Túrabeszámolók


Almamellék

LillaTúra éve: 20092009.05.12 14:05:17
Almamellék 10 avagy egy zsúfolt hétvége kezdete

A múlt hétvégém mindkét napja extrém zsúfoltra sikeredett. Ez a kis túra csak bemelegítés volt számomra. A rövid távot választottuk (11,2 km), mert ugyanoda visz vissza, ahonnan elindultunk, sõt, délután meg Komlóra készültünk futóversenyre. A túrára Vacak kutyám - mint mindig, továbbá Évi és az õ anyukája jött. Anyukája fiatalabb korában rengeteget túrázott, sõt számos tájékozódási túraversenyen igen elõkelõ helyezéseket ért el. A tempót most is igen jól bírta, pedig nagyon meleg volt. Már reggel elég volt egy póló és rövid nadrág. Fél 10-kor rajtoltunk, majd elindultunk. Szép tájakon haladtunk. A Zselicben még sohasem túráztam, valahogy kimaradt eddig az életembõl. Most viszont nem bántam, hogy eljöttünk. Egyetlen egy ellenõrzõpontunk volt, Sas-réten, a kisvasút megállónál. Ott kicsit elidõztünk, fényképeztünk, majd elindultunk visszafele. A célba negyed 1 körül értünk be, a 3 órás szintidõn belül. Kaptunk egy szép színes, igényes A5-ös emléklapot, és egy kitûzõt, sõt, még egy kisvonatos képeslapot is. A zsíros kenyérbõl meg annyit ehettünk amennyit akartunk, csak én alig bírtam enni, az a pár falat is alig ment le a torkomon, ugyanis már bennem volt a közelgõ futóverseny izgalma. Bár jobb is, mert teli hassal nem lett volna jó futni. kb. 1 óra körül el is indultunk, ugyanis innen Komló még vagy 80 km, a versenyrõl meg nem akartunk elkésni. Komlóra 2-re értünk be, de elég sokat keveregtünk, mire nagy nehezen megtaláltuk a rajthelyet, ugyanis - mint utólag megtudtuk- helyszínváltozás történt. Végül sikerült még idõben odaérni. Évi nem futott, õ szurkolt nekem. Vacakkal futhattam, õ pórázon volt. Végig ösztönzött a jelenléte, nem húzott, egyenletes tempót vett fel, gyorsan haladtunk, ezáltal sikerült a felnõtt I. nõi kategóriában a 2. helyet megszereznünk. Az 5 km-es távot 35 perc alatt tettük meg. Ez így nem csak az én sikerem, hanem Vacaké is. Meg persze az almamelléki túra is jól bemelegített minket. Érdekes, mert futni sose futok, én a gyaloglás híve vagyok, de ha jól belegondolok, akkor a teljesítménytúrázás is edzi az embert, akárcsak a futás. Másnap meg "újult izomlázas" erõvel utaztam fel Pestre az országos gyorsmászó versenyre, ahol a túrázástól és a futástól megedzõdve sikerült a nyílt nõi kategóriában a dobogó legfelsõ fokára állnom. Hatalmas élmény volt számomra.
Ez a kis rövid almamelléki túra, egy örök felejthetetlen emlék lesz számomra, amirõl majd a két sikeres verseny is mindig eszembe fog jutni.