FOGASGYERMEKVASÚT 30 - 2009.04.11.
Táv: 26,2 km; Szint: 880 m; Szintidõ: 7 ó.
Hét elõtt szállok le a villamosról a Fogas végállomásánál. A bejárat elõtt már ott székel a nevezési iroda. A megálló padján még egy gyors húzd meg - ereszd meg a cipõfûzõkkel, aztán a két hölgy elé lépek a nevezési díjjal. Egy igazolólap egy itinerlappal a zsebbe, és irány a Moszkva tér felé vezetõ, bicikliút melletti sétány. Jobbra letérek a ligetes résznél, és keresem a zöld sávot. Majdnem visszavisz a Moszkva térig, de még a templom elõtt elkanyarodik jobbra. Elérem az emelkedõs, lépcsõs villanegyedet, felhágok az
1. ellenõrzõponthoz, a Martinovics-hegy parkolójába.
Néhányan összeverõdünk a pontnál, és együtt ereszkedünk le az EU szabványnak megfelelõ játszótér irányába. Újabb emelkedõ a benzinkúthoz, majd keresztezzük a Normafa felé menõ busz útvonalát. A "Lehet így is élni" címû séta után megérkezünk a
2. ellenõrzõponthoz, a Diana utcai lépcsõ alá.
Itt lekerül rólam a széldzseki, így lesz az öltözet póló és rövidnadrág. Gyönyörû idõnek nézünk ma elébe. - A hosszanti irányba lerakott, téglaalakú lépcsõfokok lazák, némelyik már ki is esett, ezért nem mindegy melyikre lépsz. Odafigyeléssel ezt is hamar leküzdjük. Felérés után még kavargunk egy kicsit a házak között, a zöld sávon, végül kilukadunk a Fogas Svábhegyi megállójánál. A vágány mellet haladva elérjük az Evetke utcát, ahol ismét egy lépcsõ vár, igaz ez már zöld környezetben kanyarog. Felnyomulunk a
3. ellenõrzõponthoz, a Széchenyi-emlékhez.
Pihenésképpen az emlékmû utcájában mehetünk egy kicsit szintben, amíg el nem érünk a Svájci lépcsõhöz. Mit van mit tenni; lépcsõre magyar, ezt is abszolváljuk. A tetejétõl már nincs messze a Fogas felsõ végállomása, (Gyalog feljöttünk! Ember!) onnan meg a
4. ellenõrzõpont, a Gyermekvasút végállomása, a Széchenyi-hegyen.
Végiggyalogolunk az Eötvös úton, a sin mellett, majd megint keresztezzük a busz útvonalát, és megint szedhetjük elõ az ellenõrzõlapot, mert itt az
5. ellenõrzõpont, a Normafa út.
Az Anna-rét felé irányítjuk lépteinket, de én leállok egy üresen álló faasztal-pad kombinációnál a reggelimet elfogyasztandó. Az elmaradozottak közül utolérnek néhányan, amire végzek. Lemegyek a zöld sávon a rét alsó karéjára. Csodálatosan tiszta az idõ, szép a kilátás, ezért készítek néhány felvételt a panorámáról. A kétfelõl fasorral szegélyezett, keskeny úton lemegyek a
6. ellenõrzõponthoz, a Kossuth szoborhoz.
A beidegzõdés miatt már mennék a Disznófõ felé, amikor a pontõr hölgy mutatja a helyes irányt a Tündér-hegyi út flaszterján. Ez jelzetlen út, sokan jönnek biciklivel, és futóedzést is szépszámmal tartanak. Becsatlakozik a zöld háromszög, és amikor balra bekanyarodik az erdõbe, akkor én is vele kanyarodok. Akkor hagyom csak el, amikor megpillantom a zöld keresztet, amire áttérek. Bársonyosak a fák vadonatúj levelei között beszûrõdõ, kora délelõtti fények, ezért itt is kattintok néhányat. Már hallani a Budakeszi út forgalmi zaját, és lassan el is érek a zebrához, amin átiszkolok a
7. ellenõrzõponthoz, a Szép Juhászné vá. mellé.
