Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

ZeteTúra éve: 20092009.04.28 11:30:34
Mátrabérc, 5x

Fotóalbum a túráról megtekinthetõ itt:
http://zete.uw.hu/album/thumbnails.php?album=63

Meglehetõsen sokáig tartott, míg eljutottam eddig, de most azt állítom, megérte várni rá több mint 10 évet. 1996-ban voltam elõször a Mátrabérc túrán, s a célban láttam egy 5x teljesítõknek járó extra kitûzõt. Nem vagyok egy nagy jelvény-fan, de ez megmozgatta a fantáziámat. Aztán rá egy évvel dupláztam, de utána 2005-ig egyszer sem választottam a Mátrabércet , most nem részletezem, miért. 2005-ben megcsináltam harmadszor, s azt gondoltam, még két év, és meglesz az ötödik is. Nem így lett. 2006-ban ugyanis a Markazi-kapu utáni emelkedõn leszakadt a bakancsom talpa, s emiatt Kékestetõn fel kellett adjam elsõ ízben a túrát. 2007-ben meglett a negyedik, de tavaly nem tudtam elmenni, így tehát 2009-re maradt az ötödik teljesítés.

Asciimo segítségével jutottam el szombat reggel Sirokra, a menetidõ teljesen rendben volt, sõt az energiaétekel és gélek mibenlétérõl is tájékozódtam egy igazi szakértõ segítségével. Azt nem mondom, hogy lenyûgöztek a hallottak :-) Fél hét után pár perccel én már indultam is, õ még bevárta két haverját, végül 7 körül indultak el. Ismerve a képességeit és erejét, arra számítottam, hogy már Gazoskõnél behozza a 20-25 perces hátrányát, de nem így történt, pedig én csak a szokásos tempómban mentem. Oroszlánvár elõtt már viszont biztosra vettem, hogy mindjárt utolér, már a hangját is hallani véltem idõnként, de nem. Pedig 10 percet még üldögéltem is. Már kezdtem arra gondolni, valami baleset történhetett velük, fõleg, hogy egészen Kékestetõig nem értek utól. Az étteremben már javában faltam/ittam a marhapörkölt+somlói+sör kombinációt, szigorúan az egészséges és korszerû, sportolóhoz illõ táplálkozás jegyében, amikor befutottak. Beszélgettünk egy jót, majd el is füstölt két társával együtt azzal, hogy a célból majd felhív, ha beértek. Én még maradtam, végül összesen vagy negyven percet töltöttem el Kékestetõn. Eddig nagyszerûen ment a menet, négy óra 10 perc menetidõ kellett Kékestetõig, ami új rekord nálam. Az idõjárás és a terep kifogástalan volt, remekül lehett fotózni, igazi örömtúra volt ez, ha a brutális szintektõl eltekintünk :-)

A sárga jelek menti ereszkedõ kicsit lassabban ment a tervezettnél de ezt betudtamm a kiadós táplálkozás okozta nehézségnek. Csór-hegyen is üldögéltem egy kicsit, majd egy négy fõs vegyes csapat után eredve toltam felfelé. Általában jól birom az emelkedõket, de õk kemény kihívás elé állítottak, néhol 50-100 m-re is leszakadtam, de a mozgó pontnál illetve az itatóhelyen behoztam a lemaradást. Galyatetõn megint 25 perc pihit iktattam be, de itt csak söröztem és kávéztam, a kiadós ebéd még bõven kitartott. Vörös-kõ kilátóig 50 perc kellett, Ágasvár csúcsig szintén ennyi, ezzel nagyon is elégedett voltam. Ágasvár elõtt a kéken végig azon morfondíroztam, hogy a turistaházban igyak-e egy sört vagy sem, végül úgy döntöttem, ennyivel is támogatom az objektum fennmaradását, sajnos nem sokan gondolták még így. Mátrakeresztes felé a P kereszt brutális ereszkedõjét sem sínylette meg annyira a lábam mint korábban, de a pontnál azért pihentem 10 percet. A számomra legfárasztóbb szakaszon, a Mátrakeresztes-Nyikom-nyereg távon most megállás nélkül fel tudtam menni, ennek borzasztóan örültem, korábban ez távolról sem volt mindig ennyire egyszerû. A Múzsla csúcsának elérése már nagyon könnyen ment, onnan pedig a célig egy óra 10 perc alatt lekocogtam. A Diós-patak elõtt hívott Asciimo, hogy õ már beért. Közölte, hogy 19-15-kor indul egy busz vissza Sirokra, addig be kellene hogy érjek. Elkezdtem tehát kocogni, és megerõltetés nélkül szépen behaladtam a célba, még volt 10 percem. gyorsan átvettem a piros szegélyû kitûzõt, külön öröm volt, hogy az elsõ teljesítésre is ilyet kaptam és az 5x teljesítésért járót is megkaptam egy pillanat alatt. Sajnos mivel a busz nem az iskola elõl indult, lángost már nem tudtam venni. Még egy kis kocogás és máris a busznál voltam, ami persze fél nyolc után indult csak el és a komplett Mátrát végigjárta, amíg elért Sirokra. Jól felkavarodott a gyomrom is útközben, fura módon itt éreztem a legrosszabbul magam a túrán. Sirokon kiszállva meg egész morcos hideg lett, szétvacogtam magam, míg beszálltunk a kocsiba.

Az idõm 12:33 lett, ami elmarad a legjobbtól: 12:19. Biztos sokan megmosolyogják ezt, többször olvastam már olyan beszámolókat, amikben az volt, hogy eljöttem kipróbálni a Bércet és mentem lazán olyan 9-10 órás idõt, legközelebb jobbat tervezek, stb. Nekem viszont így ebben a stílusban és ennyi edzéssel (illetve anélkül) egyszerûen nem megy gyorsabban. 1996-ban 12:30-cal értem be. Most 2009-ben 12:33-at tudtam menni. Már útközben gondolkoztam azon, hogy ez pozitív vagy negatív. Mert felfogható úgy is, hogy 13 év alatt nem javultam semennyit se, de úgy is, hogy 13 év alatt sem romlottam lejjebb ennél :-)

De a lényeg, hogy a kedvem nem ment el a Mátrabérc túra látogatásától. Jövõre is ott leszek, most már egyértelmû, hogy ez a második legkedvesebb túrám.

S még valami: annak ellenére, hogy a végén még gond nélkül kocogtam, úgy éreztem, hogy maximum 20-25 km-t tudnék még megtenni az 56 km után. S hogy ez pedig miért vollt érdekes nekem? Eddig valahol titkon szemeztem azzal, hogy belevágok a Mátra 115-be. De a túra után végiggondolva világossá vált, hogy semmi keresnivalóm ott, nem szeretnék valahol az éjszakában kidõlni és totálisan szétzúzott térdekkel lesántikálni egy faluba, utána meg egy hátig sántítani. Meg kell érezni a korlátokat és nem kell a végsõkig sõt azon túl feszíteni a húrt. A dolog kihívás oldala szerencsére nem olyan erõs, hogy emiatt belekezdjek.

A túra fotóalbumát holnapra összerakom.

Gratulálok minden teljesítõnek!