgalmas események, csak néhány általános megfigyelést szeretnék megosztani az Olvasóközönséggel.
Az egész túrát egyfajta "éteri" hangulat jellemezte, és bizony az élénkebb képzeletû ember olykor elgondolkozhatott rajta, miféle negyedik dimenzióbeli világokkal kerül metszésbe a miénk helyenként. Nem létezõ zöld keresztek jelzésekbe botlottunk (azaz NEM BOTLOTTUNK), a hídnak sem nevezhetõ áteresz nem létezõ patakon ívelt át, nem létezõ tanya hûlt helye szolgált irányzékként (cickatanya), meg hasonlók. Igazából a zöld jelzést sem láttam a 45-65 elválása és Hársas között, de ez lehet, hogy az én hibám. Szóval mintha titokzatos, nem a mi ismert világunkhoz tartozó dolgokat kellett volna érzékelnünk, tulajdonképpen nem is hétköznapi érzékszerveinkkel, hanem egy intuíciójellegû "hatodik érzékkel." Ez a benyomásom csak akkor engedett fel, amikor - Hársasnál - rájöttem, hogy én itt már ismerõs vagyok, hiszen innét kell fölmenni a jó öreg Bajtemetésre, illetve a P- mentén Isaszegre.
Egyébként, azt hiszem, van affinitásunk a nem evilági behatásokra, mert különösebb gond nélkül megtaláltunk minden ellenõrzõpontot. A Hrabina-hegynél található "elsõ" út menti vadászles, amelynek a létrafokait meg kellett számolni, tulajdonképpen a második volt, elõtte már láttunk egyet, igaz, az kicsit távolabb állt az úttól. Most visszagondolva már abban sem vagyok biztos, hogy valóban ott volt.
A Cickatanya hûlt helyénél nem találtunk piros szalagot. Innen pár másik túrázóval egyetemben jól elmásztunk a rossz irányba. Csak akkor kaptunk észbe, amikor már nagyon nem akart jönni a magasfeszültségû vezeték, és több száz méterrel lejjebb lámpafényeket láttunk. Nem fordultunk vissza - egyenesen átvágtunk lefelé a szántóföldeken. Egyszer csak sûrû bozótos állta utunkat. Egy bátor túratárs megkísérelt átvágni rajta egy ritkásabb szakaszon - remélem, kijutott élve, többé nem láttuk... Mi elindultunk balra, a vezeték felé, és szerencsénkre meg is találtuk az ösvényt, majd rövidesen a két táv elágazását, s innét már gond nélkül betrappoltunk a célba.
A szervezõk felhívták rá a figyelmet, hogy a túra során minimális ellátásra kell számítani. Ennek ismeretében különösen leírhatatlan volt örömünk a Honvédsíroknál kapott bõséges reggeli láttán (volt kakaóscsiga, pogácsa, túró rudi, kakaó és ásványvíz). A célban megkaptuk a kitûzõt, az oklevelet és a gratulációt. Nem tudom, volt-e valami táplálék is, mert hamar követtem két társamat a vasútállomásra, ahol egy-egy jól megérdemelt sör társaságában megvártuk a hatvani személyt (Gödöllõ volt az úticél). Õk felszálltak és mentek aludni, én pedig összeszedtem magam a soron következõ Isaszegi Csata 15-re.
Összességében tehát az Éjszkai Hadjárat igen pozitív élményként maradt meg bennem. Jó, az adminisztráció lassú, de hát istenem, nem azért jöttem, hogy rohanjak, rohanunk épp eleget ebben az ostoba világban. A szervezõk nagyon alaposan fölkészítették az indulni szándékozókat: a honlapon találhattunk részletes leírást, térképet, és útszakaszadatokat is, vagyis jószerint egy komplett itinert. A szalagok jelzett hiányát észre sem vettük - ahol írták, hogy van jelzés, ott sem volt, hát még ahol írták is, hogy nincs... ;) De nem volt jelentõsége, a térkép és az alapos leírás tökéletesen elegendõnek bizonyult. Szerintem nagyon jól sikeredett túra volt ez, köszönet érte a szervezõknek.
Ui.: Ha valaki az Éjszakai Hadjáraton Sülysáp és a Hrabina-hegy között talált (és ne adj' Isten fölvett) egy fejlámpa-belsõt, benne(/körülötte) három ceruzaelemmel, az írjon nekem az auer84@freemail.hu e-mail-címre, mert azt valószínûleg én hagytam el útközben. Köszönöm. |
