Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

LúdtalpTúra éve: 20052005.10.18 20:22:02
MÁTRABÉRC 2005
Negyedszer vágtam neki a távnak, igen vegyes érzésekkel. Az elsõ két teljesítésem (7:52, 7:53) bizsergetõen jó érzésekkel tölt el. Mámoros hullámvasút, 100%-os tüdõ és izommunka felfelé, laza zuhanás a lejtõkön. Az emlékképek: a gördülõ kövek lefelé a Kékesrõl, kavargó porfelhõ le Ágasvárról, jutalomút a Muzsla Szurdokpüspöki szakasz. De sajnos ott van a legutóbbi teljesítés (8:28).
Akkor, már a Kékesre az óra és a tüdõm ellen küzdve, legémberedve értem fel - igaz a korábbi évekhez képest csak 2 perc hátránnyal. Próbáltam meleg teával erõt tölteni magamba, s ólom lábakkal döcögtem lefelé. Az Ágasvár elõtti, korábbi kedvenc szakaszomon - ahol szerintem igazán élvezhetõ a túra, hiszen már sok mögöttünk van, szép a panoráma, és jól futható a terep - becsületbõl rakosgattam egymás elé a lábaimat, s könyörögtem egy kis emelkedõért, ahol "nem kell" futni. Többszöri Ben-gay masszírozás után a levegõbõl teljesen kifogyva értem fel a Muzslára, ahonnan még egy hosszú fájdalmas kínlódás következett...
Az idei a két élmény között volt, már a rajtnál ismerõs arcok viharzottak el, s ez inspirálólag hatott. Visszafogottan, belekocogva 2:47 alatt fenn voltam a Kékesen felspannolva jó kedvvel zuhantam lefelé tovább. Galyán már 6 percet hoztam saját legjobbomon, s tovább emelte a hangulatomat, hogy újabb ismerõssel találkoztam. Minden jól is ment, s csodálkozva vettem észre, hogy a Csillagvizsgálóhoz érve elillant az elõnyöm, sõt Mátrakeresztes elõtt a síkon beállt a lábam, s nem volt hajlandó futni. Gondoltam 8 órán belül már nem leszek benn, nem erõltetem a Muzslát, felmegyek ahogy "jön" - rosszul is esett, pedig úgy emlékeztem, hogy sok futható rész van csúcs felé. Ez ugyan máskor igaz is, de most sehogy sem akartak felpörögni a lábaim. Végül egy németjuhász kutyussal versengve értem fel az ep.-hoz. Újra egy kis Ben-gay a lábamnak (fõképp a kidörzsölt részeket frissíti nagyon). Kb. 7: 20 perccel a rajt után indultam le a Muzsláról, mondván, hogy 8:30-on belül leszek, ha épp csak kocogok, akkor is. Szerencsére mindig jött egy "nyúl", így végül 8:07-tel fordultam be büszkén a suli kapujában. 15 perccel mentem rosszabbat, mint a legjobb idõm, és bár nagyon elfáradtam, még nem volt totál halál. Ennyi belefér a szórásba gondoltam. Mindenesetre a hétvégi Gerecse még kérdéses.
Bocsi a hosszú lére eresztésért, de jól esett újra átélni.