Túrabeszámolók


Szentkút IVV túra

nafeTúra éve: 20092009.05.17 20:38:48
Szentkút 40
GPS-el mért távolság: 35,43 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 395 m.

A hét eléggé „hûvös” reggelei után, kicsit késõbb indultam otthonról, had melegedjen az idõ, s kevesebb ruhát kelljen késõbb cipelni, amikor lemelegszik rólam. (Mindössze egy vékony biciklis széldzsekit kellett levetnem, 10 dkg súlyban.) Ennek megfelelõen 8 után pár perccel rajtoltam, egy szombathelyi túratárssal együtt. Összesen ketten indultak elõttünk a negyvenes távon. Megint jól jött össze az alkalmi csoport, még ha csak két fõs is, hiszen nagyon hasonló a tempónk. A rajtban figyelmeztettek, kerülgethetjük a pocsolyákat. Elõször nem vettem komolyan, aztán kiderült, egy kicsit végig csúszkáltunk a földutakon. Jó magasra nõtt a fû, s volt harmat is rendesen. A könnyû terepre tekintettel, nem vettem bakancsot. Ennek megfelelõen, alig tértünk le 10-15 perce az aszfaltról, már csicsogott is a víz a cipõmben. Szívesen lemondtam volna errõl a lábáztatásról. Ez van.

Tempósan haladtunk. A kék jelzésen néhol volt egy kis dzsindzsa is, de többnyire jó utakon talpalhattunk, a sarat leszámítva. Az elsõ szép erdei szakaszon süni keresztezte útvonalunkat. Egy istennek sem akart modellt állni. Beletelt párperc fák közötti futásomba, mire sikerült lencsevégre kapnom. Az elsõ ellenõrzõ pontig minden rendben, ott viszont nem találtunk semmiféle jelszámot, vagy bármit, ami az EP-re utalhatna. Az elõzõ évi tapasztalatokból tudtam ott kell lennie. Telefon a szervezõknek, hol van a jelszám? Megkaptuk, hogy a tízes szám mögötti fán lévõ számot írjuk fel. OK! Gyerünk tovább. A 20-as és 40-es távok szétválásánál, megest semmi. Készítettem egy képet, amin rajta volt mindkét táv jelzése, s már indultunk is tovább, persze miután vagy 5 percig „heun” kerestünk valami jelszámféleséget. A szervezõket már fel se hívtam. Minek?

Mentünk egy darabig, míg csak Bozsok elõtt ki nem értünk az erdõbõl. Már messzirõl láttam egy cseresznyefát, amin távolról nézve, már jócskán színesedett a termés. No, mondom én it magán frissítést fogok csapni. Megközelítve a fát kiderült, koránt sem olyan érett, mint gondoltam. Ennek megfelelõen, csak pár szemet ettem. A faluból, a kék keresztjelzésen mentünk ki. Amikor a híd közelébe értünk nem éppen csendes gyerekzsivaj ütötte meg a fülemet, a kastélyszálló parkja felõl. Szóltam a társamnak tempózzunk, mert ha elõttünk érnek az egynyomsávos részre, akkor nem lesz könnyû megelõzni õket. Szerencsénkre õk a murvás úton ballagtak Velem felé.

A falu elõtt most is találtam pár szem érett földiepret, amit gyorsan megettem. Velemben kicsit lelassultunk, a nézgelõdés miatt, de így is hamar elértük az ellenõrzõ pontot, ahol csokit és ásványvizet kaptunk. Ehhez vettünk egy-kis egyéb enni-innivalót, s csaptunk egy kis frissítést. A pontõr elmondta, összesen 5-en indultunk a hosszú távon. Az elsõ két ellenõrzõ pontra pedig azért nem került semmi jelszám, mivel akinek ki kellett volna vinni, esõben nem csinálta meg. Rákérdeztem, a következõ ponton lesz-e valami folyadék, mert azt nagyon hiányoltuk tavaly a 20-as távon. Elmondta, nem tudja lesz-e, mivel a pontõrök még azelõtt elindultak reggel, mielõtt megkapták volna az ásványvizet, tehát betervezve be volt.

