Túrabeszámolók


Tojás 40/30A/30B/20

OttorinoTúra éve: 20092009.04.17 10:07:51
TOJÁS 40 - 2009.04.13
Táv: 38,925 km; Szint: 1350 m; Szintidõ: 10 ó.

A meghirdetett nyitásra, hatra érek a Városmajori Általános Iskolához. Az aulában minden készen áll, akár el is rajtolhatnék. Egyelõre csak a nevezési lapot veszem meg, és befizetem a Csúcsok Csúcsa Ezüst költségét. Nyugodtan nekiülök reggelizni, mert Pannonhalmáról várok egy csapattársat, aki jelezte, hogy valamivel nyitás után fog a rajthelyre érkezni. Alighogy befejezem, meg is érkezik Pisti. Gyors beöltözés, majd nevezés után átvesszük a kis gyümlés dobozt, és pontban félhétkor el is rajtolunk. Az ABC utcákkal kezdünk - Alma, Bíró, Csaba - rögtön fölfelé, úgyhogy fázni nincs idõ. Nagyon régen, tegnapelõtt jöttem erre a FOGASGYERMEKVASÚT 30-on, (26,2) és most a nagy dumálásban mégis tovább megyek a lépcsõ elõtt, vagy 20 métert, mire rájövök, hogy nem frankó a direkció. A turistajelzéseket könnyû megjegyezni, mert végig a zöld sávon kell haladni. Fenn, a

Martinovics-hegyen, (1. ellenõrzõpont)

a parkolóban keresem a pontõrt, mert tavaly egy autóban ült fázósan, a barátságtalan idõben. Most egy kicsit arrébb üléseznek, egy füves réten, a háttérben virágba borult bokrokkal. Ragyog a hajnali nap, így a hátizsákba kerül a széldzseki, és pólóban, rövidnadrágban folytatjuk. Az utcákon való tájékozódás nem az erõsségem, ezért egy utcával elõbb, vagy késõbb térünk rá a játszótér mellett elhaladó utcára. Belebotlunk H. Misibe, aki viccesen szóvá is teszi eme eltévelyedésünket. (Remélem, nem fényképezte le.) Kerek évfordulóra készül az idén, amit a HALMI DÜLÕN kíván megünnepelni, és amire szeretettel invitál minket is. A sokhelyütt kilazult Diana lépcsõ fokait koptatjuk, amikor elkattintom a túrán készült két felvételem közül az elsõt. Kedvenc hajcsárom nem enged sok idõt a mûvészetre. Tetemes lépcsõzés után megérkezünk a Fogas svábhegyi megállójához, majd tovább megyünk az Evetke utcánál kezdõdõ, ódon lépcsõhöz, ami felvisz a

2. ellenõrzõponthoz, a Széchenyi-emlékhez.

Tavaly is Péterék pontõrködtek itt, csak akkor úgy néztek ki, mint egy kisebb és egy nagyobb hóember. A Húsvét sajátságos kiszámítása miatt ez a túra az idõjárási végletek túrája lehet. Eloldalgunk az emlékmû mellett, - rendben, Stefi gróf mellszobra még megvan - majd ismét lépcsõ, a Svájci, ami már igen meredek. A Fogas végállomását mellõzzük jobb kéz felõl, aztán megérkezünk a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásához. Innen gyakorlatilag a ZÖLD 45 útvonalát járjuk egészen Nagykovácsi határáig. A vasutat követjük murvás úton, a Normafa felé vezetõ útig. Egy hét alatt zöldbe borult az egész természet, ezért mi is a zöldön folytatjuk az Anna-rét alatt, a

3. ellenõrzõpontig, a Disznófõig.

Szokatlan, hogy az általában sáros helyeken most porzik az út a szárazságtól. A Tündérszikla alól kijutunk a Libegõ alá, majd rövidke emelkedõ az erdõben, és már itt is a keskeny ösvény, ami levisz a Budakeszi útra. Hál' istennek most senki nem fogja vissza az ütemes haladást. Éppen nem jön semmi, átrohanunk a Budakeszi úton. A Budagyöngye irányában teszünk meg néhány métert, majd balra fordulunk egy utcán, aminek a végén már látni az autót, ami a pontõrök támaszpontját jelenti a

4. ellenõrzõponton, a volt Hárs-hegyi campingnél.

A pontõr hölgy hármat tojik a markunkba a mini nugát tojásból, egyet meg is eszek izibe. A Ferenc-halmon kolbászolunk egy kicsit, aztán megint lépcsõ a Széher útra fel. Lerongyolunk a villamos hídja alá. Egy fiatalokból álló, nagy létszámú csoport áll ott indulásra várva. Nem kérdezzük, hova mennek, csak köszönünk, és az Ördög-árok hídján átmenve, a változatosság kedvéért lépcsõzünk, nem is olyan kicsit, ezúttal egészen az Apáthy-szikla karéjáig. A vasoszlopnál kölcsönösen készítünk egymásról egy-egy képet Pistivel. Nekem ez az utolsó képem a túráról. Minden évben legalább háromszor megyünk el az Apáthy-szikla elõtt, valamelyik irányba. Most mégis sikerül egy ösvénnyel a kellõ magasság alatt kibukkanni a mûútra, és ezért néhány métert a flaszteron, a 11-es busz végállomása felé emelkedünk. Bevesszük magunkat az erdõbe, az elegáns villák mellett haladó turistaúton. Tisztességes tempót diktál Pisti, így egykettõre fent vagyunk az

5. ellenõrzõpontnál, az Árpád kilátónál.

