Túrabeszámolók


Vidróczki

krajoramaTúra éve: 20092009.05.17 09:28:06
Vidróczki 18

Négyesben utaztunk le Szorospatakra a rajthoz, ami a google maps szerint nem is létezik. A Mátra turistatérképpel viszont könnyedén elnavigáltunk. Szorospatak régen üdülõtelep volt, most az épületek fele a falakig lecsupaszítva áll. Kicsit szomorú látvány, de közben a rajtnak helyet adó Dáté sport és üdülõcentrum fejlõdni látszik. A tulaj lelkes beszámolója szerint nagy csoportokat fogadnak, és van tenisz, kisfoci pálya, medencék, edzõterem, és a többi. 9:25-kor nekivágtunk a túrának, majd pár perc után már a hírhedt zöld jelzés elágazásnál voltunk. Mi elolvastuk a tavalyi beszámolókat (köszönet), így nem okozott gondot a helyes út megtalálása. Azaz nem a betonút elágazásában kell balra menni, mert az pont az ellentétes irány, hanem a betonút jobb ágán, kb 20 méter után derékszögben balra a susnyásba vetettük magunkat. Vigyázat, ez csak a 18-as távra vonatkozik!

Még 50 méter és a Szoros patak után sûrû, fiatal erdõben kezdtünk emelkedni Mátraszentistván felé. Fél óra múlva átkeltünk egy betonúton, követve a földbõl kiálló kövekre festett jelzést (télen ez biztos nehezebb :) ). A következõ betonút átkelés már érett bükkösbe vezetett, egyre meredekebb terepen. Kezdtünk jól leizzadni, több túrázó a térképet nézte, mert nem hitte el, hogy erre kell jönni. Én hajtottam tovább kis csapatomat, persze csak módjával, mert nem akartam elvenni a kedvüket. A gerincre érve így is kicsit zúgolódtak már, és volt egy olyan érzésem, hogy nem veszik komolyan amikor azt mondom, hogy ez volt a legnehezebb szakasz.

Mátraszentlászlón aztán a lekváros kenyér újra meghozta a kedvünket, aztán a Vidrócki csárdában még egy kis sör és a Mátrabérc túráról nosztalgiázás (itt haladt el még nyolc éve) tovább fokozta a jókedvet. Ráadásul innét kezdve folyamatosan ereszkedtünk, csodálatos patakmedrekben sétáltunk és élveztük a tökéletes túrázó idõt. Vándor forrás ellenörzõ pont utáni emelkedés az Ágasvári turista házig meg se kottyant. Itt pedig leültünk tápolni, amihez csatlakozott a ház nagyon bandzsa macskája is. Ezután viszonylag hamar felkúsztunk Ágasvárra, aztán fele akkora sebességgel ugyanazon az úton leereszkedtünk. Innét kezdve gyakorlatilag folyamatos lejtmenetben visszasétáltunk Szorospatakra. A vége 5:43 lett, pedig nem siettünk sehol, azaz a 8 óra bõségesen elég.

A célban kaptunk szörpöt, üdítõt, zsíros és lekváros kenyeret, aztán egy házzal arrébb a rajtkor rendelt 540 forintos nagy adag babgulyást is betoltuk. Összességében remek túra volt, jó szervezéssel, szép útvonalon. Az útvonalról még annyit, hogy volt aki panaszkodott, hogy nehéz volt eligazodni, nem volt szalagozás és az itinert sokat kellett olvasni. Szerintem nem volt igazán gond, az elején a trükkös rész ki volt szalagozva, utána pedig vadiúj jelzések voltak. Igaz a végén a piros jelzés kicsit gondot okozott, mert néha furán kanyarodott, de mindig megtaláltuk végül.


bye, krajo