Szarvaskõi Öko-Park túra 15É
Fél nyolckor állunk meg Szarvaskõn, ez a korai idõpont annak tudható be, hogy otthon már mindenki a túra lázában égett: Kerek repkény és öcsém, Bese indulni akartak végre, a család többi része pedig valami horrorfilmet akart nézni (így aztán õk is örültek a túrának). Bezárom a kocsit, elsétálunk a rajthelyre. Szarvaskõ olyan pici falu, hogy öt percen belül úgy vagyunk ott, hogy szinte mindent látunk, amit nem, azt majd a túrán fogjuk. Találkozunk váci ismerõseinkkel, éppen megérkeztek és éppen indulnak is haza, mi pedig a maradék idõt holmi lengõtekézéssel ütjük agyon. Nyolc órakor benevezünk, kedvesek a rendezõk, kezünkbe nyomnak egy-egy itinert és útnak engednek. A leírás korrekt, benne van minden szükséges adat, egy térképen a túra útvonala a jelzés színének megfelelõ filccel kihúzva, valamint bejelölve az egy darab ellenõrzõpont.
Némi szerelvényigazítás után elindulunk, egészen a kemping kapujáig jutunk, ahol értékes másodperceket veszünk el az éppen beérkezõ Tincától. :) Az Eger-patak hídján még összefutunk Budai-H.G.-val és Gudlukinggal, õk is a célba érés utolsó fázisában járnak. Újra hármasban két útitársammal kisétálunk a faluból az OKT útvonalán, a trükkös kanyarnál észrevesszük a betérést a bozótosba, ahol a csalit bõven túlnõtt rajtam, nem gyõzök hajolgatni, hogy átférjek az ágak között. A dzsungelharc után még kapaszkodunk egy kicsit, majd felérünk az Egerlátóra, amelynek a neve átverés, Egerbõl semmi nem látszik. Újra erdei utat taposunk, testvérem egyre jobban szeretne lámpát kapcsolni, erre a K+ elágazásánál nyílik lehetõsége, addig semmi értelme nem lenne, nem lévén elég sötét.
Az elágazás után egyre nagyobb sötétben, de már lámpával talpalunk dél felé, néha elbizonytalanodom, hogy jó-e az irány, de mindig felbukkan egy-egy újabbnak kinézõ jelzés. Rövidesen megérkezünk a piros sáv keresztútjához, amely út Egerbaktán végzõdik nyugaton és jó sokat kanyarog a Bükkben keleten. Keletre fordulunk rajta, kiérünk egy tágas rétre, ahol szalag mutatja a letérést az erõsebb földútról. Ezt még sikerül észrevenni. Kicsit késõbb újra elbizonytalanodunk, nagyvad csörtetését hallani egész közelrõl, de hangunkat meghallva eltûnik a valami a bozótban. Nemsokára újra kivisz a jelzés egy szélesebb útra, egy ideig talpalunk rajta, különösebb esemény nem történik, látnivaló, így éjszaka nincs. Viszont sokat éneklünk, fõleg a fokozott vadtevékenység miatt, valamint, hogy ne legyünk annyira álmosak.
Almár szélén van a túra egyetlen ellenõrzõpontja, itt kapunk egy-egy banánt, tetszõleges mennyiségû szõlõcukrot és vizet, szintén kedvünk szerint. A pontõrök kedvesek, vidámak és jó sokáig kint kell állniuk, elmesélik, hogy tavaly valakik hajnal háromra lettek meg. A biztonság kedvéért megkérdezik, hogy eltalálunk-e Szarvaskõig, valamint, hogy voltunk-e már éjszaka túrázni. :) Megnyugtatjuk õket, majd folytatjuk utunkat. Átsétálunk a 25-ös fõúton, majd felkapaszkodunk az almári Fehér-hegyre, ami inkább meredek, mint magas, de legalább az út jó kényelmetlen, vízmosásos, csúszós. Felérünk, Eger fényei szikráznak délen, a város fölé magasodik a Várhegy és a Nagy-Eged, fantasztikus látvány. A 120 kV-os távvezeték elérése elõtt elkanyarodunk észak felé, hangulatos erdei úton, mellettünk néha vadak motoszkálnak az erdõ aljában, néha egész nagyok. Tõlünk balra, a völgyben, illetve a völgy túloldalán pedig a bervai mészkõbánya gépei zúgnak mély, morgó hangon az éjszakában.
A Les-réti elágazástól már közel van a cél, lekocogunk az alkalmasabb partokon, majd a vasúton átkelve a patakkal párhuzamosan sétálunk a célig. Még a vasútállomás elõtt látunk két tanakodó sporttársat, öcsém teljesen megdöbben, hogy velük hogyhogy nem találkoztunk. Felvilágosítom, hogy nem találkozhattunk, mert õk a 70-es távon vannak, mi pedig az éjszakai 15-ösön és a kettõ útvonalában nincs sok közös keresztmetszet. :) Besétálunk a célba, összefutunk az épp induló Vaddinóval, õ is a 70-esen volt. Majd némi várakozás után (a rendezõ hölgy egyedül intézi a meglehetõsen körülményes adminisztrációt) megkapjuk az igényes oklevelet és a fa jelvényt, igazi ritkaság a gyûjteményben. Elbeszélgetünk az egy ideje beérkezett DJ_Rushboyjal és némi pihenés után hazautazunk. Köszönöm a túrát a rendezõknek és a társaságot Repkénynek és Besének, valamint gratulálok minden teljesítõnek!
-Kékdroid- |