Amíg õ fotóz, addig én kortyolok a kólámból, aztán irány lefelé a Szépvölgyi út. Már várom az etetõ pontot, és amikor elérjük, pusztítok is tisztességesen a parizeres kenyérbõl. Két nagy pohár piros lé is lecsorog a garatomon. Egy futó ránk förmed, hogy miért álljuk el az utat, mire a frissítõs spori: "Mi ez? Üldözéses verseny?!". Hangos röhej éri utol a méltatlankodó futót. Felfrissülve indulunk a szürke trafóház irányába, kezemben egy utolsó pillanatban felkapott, kis darab zsíros kenyérrel. Felkapaszkodunk a Hármashatár-hegyi útra, majd a másik oldalán leereszkedünk egy szintben kanyarodó karéjra, ahonnan kitûnõ kilátás van a Dunára. Sok sportoló tart itt futóedzést, köztük van a frisspontnál méltatlankodó emberünk, aki most szembe fut velünk. Sejtettem, hogy nem a mi túránkon van.

6. ellenõrzõpont, Guckler-szikla.

A Virágos-nyeregnél a telkek melletti murvára váltunk, majd feljebb keskeny ösvényen megyünk be az erdõbe. A rendezõség nem spórolt a piros krepp-papír szalagokkal, akinek elsõ túrája, az is könnyen tájékozódhat. Az ösvényrõl balra fordulunk egy kissé szélesebb útra, majd jobbra, be az erdõbe. Frissen festett zöld jelzés mutat a helyes irányba, aminek hiánya gondot okozott a ZÖLD 45-ön. A száraz úton hihetetlen gyorsan kiérünk a szántóföld mellé, ahonnan nyílt terepen közelítünk a Szarka vár felé. Szégyen, de még egyszer sem szakítottam idõt a megmászására, mióta ilyen szép tetõt kapott. A kora tavaszi, képlékeny, sárga agyag mostanra kõkeményre kötött. Solymáron udvarias autós enged át a zebrán. Befordulunk az emelkedõs utcába, és célba vesszük a templomtornyot, tudván, hogy arra van a

7. ellenõrzõpont, a Galéria kocsma.

Nyitott ajtóval üzemel, ezért nincs olyan büdös. Vár ránk a túra utolsó nagy emelkedõje, tehát megérdemlünk egy-egy pohár italt. Jópofa ötlet a rendezõségtõl a TOJÁS SÁRGÁJA lap, amit itt veszünk át. A lényege, hogy aki a TOJÁS és a SÁRGA egy-egy távját megcsinálja az extra kitûzõt kap. Itt a kocsmában van vége a TOJÁS 30/A-nak, ezért mi már most kapunk egy lapot, amin a TOJÁS már le van bélyegezve. Agresszív emelkedõ kezdõdik az utcán, miközben tûz a nap. Pólóban, rövidnadrágban szakad rólunk a víz. Sötét öltönyös ember jön szembe, rossz ránézni, gondolom ez kölcsönös. Benn vagyunk az erdõben, emelkedünk tovább. Béla bácsi és Marika vannak elõttünk, az utolsó meredekebb domb elõtt hagyjuk le õket kölcsönös üdvözlés és jópofizás közepette.

8. ellenõrzõpont Zsíros-hegy, volt turistaház.

A romok melletti alacsony kõpárkányon ülnek a pontõrök. Mikor tovább indulnánk, kérdezik Pistit, hogy kell e még neki a túrabotja. Olyan fitt, hogy bot nélkül nyomná tovább. Az aszfaltról visszaverõdik a fényözön, meleg van, de nagyon kellemes a légjárás. Örülök, amikor elhagyjuk Nagykovácsi autós övezetét, a kõkereszt mellett balra. Közelítünk az erdõ széléhez, itt ágazik ki a zöld sávból a zöld háromszög, amin a ZÖLD 45 ment tovább a Nagy-Kopasz felé. Mi már bent az erdõben folytatjuk egy enyhe emelkedõn. Kiérünk egy szélesebb útra, amin már lefelé sorjázunk az Anna vadászházhoz. A háznál kicsit keresgélem a zöld sávot, de aztán egy éles jobbost dobunk a völgybe. Tavaly itt az út helyén patak csörgedezett, most porolunk lefelé Telkibe. Szembe jönnek páran, akik már a célból tartanak vissza, Nagykovácsi felé. Hát, nekem már nem lenne kedvem visszakapaszkodni ezen a lejtõn. Elérjük a telki mûutat, ahonnan még egy templom melletti emelkedõn kell a kocsma szintjére felcsûrni. Pisti hajcsárkodásának nyomán sikerül 7:27 alatt teljesíteni, amit egyedül nem tudtam volna hozni. Igaz, hogy nem is akartam volna. Van még húsz perc a busz érkezéséig, javaslatomra egy megállót visszamegyünk, hogy ülni tudjunk a buszon. Leülni persze nem tudunk, de legalább felfértünk...

Ottorino.