A falut a sárga jelzésen hagytuk el. Jó kis kacskaringós ösvény, de tavalyelõtthöz képest több a jelzés, így könnyebben követhetõ. A Doroszlói-erdõben, a túra legnagyobb szintû emelkedõje várt ránk, amit viszont nagyon kellemes erdei út követett. Lukácsháza közelében vége szakadt a jónak, kiértünk az erdõbõl. A jó látási viszonyoknak köszönhetõen, ha elmosódottan is de láthattuk a Somlót és a Ság-hegyet. A 200-éves vackorfa alatti padon, Csuka Sanyiék ebédeltek. Éles elméjûen megállapítottuk, õk a két elõttünk indult túrázó a hosszú távon. Õk már azt is tudták, miszerint az ötödik induló, áttért a 20-as távra. Kicsit beszélgettünk, majd folytattuk az utat. A 20-as táv becsatlakozása után néztem, hol az EP. Ahol szokott lenni, ott semmi. Úgy 100 méterrel odébb találtuk meg. Ásványvíz nem volt ugyan náluk, de megoldották a folyadékpótlást, egy hétvégi háznál, s a hangokból ítélve nem csak vízzel, hanem a hegy levével is. Néhányan, már ugyancsak jól érezték magukat.

Eseménytelen gyaloglás következett a Szent-kútig. Közben azért nézegettünk hátra, vajon utolérnek-e bennünket az egyre sötétebben gyülekezõ felhõk. Megúsztuk. A ponton megkaptuk a következõ pecsétet. Gondoltam, megmosom az arcomat is. Kicsit figyelmetlennek bizonyultam. Amikor az elsõ adag vizet az arcomba zúdítottam, jöttem rá, hogy elfelejtettem letenni a szemüvegemet. Ez nem volt egy sikeres akció. No mindegy, a víz azért nagyon jólesett. Beszélgettünk egy-két percet, s nekirugaszkodtunk a túra utolsó szakaszának. Mivel a kerékpárút hídját lezárták, ezért a szervezõk, egy kicsit eltereltek bennünket. Jó tempóban haladtunk. Hamarosan Gencsapátiban találtuk magunkat, ahol sajnos semmivel sem lettek kulturáltabbak az emberek. Mos is zömmel a járdát elállva parkoltak, tisztelet a kevés kivételnek. Ez egyébként a túra legunalmasabb része, viszont már közel voltunk a célhoz.

Szaporáztuk lépteinket, s a nemsokára be is értünk. Perenyét és Gencsapátit leszámítva, sehol sem monoton a túra. Nem túl szintes, de igen kellemes terepen vezet, persze nem számítva a sarat. Jó csúszós, ragadós az itteni sár, ami lassan szárad. A szombathelyi túratárs is talált néhány szép szakaszt, ahol eddig nem járt, pedig gyakran járja a környéket.

A túra ár/szolgáltatás aránya sokat javult tavaly óta. 400/300 Ft-ért, emléklap, kitûzõ, a 3. EP-n csoki és egy fél literes ásványvíz. A 4. EP-n is megoldották a folyadékpótlást. A célban zsíros-és margarinos kenyér. Ha a horror minõségû térképes igazoló lapot olvashatóra cserélnék (nem kell feltétlenül színes), s az elsõ két EP-n is lenne jelszám a távok szétválásánál, akkor egyértelmûen kiváló lenne a túra ár/szolgáltatás aránya, de így is igen jó. Nem ártana megváltoztatni a távok megnevezését sem a tényleges adatoknak megfelelõen: a 20-ast 25-ösre; a 40-est 35-ösre. Lehet ez esetben többen vállalnák be a hosszú távot is. Bõ 10 kilcsi a különbség, de ez végig változatos, kellemes úton vezet. Két nagyobbacska emelkedõ van benne: egy lankásabb Bozsok és Velem között, egy húzósabb pedig a Doroszlói-erdõben. Az összes unalmasabb rész benne van a rövidebb távban is.

A túráról képeket töltöttem föl az egyesületünk honlapjára, a www.furediturazok.lapunk.hu oldalra.