Túrabeszámolók


Hamahama túlélőtúra

fitosjozsefTúra éve: 20092009.04.20 14:34:52
SALGÓ - 2009
V. HAMAHAMA TÚLÉLÕTÚRA - SALGÓ
2009.04.03-05
AZ ÁGYASPÁLINKA AKCIÓ

Elõkészületek



Már-már szokásosan hosszas elõkészületek elõzték meg az aktuális Hamahama túlélõtúrát. Kezdtünk januárban egy évnyitó Kékes TE mulatsággal, amit megfûszereztük egy markazi borospince látogatással, majd folytattuk ezt februárban egy összevont Dream Team közgyûlés és MTBT hagyományõrzõ est keretein belül. Itt Gyurka barátunk egyszemélyes stand-up-show-t tartott nekünk, amelytõl aztán abszolút jókedvûen vártuk a Salgót, mivel témája a következõ volt: „Amikor is a csirkelábak segélykérõen állnak ki a kuktából”. Idõközben elkészült a 2009-es „formaruhánk”, valamint csapatzászlónk is, valamint március 30-án beindult új honlapunk, a www.tulelesrejatszunk.hu is.



Az elõkészületek során hosszas verselésbe kezdtünk, így született egy-két remekmû (bár lehet, hogy ez csak nekünk tetszett ott és akkor annyira, de azért egy részét megosztom most a nagy nyilvánossággal is). Szóval az elsõ még a bükki túlélõ emlékeibõl idézett fel mozzanatokat, íme:



Itt a tavasz... mert már egy hete csak a Hamára gondolok...



Már egy hete csak a Hamára

Gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó vonattal sötétben,

Ment ki a tájra, ment serényen.



Én még õszinte ember voltam,

Ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a Bélkõ-mászást másra,

Engem vigyen föl ölében a Tar-kõ csúcsára.



Csak ment és meredezett némán, bélán,

Nem szidott, nem is nézett énrám, bénán,

Csak fogyott a szintidõ, suhogva, szuszogva,

Keringtek, "szép nóták" a magosba.



Nem nyafognék, de most már késõ, megint megyünk,

Nade csak most látom, jó barátunk is eljõ - õ, a nagy õ.

Hama nóta lebben az égen,

Ágyas csorgadoz az ég vizében.



Egyetlen sajnálatos tény került feljegyzésre az elõkészületek margójára, miszerint Peti Apánk nem tudott velünk jönni egyéb elfoglaltságai miatt. Ezt nehezen viseltük, így a taktikai megbeszélést követõen tollat ragadtam ismét, hiszen megihletett Peti Apu hétvégi programja:



Mátra szélén…



Mátra szélén kurta kocsma,

Ablaka nyílik a Salgóra,

Dream Team ott lohol,

Mászik a csúcsra,

Peti Apu meredten bámul

Fel, fel a magosba.



"Hejha én is ott lehetnék,

Felfelé oszt jól "beszívnék",

Menjenek csak tovább a lányok,

Karancsra fel berosálok,

Inkább a bokorban egyet hálok."



Éjjel van már, mindenki alszik,

Peti arca részegen az asztalra hullik,

Telefon csörren, "Ki az a némber,

Ki hajnalban engem költ fel?"



Ki lehet más, mint a Tangák,

Papírkutyát is már leszanálták,

Válasz kéne nekik gyorsan,

BZ-vonat hogyan moccan?



Hajtja õt a dízellötyi,

Vagy a sofõr lábbal löki?

Megy a válasz, galamb viszi,

Tisztára mint a FrédiBéni.



Megint hívnak, teló megint,

Kutyatárs hív, részeg megint,

Tangák õt már elhasználták,

A vadonban magára hagyták.



Dunsztja sincsen éppen hol van,

Délibáb is röpköd ottan.

"Hortobágyon hegyek nõttek?

Miért nem inkább fejen lõttek?"



"Semmi pánik, mondom neki,

Igyál ágyast, oszt eridj neki,

Nem messze van Serengeti."



Célból hívnak ismét engem,

Dream Team arca padlón reccsen,

Megitták az összes páleszt,

Ebbõl bizony "nagy répás" lesz.



Másnap reggel megint hívnak,

Eredményben voltak gazdag,

Elhozták a jó helyezést,

Hirdették a Kékes fényét.



De ez nem volt elég, az indulás napjára is jutott egy gyöngyszem, beleszõve friss tanulmányaimat a túravezetõi tanfolyamról, elõjelezvén a várható jó hangulatot:



Irány a Salgó!



Ma jó kedvem van, nem vitás,

Reszkessetek Csajok!

Még a tangáitokat is

Leverselem ma rólatok!