Kitöltök egy túrakérdésekbõl álló totót, majd a piros-sárga sávon megyek vissza a zebrához, és térek be a vadonba. A piros sáv hamar leválik a János-hegy felé, én megyek tovább a sárgán a Kis-kõfej irányába. Késõbb le kell menni a GYV. vágányához, azt keresztezni, a szürke kerítés mentén haladni, és a fahídon átmenni. Nemrég volt ez útvonal valamelyik teljesítménytúrán, de, hogy melyiken, azt hirtelen meg nem mondom. Most, hogy már jól leereszkedtem, kapaszkodhatok fölfelé a piros sáv becsatlakozásáig. Már egy ideje jövögetnek velem szembe, itinerrel a kezükben. Gyanakodni kezdek, hogy a rövidebb távokat szembe útvonallal szervezték; enyhén szólva ezt nem szeretem. A piros-sárgán lazázok a Virág-völgyig, ahol a sárga elmegy a Csacsi-rét felé, de én egy hajtûkanyaros emelkedõvel követem a pirosat, ami számomra a
8. ellenõrzõpontnál, Makkosmáriánál ér véget.
Emelkedõn követem a zöld keresztet. - Mikor érem már el a síneket? - Nem akar véget érni ez az alattomos emelkedõ. Azért van elõnye is a szembeszervezésnek, mert így találkozok H. Attilával, aki elmondása szerint a babatávon indult. Felérek a székely kapuhoz, ami alatt átmegyek, és irányt veszek a
9. ellenõrzõpont felé, ami megegyezik az 5. ellenõrzõponttal. (Normafa út.)
Vissza a székely kapu alá a kék körséta nyugati ágára. A János-hegy felé vezetõ mûút melletti, népszerû sétaúton megyek a Virág-völgy vá. felöl feljövõ sárga keresztig. Ekkor átkelek a flaszter másik oldalára, az Anna-rét felsõ szélére, ahol is a kék körséta keleti ágán folytatom a Libegõ felsõ állomásáig. Itt a piros sávra váltok, és falépcsõkön fellihegek az Erzsébet-kilátó tövébe. Pihenés nélkül ereszkedek le a János-hegy másik oldalán, a piroson. Szembe jövõknek magyarázom az útvonalat. Sajnos õk elhagyták a sárga sávot, amin menniük kellett volna. Ereszkedek tovább a veszélyes zebra felé, majd mikor átkelek rajta, ott vagyok a
10. ellenõrzõponton, a Szép Juhásznénál, ami ugyanaz, mint a 7. ellenõrzõpont
Másodjára már nem vagyok hajlandó totót kitölteni. Utolsó nagy rugaszkodás; fel kell menni a sárga sávon a Nagy-Hárs-hegyre. Jó meleg van. Mire felfújtatok elfogy minden itókám. A hegy másik oldalán, maradva a sárgán, leereszkedek a Hárs-hegy vá. mellé, majd tovább a Nagykovácsi utat keresztezve, a célba, a Gyermekvasút hûvösvölgyi végállomásához. Megkapom az oklevelet, a kitûzõt és még egy kisvonatot ábrázoló levlapot is. Beállok a zsíroskenyér-pusztítók közé, és bõven csapolok magamnak a piros színû szörpikébõl. Béla bácsinak vigyáznia kell a vonalaira, ezért csak zsíros kenyér light-ot fogyaszt.
Összegzés: A túra elsõ harmadában egymást érték az ellenõrzõpontok, de az Erzsébet kilátó tövébe, - amit simán el lehetett volna kerülni - már nem jutott. A Nagy-Hárs-hegynek pedig még a környékére sem kellett volna menni ellenõrzõpont hiányában. (Nem is mentek sokan.)
Más: A sportszerkereskedõ óriás az ellenõrzõpontokon serényen reklámozta magát feltûnõ kék-fehér zászlóival, és a célban ki is rakta mustrára a portékáját. Nem mentek volna tönkre, ha hozzávágnak a teljesítõkhöz egy kis szuvenír jellegû csekélységet.
Mindent összesítve: a felvetett apróságok nem árnyékolták be a túra remek hangulatát, a célban - a frissponton - kialakult baráti légkört. Kellemesen elfáradtunk, holnapután megyünk a TOJÁS 40-re...
Ottorino
|
