Túrabeszámolók


3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavasz

zemTúra éve: 20092009.06.04 21:15:58
Az alábbi túrabeszámolót egy újság számára írtam, de akkor már kerüljön fel ide is...

Madarak és Fák Napja - Kalandozók Klubja

Immár két és fél éve, hogy rákaptam a teljesítménytúrázásra, a natúr kirándulások és geocaching/gpsgames mellett. Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat, mind családilag, mind a barátokkal. Élveztük a tájat, a vezetést, hogy szép kitûzõvel térhetünk haza - amit másnap a gyerkõcök megmutathatnak az iskolában öntudatos büszkeséggel, az egésznek a hangulatát. Aztán hamar ráébredtünk, hogy szervezés és szervezés közt van különbség. Vannak társaságok akik megfáradva, szokásból megrendezik a túrát, de igazából se szépség, se természet, csak végigkergetnek minket egy nagyváros külsõ részén. Így "igényes túrázóvá" növekedve kihagyhatatlanná váltak számunkra a KALANDOZÓK KLUBJA által szervezett túrák.
Legutóbb a Madarak és Fák Napja alkalmából a Rejtekerdõ 30, és a 7 mérföldes tekergés tavaszi fordulóján vehettünk részt. Idén kissé összevonva rendezték meg a tavaszi túráikat, de kárpótlásként minden túrázó 2 csodás kitûzõt is kapott (természetesen mindig egyedi és új, szép állatfotókkal).
A túrát fejtörõvel is gazdagították, így próbálták rávenni a gyerekkel érkezõket (no meg a futókat), hogy nyitott, figyelõ szemmel kiránduljanak. A fejtörõ egy keresztrejtvénynek felel meg, ahol számokat és válaszokat is gyûjteni kell, hogy a végére kialakuljon egy szó, ami most a kék vércse népies neve volt. Nemcsak a környezetben és a tájékoztató táblákon kellett válaszokat találnunk, hanem elmebajnokságként olyanokat is kaptunk, hogy "Hét gyertyából ötöt elfújunk. Ennyi marad." - ezeken lehetett jókat vitatkozni és nevetni az úton. A szisztéma így leírva bonyolultnak tûnhet, de sok segítséget kaptunk kézbe papíron, illetve minden pontõr is lelkesen mondta, hogy nála merrefelé nézzük, kutassunk, keressünk. A lelkesedés szó egyébként teljesen összefoglalja azt, amit Õk adnak a túrán. Nem csupán örömmel várják a túrázókat az egyes pontokon, hanem tényleg átvilágít, hogy szívesen és szeretettel szervezték és csinálják. Ellenõrzõpontoknak nem is lehetett nevezni állomásaikat, hisz pecsételés nem történt (a rejtvény szolgált most igazolásul), de ott voltak fontos helyeken és mindenhol bõséges választékot tártak elénk frissítõkbõl. Volt citromos víz az ásványvizek mellett, és a zsíros kenyér mellé is volt alternatíva. És még szó sem esett a célban kapott sütijegyrõl, amit mézes zserbóra lehetett beváltani a cukrászdában... Idõnként velük kapcsolatban felmerül, hogy teljesítménytúrára vagy hízókúrára érkeztem-e, de hát ez legyen a legnagyobb baj!
A táv a szokásosan gyönyörû Gaja-szurdokon vitt keresztül. Hiába ismertük a környéket, mindig lehet új apró részletet mutatni. Ez a mostani túra tájékozódásról is szólt, így nyugodtan lehetett keveregni is. Jó volt látni és kerülgetni a papírt szorongató apróságokat, akik próbálták kibetûzni és értelmezni a leírást (pedig hajde nehéz õket rávenni egy kötelezõ elolvasására), aztán látni, hogy gond nélkül elindulnak másik irányba. De a felfedezés öröme mindenkié, és ez így jó. (Remélem minden kevergõ hazatalált végül.)
Csodás érzés célba érkezni a Kalandozók Klubjánál. Õszinte a mosoly, a gratuláció, és valódi a kézfogás. (Mennyivel jobb érzés így, mint egy -számomra hõsies- 40 km utáni lagymatag "gratulálok", amiben ott van, hogy "mi csak a 100km-eseket becsüljük, értékeljük ... vagy már azt sem..." ) A több száz induló talán jelzi, hogy mennyire jól sikerül megszervezniük a túrákat. Többféle kívánalomnak próbálnak megfelelni, nemcsak a családos rövid táv igényeknek (szintidõ nélkül), hanem képesek 10 fõnek is megtartani hosszú távú túrákat. Mi viheti õket erre? Csak sejtem, hogy a környék szeretete és társaságuk jó hangulata. Ahogy vigyázzák és félik az erdõk kincsét, akár kirándulásról, akár jelzésfestésrõl van szó - mutatja, hogy a természetet ismerõ és szeretõ emberek, akik ezt önzetlenül meg szeretnék osztani minél több emberrel. Figyelnek arra, hogy ne csak élményeket vigyünk haza egy túráról, hanem újságokat, ismertetõ anyagokat (a Mézgás éger az év fája 2009-ben! - másolom az egyik lapjukról elõttem), matricákat, szóval sok olyan apró dolog ami nevel és bõvít minket. Sokak nevében szeretném megköszönni Tarnai Ferencék munkáját, remélem nem fogy el soha lelkesedésük! Álljon itt befejezésül az az "Eleven Hold" idézet, amely az itineren szerepelt, kívánom, hogy minden Olvasó átélje ezt!
"A fû, vagy akár a fák
láthatják azt,
amit senki se' lát!
Szél által simított
test vagyunk,
csakúgy, mint
bármelyik virág!"