Távolban eMTéBéTé ülés van ma,

Sztendápot tart Gyurka úr ma,

Csirkelábak szalutálnak,

Salgó felé csárdást járnak.



"Uramisten mi lesz itten?

Tanfolyamos vezet éppen?

Mit szól ehhez Vizsgabiztos?"

"Szerintem meghúzzuk, ammá biztos!"



Térkép forog jobbra-balra,

Merre van az észak, te kutya?

Tök mindegy az nekünk éjjel,

Az irányszöget inkább mérjük kétszer!



Mi a szar ez, amit fogok?

Benne egy tû körbe forog,

Oldalán meg sok-sok számos,

Tán pálinka higítási arányok?



Ne szarozzál jó cimbora,

Tájolódat vágjad gallyra,

Menj inkább a Tangák után,

El nem tévedsz a hadak útján!



Node elég a verselésbõl, jöjjön a hétvége történése!



Pénteki leutazás



Kalandos utazásom volt, mert Pátyról a Blahára másfél óra alatt értem, innen újabb bõ 15 perc az M3-as eleje volt, de itt úgy láttam, jobb lesz belehúzni, és újabb 30 perc múlva már Vámosgyörkön voltam Dóriért és Katiért, vagy ha úgy tetszik, az Ikrekért. Gyöngyösön még felvettük Györgyit (alias Rambó Domina), majd mulatószene és AC/DC kísérettel érkeztünk meg Karancslapujtõre, hogy bevegyük a szállást, ahol még csak a szervezõk voltak, de már beengedtek is matracot verni. Mivel otthonhagytam a hálózsákom, így jól is jött, hogy egy nagy matracot kerítettünk magunknak, ahol egyszerre három jó csajjal hempereghettem (Pszt! Csak az asszony meg ne tudja!). Miután elrendezõdtünk, megünnepeltük Rambó 18. születésnapját, amire gyorsan felnyitottuk az üveg ágyaspálinkát, mintát véve, hogy jó lesz-e az szombat estére, mikor visszaérkezünk a bázisra. Berendeltünk Salgótarjánból egy adag pizzát is, amit sokan lenyúltak volna a tornaterem bejáratánál, ha nem vagyunk elég figyelmesek. Jóllakottan, jólivottan vártuk az eligazítást, a pontok elhelyezkedését a pályán…



Eligazítás, pálya megszerkesztése



A közös agymosáson megkaptuk az érintendõ pontok kordinátáit, amit átmásoltunk saját Cartographiás térképünkre, amit amúgy nyilvánosan el kéne égetni, hiszen annyira van a valóságtól mint a visszaérkezés utáni szombat esti állapotom a józanságtól. Ha Peti Apu nem lát el minket 1997-es és 2002-es tájfutó térképekkel, akkor sokkal nehezebb dolgunk lett volna, így viszont hamar képbe kerültük, hogy mit és hol, hogyan találhatunk meg. A pálya kirajzolása után látszott, hogy egy csillag egyik sarkában van a bázis, és a csillag közepét valamint a többi csúcsát is érintenünk kell majd. A fõ pontokat az alábbi sorrendben terveztem meg (ezúton is köszi a Csajoknak, hogy vezethettem õket): Pécs-kõ, Szilvás-kõ, Salgóvár, Petõfi-kunyhó, Karancs. Peti már ekkor érdeklõdött kilétünk felõl, nameg hogy mibõl is maradt ki, majd abban maradtunk, hogy idõnként helyzetjelentést kap felõlünk, hogy éppen hogyan haladunk. Kb. fél 12-kor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje elrajtolni…



Karancslapujtõ – Pécs-kõ



Salgótarjánig a kalandos mûutat választottuk, mivel a Karancs felé nem akartunk átkelni a hegyen. Útközben egy-két érdekes beszólás autóból, kocsma elõtt, és csak úgy spontán az út szélérõl, de nem törõdve velük hamar beértünk a városba, hogy némi helyismeret árán felmásszunk a Kálváriához az elsõ fakultatív pontokért. A városban utána egy-két segítõkész ember irányba tett minket, így megfogtuk még a hotelt, valamint a templomot is. Innen felmásztunk a Pécs-kõ nyeregbe, ahol a pont elsõ fele várt minket, igazolást kaptunk, valamin útbaigazítást, hogy egy fõ a csapatból menjen fel a pontra a feladatot megcsinálni. Na igen, ez nálam annyit tett ki, hogy irány a csúcs a jelzett úton... Hát majdnem, hiszem mint kiderült, egy ösvényen kellett volna elindulni, nem a jelzett úton… Így viszont felmásztam a csúcskõig, igaz már gyanúsak voltak a biztosítóhurkok a sziklába ágyazva, de megérte, mert meseszép panoráma nyílt elõttem. Visszafelé megláttam, hogy hol van a feladat pontja, ahol egy nagy NULLA volt az elért eredményem, mert még a mai napig is halvány lila …-om sincsen, hogy mi az a biléj-sling, meg mászógép…stb. Nem vagyok hegymászó, egy karabinert még felismerek, de húsz hegymászócuccból ilyen ismeretlen megnevezéseket felismerni, na az nem megy. A kitérõmet a csúcsra nem honorálta a pontõrség, így gyorsan elhúzva a nótámat továbbálltunk, bár kissé dühösek voltunk, mert a csúcson való körbenézésem cirka 15 percünkbe került pluszban, mindez pont nélkül.



