Dunántúli aftertúra - avagy Mt Gerecse 2005
A szombati Szent László túra fáradalmait gyorsan kiheverve vasárnap reggel ismét útra keltünk, hogy hallgatoozoo barátunkat a Gerecse-tetõn meglessük, s emellett 220 pontot gyûjtsünk az Enciános mozgalomba. Ez persze csak a cél volt, ám az ehhez vezetõ eszköz sokkal lényegesebb volt, természetesen...
Szóval, a Keletibõl 8.05-kor induló ún. expresszvonattal indultunk Tatabányára VadMalac társaságában, majd a vonatot kis híján lekésve Kelenföldön csatlakozott Valter is. gyorsan a megyeszékhelyre értünk, bélyegzés után neki is vágtunk a Turulhoz vezetõ lépcsõsornak. Már itt látszott, hogy nem akármilyen túrában lesz részünk, a látvány elképesztõ volt: hatalmas hóréteg (legalább kétszer akkora, mint szombaton a Cserhátban), s a fák is körben mindenütt havasak. Kitaposott ösvényen indultunk el a Csúcs-hegy felé, amelynek tetején elég félelmetes kilátóféle építmény áll (egykor valamiféle bányászati szerkezet lehetett, errõl tanúskodik a legfelsõ szintre beépített két hatalmas acélkerék), persze fölmentünk (nagyon magas!) a jeges lépcsõk ellenére is.
Innen lefelé nem nagyon találtuk a jelzést, úgyhogy eleinte valamilyen csapáson, majd lábszárközépig érõ szûz hóban gázoltunk a völgy felé (Ebben a völgyben biztosan megy egy turistaút - VM). Rövid kalandozás után rá is leltünk a piros jelzésre, ami egészen jól játható volt. Az erdõbe érve egy muflont láttunk két csemetéjével. Elérve a sárga jelzést, újra havat kellett törnünk, ezúttal fölfelé egy rövid szakaszon, majd kiértünk egy letakarított dózrútra. Ezen persze egészen könyû járás esett, így több idõnk volt nézelõdni. Az utat gyönyörû vén tölgyek szegélyezik, balra, a felcseperedõ tölgyes fölött pedig szép rálátást kaptunk Tata városára. Ezen az úton értünk el a baji vadászházhoz, és a mellette lévõ Szent Péter templomromhoz. Innen továbbra is a dózerutat követtük (sárga +), majd a mûútra kiérve bekocogtunk Tardosra. (GT-3 teljesítve!)
A kocsmában (bélyegzés) érdekes folklórbemutatót kaptunk a helybéliektõl, akik hevesen édeklõdtek mind tevékenységünk, mind az Enciános mozgalom igazolófüzete után. Megtudtuk tõlük, hogy mi a kocsmában csak vendégek vagyunk, egyébként õk hárman tartják el az egészet. Egyikük még hasznos útbaigazítással is szolgált (Mentek egy darabig a zöld f*son... nem nagyon látszik, de néha elõtûnik... aztán arról letértek jobbra... és ott lesz a torony... onnan lefelé meg csúszni fog mint a k*rvaélet... VAGY még nem járt arra senki), úgyhogy semmi nem tarthatott vissza attól hogy nekivágjunk a Hegy meghódításának.
VadMalac ragaszkodott hozzá, hogy föl akar érni 14 óráig, úgyhogy elhúzott azon a helyen, ahol letértünk a jelzésrõl. Megbeszéltük, hogy ha letér a fõ csapásról, rajzol nekünk nyilat a hóba. Egy idõ után Valter is gyorsabbnak bizonyult nálam, így egyedül folytattam a mászást. Két nyilat találtam is, de egy helyen elvesztettem a nyomot, innen találomra mentem (nem volt semmi tájékozódási pont). Sokat végül is nem tévedtem, a TV-toronyhoz jutottam ki, innen egy jó km-re volt a kilátó. Gyors "nevezés" és frissítés után már indultunk is tovább, mert szorított a buszmenetrend.
Lementünk a havas mûúton Pusztamarótra (bélyegzés), majd innen végig havas dózerúton, majd a végén mûúton bekocogtunk Bajótra, ahol szokatlanul sok, mintegy 11 percünk maradt még a busz indulásáig, így volt még idõ a kocsmában egy bélyegzésre (GT-1 teljesítve) és átöltözésre.
Jó túra volt, köszönjük. |
