A felkérésnek eleget téve :)
Tojás40
Az elmúlt napok nem a pihenésrõl szóltak, szombaton egész nap a kertben dolgoztam, vasárnap 12 órás ügyelet, egy színházlátogatással és kávéházi beszélgetéssel megfejelve. Mindent egybevetve 2 nap alatt szûk 8 órát alvás jött össze.
Ennek tekintetében nem meglepõ, hogy nehézkes volt hajnali 4-kor kelni, de a vonat kiváló hely egy kis pótalásra.
A Déliben már feltûnt egy túrázó kinézetû páros. Kerülgettük egymást a rajtig. 7:45 értem be, úgy terveztem 9-kor indulok, az tavaly is bejött. Öltözés közben folyamatosan jöttek az emberek, de nem volt tumultus, csak menet közben tûnt fel, hogy milyen sokan is indultak. Találkoztam jó pár ismerõssel, köztük Rushboy-al is, így mindjárt adódott a lehetõség, hogy kocogjunk együtt egy jót.
Pontban kilenckor indulás (mert figyelünk a részletekre :) ). A túra mindjárt az elején jófajta emelkedõvel lepi meg az indulókat, nincs kecmec, futunk a lépcsõkön is. Ezek még jó kiosztásúak, kettesével lehet szedni õket. Megy a szekér, jobban mint tavaly, nem savasodik a lábam. A Martinovics-hegyet pillanatok alatt meghódítjuk.
Az emelkedõ kicsit visszavesz, aszfaltos utakon kanyargunk, de a fogaskerekû tájékától a Széchenyi emlékig újfent lépcsõzésé a fõszerep. Ezek már nem olyan jó lépcsõk, vagy magasak a fokok, vagy páratlan kiosztásúak, vagy pont akkora a két fok közötti lépésköz, hogy túlnyomórészt egy lábra terhel. Kétszer sikerül benézni az elágazást, így Rush látókörömön kívül került, de a második pontnál bevárt. 25 perc alatt fölközlekedtünk, eltévedéssel együtt még mindig 5 perccel jobb, mint tavaly.
Tipli Normafa felé. Jól esik a sík rész, elrejtek egy gélt arcom mögé energiapótlásnak. Dani a síkon és az emelkedõkön kissé lemarad, de a lejtõkön beér. Így van ez a Disznófõ forrás felé is ahol 45 percnél járunk.
Sok a kiránduló, akik közül sokan szorongatják a túra igazolófüzetét a kezükben. Nagyon rendesek és félreállnak jöttünkre, amit nem mulasztok el megköszönni, bár õk inkább csak valami artikulálatlan hörgést hallhattak.
Tavaly a libegõ utáni fiatalos rettentõ sáros volt, sokat csúszkáltam. Most beszélgetve akadálytalanul suhanunk, és élvezzük a langyos tavaszi idõt.
Volt Hárshegyi kempingnél tojás is ját a pecsét mellé, nem is akármilyen. Radikálisan finomabb, mint a tavalyi. Mindjárt végzünk is vele, és spuri Két éve még föl kellett menni a Ferenc-halomra, most az aljában megyünk az árnyékban. Ilyenkor nem mulasztom el levenni a sapkámat, had hûljön a fejem. Két nehezebb emelkedõ következik, az Apáthy szikla és az Árpád-kilátó felé. Az elsõvel végre letudjuk az utolsó lépcsõket is, már kezdtek a terhemre lenni.
Kilátóból szép a látvány, kicsit nézelõdünk, mert ezért is indul, az ember túrákon, hogy panorámákat lásson. Megbontom sópótlásként a mandulát.
Zúzás lefelé a frissítõhöz. Betolok egy kisebb alaposan megsózott zsíros kenyeret sok savanyúsággal, és lefojtom két piros ízû szörppel. Kényelmes tempóban indulunk tovább, hagyni kell egy kis idõt a kajának fészkelõdni a gyomorban. A Hármashatár-hegy felé már újból begyorsítunk, a Guckler-szikláig a szintúton pedig szinte röpülök. Valamiért ez a kedvenc szakaszom, annyira jól lehet közlekedni rajta. Pillanatok alatt a pontnál termettünk.
Virágos-nyeregtõl Tök-hegyig van egy nemszeretem szakasz, nagyon kitett és meleg, de legalább rövid. A hegynél Dani találkozik ismerõseivel, így elbúcsúzunk, és egyedül rombolok tovább. Solymárig nincs különösebb látnivaló, de borzasztó jólesett a kilombosodott bükkösben menni. Minden erõtõl duzzadt és hirdette a tavasz diadalát a tél felett. Szarkavártól ismét kitettebb napos szakasz váltotta az árnyas erdõt, akadálytalanul haladtam a száraz földúton és a faluban.
Kocsmában csak pecsételek és megyek (2:35). Templom után bolyongok egyet a faluban, végül meglett a Zsíros-hegyre vezetõ út. Újra erdõ következik, Sok a kiránduló sok az igazolófüzetet szorongató.
A tisztásra 3:02-vel érek fújtatok, mint az ökör, úgy kell nekem, minek futok meg minden emelkedõt. A pontõr lány mosolyogva kérdezi meg, hogy minek sanyargatom magam. Ott nem látszott rajtam, de én tényleg szeretem ezt csinálni.
Csipkedni kell magam ha 4 óra alatt célba akarok érni. Jó lehetõség erre a következõ szakasz. Eszek még mandulát, késõbb egy kis müzli szeletet is, hogy legyen mibõl dolgozni. Süt a nap keményen, de nem éget még. A faluban és a kõkereszt környékén több futót megelõzök. Legtöbbjük fekete hosszú futónadrág van, és némelyikük arcáról leolvasható, hogy nagyon melegük van. Felsejlik elõttem, a múlt heti Teleki, amikor én is így nyomtam és 35-40 tájékától rettentõen szenvedtem. A héten beszereztem egy 3/4 –es nadrágot és a legvékonyabb pólómat vettem föl, így most kifejezetten kényelmes. Anna vadászháznál 3:32-nél járok, félek, hogy kicsúszom a tervbõl. Innen Telkiig lejt folyamatosan, rá is teszek még egy lapáttal, de térdem kalácsa már nem szereti a lejtõt annyira. Sikerült tévesztés nélkül lejutni a fõútra 3:40-el. Még egy lapáttal ráteszek, az emelkedõ után pedig egy sprint is belefér, végül 3:49-el csörtetek be, 30 perccel jobb, mint tavaly.
Elfáradtam, de nem zsigereltem ki magam a végletekig kb. 80%-os lehetett a teljesítés. A tévedésekkel, és a pecsétért sorbaállással kb. 10 perc maradhatott bent, de ezekkel nem foglalkozom, benne van a pakliban. A tavaszi náthám óta elõször sikerült olyan igazán jót futni, remélem ez nem csak egy föllángolás. Köszönöm Rushnak, hogy velem tartott a táv elsõ felében, motivált a társaságban való futás, ha együtt maradunk, lehet még jobb idõ sikeredik. Bejött a rövidebb nadrág és az újabb frissítési módszer. Lemaradáson még tesztelem a dolgot, de bízom a továbblépésben. Köszönöm a szervezõknek a túrát, az MVTE rendezvényeire mindig szívesen járok.
|