Pécs-kõ – Szilvás-kõ



Ez egy „unalmasabb” szakasz volt, hosszas éjszakai meneteléssel, útközben mindössze három fakultatív pont megfogásával, némi keveréssel-kavarással. A lányok csodálom hogy kibírtak engem hajnalban, mert bizony igen nehézkesen éltem meg az „ébredést”. Ezen kívül rövidgatyában bizony fagyosak voltak a csülkeim hajnaltájt, az összes létezõ ruhadarabomat magamra kaptam, de még az is kevés volt. Józsiéknál az Ikrek jól szerepeltek, hiába, háziasszonyoknak való zoknipárosítás volt a feladat, amiben nem hibáztak, ellensúlyozva a hegymászós bénaságomat.



Szilvás-kõ – Salgóvár



Na ez már kalandosabb szakasz volt. Elõször is a Medves-fennsík csodás látványa kápráztatott el minket, majd a Zagyva-forrás után úttalan utakon, de pontosan betájolva (szóval érted, betájolva!!!) az útirányt megérkeztünk Boszorkány-kõ alá. Itt Rambó és Dóri robbantott, én hátramaradtam Katival, erõsítve a lassan járj tovább érsz örök igazságot. Hát bizony, megizzadtunk mire feltoltuk a bevásárlókocsit, azt hiszem, ez az emelkedõ bekerült valahova a Top 5-be a gyûjteményemben. Innen már csak egy ugrás volt a Salgóvár, ahol Tabuztunk egyet, ami elég jól sikerült. Kis pihenés, és a transzferfeladatok megoldása után továbbálltunk, célba véve a határt.



Salgóvár – Petõfi-kunyhó



Errõl a szakaszról igazából a fakultatív pontok begyûjtésén kívül más nem maradt volna meg, hiszen könnyû és egyértelmû szakasz volt, azonban volt egy kalandos mentõakciónk, amit az alábbiak szerint éltünk meg (bemásolt levél, az elsõ papírra vetett gondolataim, amit az ismerõseimnek írtam):



„Szombat dél körül voltunk Somoskõnél (itt volt most a tájfutó HOB), a Losonczy-forrást kerestük, útban a Petõfi-kunyhó felé. Ekkor egy nagy sikítás az erdõbõl (fiatalos, nagyon benõtt dzsindzsa), Dóri kiveszi a hangokból, hogy valaki azt sikította hogy SEGÍTSÉG... Futás a hang felé az úton, de a domboldalban semmit nem látunk, olyan sûrû, és további hang nem jött. Ekkor meglátunk egy tájfutó csajt, ahogy sántikálva megy az úttal párhuzamosan tõlünk vagy 30-40 méterre. Gondoltuk elesett valamiben...stb, de jól van, mert megy. Ekkor visszafelé indultunk mi is, de látjuk valami mégsem stimmel, és elindultunk felé, õ pedig felénk. Ekkor a látvány: deréktól lefelé vérben a lány. Futás közben kereste a pontját, és nem vett észre egy vaddisznót (nyilván bevackolta magát valahova a dzsindzsában). Felzavarta és nekiment a kan vaddisznó! Úgy tûnt, még el tudjuk vinni a futóközponthoz (600-800 méter), de én a többiektõl elrohantam elõre orvosért. Futók senki nem állt meg segíteni, de legalább akik éppen nem versenyeztek és elértem õket a pihenõnél, elfutottak dokiért (õk tudták hol az orvosi sátor), én közbe vissza, és látom, hogy a lányok (Dóri, Kati, Györgyi) már lefektették és hívtak mentõt. A jobb lábán a combjából jókora darab hiányzott, a bal sarkáról a cipõ és a fél sarok hiányzott, valamint az agyarával még meg is bökte a lányt a disznó. Megint visszarohantam, hogy hol van már az orvos, jött is már, eleinte kérdezte, miért hívtunk mentõt amíg õ nem látta, de utána az elsõ mondata az volt, hogy nagyon jól tettük, hogy már jönnek a mentõk. Mi ekkor továbbálltunk, mert volt aki ellássa, valamint jöttek a mentõk, mi pedig többet nem tehettünk. Annyit tudunk, hogy 15 perc múlva ott voltak érte, Salgótarjánba bevitték kórházba... Gyerekek! Életem meghatározó élménye, teljesen padlót fogtunk... Ha ott nem vagyunk mi négyen EGY CSAPAT, és nem hozunk pillanatok alatt jó döntéseket, akkor a csaj ott vérzik el az erdõben, mert a többi futó nem foglalkozott vel e, nem látta meg, hogy bajban van valaki. Ha minket nem lát meg, és nem indul el felénk, akkor még 40-50 métert megy valamerre (pont rossz irányban, nem a központ felé) múlva összeesik a sûrûn benõtt részen, és ki tudja, hogy mi lett volna vele (valószínû el is vérezhetett volna, mert dõlt belõle a vér...). Kemény volt, nagy szerencséje volt a csajnak... A túlélõs szervezõktõl kaptunk egy különdíjat, mint a LEGSEGÍTÕKÉSZEBB CSAPAT. Ez az elismerés sokkal többet ér minden eddigi eredményünknél és a kupáknál. Vigyázzatok az erdõben és máshol is, hiszem porszemek vagyunk a világ nagyságához képest!”



Utólag már tudjuk, hogy a tájfutó lányt megmûtötték Salgótarjánban, 10 napot volt kórházban, és már a gyógyulás útjára lépett, igaz hosszadalmas lesz, mert a vádlijából bizony vannak hiányok, de örüljünk, hogy „csak” ekkora baja esett szegénynek, és nem történt ennél komolyabb baleset.



Visszakanyarodva a túrához, a kunyhónál Miszi adott nekünk feladatot, amit majdnem nem tudtunk megoldani, de a végén jött az „isteni szikra”, és megkértem Katit, a Hama-dal tudósunkat, hogy lökje a rizsát, és bejött! Meglett az idézet, maximális pontszám!



Petõfi-kunyhó – Karancs – Karancslapujtõ



A történtek után már nem tudok mirõl beszámolni, mentük az utunkon, és folyamatosan a vaddisznós esetrõl beszélgettünk. Nem tudtunk a gondolattól szabadulni, hogy mi lehet a lánnyal. Útközben még begyûjtöttük a fakultatív pontokat, felmásztunk a Karancsra (a vége már kicsit nyögvenyelõs volt ugyna), majd összestopperoltam 40 pontot. Lezúgtunk még a Kápolnához, ami gyönyörû volt, és célba vettük a célt, ahová egész korán beértünk magunkhoz képest.



Szombat esti matiné



Gyorsan rendbe szedtük magunkat a jéghideg zuhany alatt, majd betápoltunk Salgó lebbencsébõl (Sorry Salgó, ez most nem jött be!), és elkezdõdött a móka. Vaddisznófelejtésnek indult, irdatlan móka lett belõle. Az elején benyomtuk az üveg ágyaspáleszt négyen vagy 20 perc alatt, majd a Csajok szereztek még egy üvegcsével a helyi krimóból. Közben Györgyi és Kati összecsõdítette a népet, így vagy 20-an összejöttünk a suli udvarán a jobb szélsõ padnál. Aki ott volt, annak nem kell mesélni, aki nem tartott velünk, az bizony hatalmas élményekkel lett szegényebb!



Vasárnap reggeli ébredés, eredményhirdetés



A fejem nem fájt, de dörgésem nem volt hajnal 4-kor, hogy hol a fenében ébredtem fel. Körbenéztem, egy tornateremben sok ember durmolt, mellettem három csaj húzta a lóbõrt… Hova kerültem? Lassan összeraktam a történteket, a telefonomat is megtaláltam magam mellett vagy fél óra keresgélés után, és még visszaaludtam az ébresztõig. Bereggeliztünk, eredményhirdetést izgultunk, különdíjat kaptunk és 11. helyet zártunk, hazamentünk. Vámosgyörkön még kaptam egy ebédet az Ikreknél, amire még otthon rákontráztam, hiszem Hajni is gõzölgõ terítékkel várt itthon.



Összegzés



Jó volt, mi több, talán az eddigi legjobb túlélõtúránk! Szuper, csodálatos, látványos pálya, hatalmas kalandok, nagy mászások, jókedv és irdatlan nagy party szombat este… Mi kell ennél több? Semmi! Hamasrácok, csak így tovább!



Petinek köszönjük az igulást és a térképeket, valamint köszönöm a Csajoknak, hogy bíztak bennem, és rám bízták az útvonaltervezést, a navigálást!



Hikerworm