Túrabeszámolók


Falasok(k)

bükkjáróTúra éve: 20092009.06.16 11:12:55
2009.06.14. Falasokk 50
Táv: 46km Menetidõ: 7ó 56p
Derült, napos idõ, 28-30 fok, élénk szél mellett is fülledtség.

Elõzetesbe annyit, hogy én egy túrára való felkészülés során mindig megnézem az útvonalat, ha már már voltam a túrán elõkotrom az emlékeimet (útvonal, ellátás stb.), esetleg telefonon elõre érdeklõdöm a szervezõknél és ezek függvényében viszek magammal vizet és kaját. Mivel tavaly voltam a 25-ön tudtam, hogy az Alsó-jegenye völgyben bõ ellátás várható kaja ügyileg, vizet meg a Nagykovácsiban, a Zsíros hegyen, Solymáron, Virágos nyeregben lehet szerezni. Nem is volt gond, az volt amire számítottam. Az, hogy a végére mégis túlságosan kiszáradtam, csak magamnak köszönhetem - nem pótoltam eléggé, pedig a lehetõségem megvolt.

8,10-kor indultam miután sikerült még 8 elõtt kiérnem a Szépjuhásznéhoz és sikeresen le is parkoltam. (Ki szeretném emelni, hogy a szervezõk az utóbbi idõben itt történt autó feltörésekre gyorsan reagálva a túra ideje alatt a parkolóban járõrözve figyelték a kocsikat - ez igen megnyugtató volt, köszönet érte.)

Az elsõ pontot gyorsan elértem. Innen egy rövid de köves lejtõ következett, majd a Fekete fej. Ezt is leküzdve gyorsan a lovardánál voltam. Itt örömmel vettem hogy a kispistázós szakasz a hivatalos. Soha nem értettem miért kell kunkorba vezetni a pirost, amikor a réten át szép kilátás van, ráadásul logikusabb vonalvezetés lenne.

Az elágazásban elbúcsúzott a 25-ös táv. Kis nosztalgiával gondoltam arra, hogy 1 évvel korábban és is jobbra fordultam itt. Úgyanakkor hajtott a gondolat, hogy végre megnézhetem a kilátást a Nagy Kopasz kilátójából. Amikor utoljára erre jártam tél volt, nagy köd és hideg. Sem kedvem, sem értelme nem volt, hogy felmenjek rá. Most viszont csodálatos kilátásban volt szerencsém gyönyörködni. Körbe is fotóztam.

A Nagy Kopasz után jött az az emelkedõ, ami most lejtõként funkcionált, amit emlékeim szerint a Zöld45-ön jól megszenvedtem az év elején. Kellemes kocogással értem el a Z háromszög Z keresztezõdést. Ez elõtt volt egy pár száz méteres szakasz, ahol a fiatal erdõ teljesen össze borult a fejünk felett. Sejtelmes, mesébe illõ volt. Ez után jött a "fekete leves". Szép napos, poros út Nagykovácsiba, majd onnan tovább a k+ -ig. Igyekeztem bele-bele kocogással leközdeni ezt a nem túl élménydús szakaszt.

Nagykovácsiban a pecsét (15 km már meg van) és egykis narancslé dobott a hangulatomon. Ez mire elértem a k+ -t vissza tért a normál szintre. Innen ellenben egy kellemes erdei szakasz jött.

A Nagy Szénáson a szokott csodálatos kilátás fogadott, a szokott széllel. Itt ettem egy szendvicset és fel töltöttem magam folyadékkal. Eközben kedvtelve nézegettem a megszokott hegyeket, melyeket mégsem lehet megszokni. :)

Innen a gyors menet lefelé a sárgáig. Közben túratársak kérdezték, hogy volt e már a kódos pont. Mondom én fõleg a lábam elé figyeltem, de szerintem nem - szerintük sem. Így biztosítva egymást értük el szinte az Antónia árok bejáratánál a kódos pontot.

Az árokban eléggé be lassultam. Tartottam ettõl az emelkedõtõl. Rég jártam erre és csak homályos emlékeim voltak, de úgy emlékeztem, hogy párás meleg hely. Az volt. Jól emlékeztem.

Nagy örömmel értem fel a betonhoz, majd a Zsíros hegyre. Itt a Muflon itatót kihagyva mentem tovább. (Azt hiszem itt kellett volna vételeznem egy kis vizet.)

A barlang után egy eléggé kemény, napos , betonos szakasz jött 4-5km át. Solymár átszelése. Itt a templomnál lévõ csapot kihagytam az ott lévõ tömeg miatt. Amúgy is a Jegenyevölgy lebegett a szemem elõtt.

Szarkavártól csak egy ugrás volt a várva várt frissítés. Itt korlátlan étel ital várt. A Kánaánban éreztem magamat. :)) Cirka 20 percet pihentem itt, de ez kellett is. Már nagyon kezdtem érezni a kilómétereket. Vissza fogott tempóban értem el a Tök hegy alját.

Ezt az emelkedõt is "vártam" már, de végül egész könnyen leküzdöttem. Innen má csak 10km!

A Virágos nyeregtõl az Újlaki hegyig nem láttam szalagozást, pedig tény, hogy ez egy kavarós rész annak aki nem, vagy csak 1-2-szer járt erre. Én csak idén kb 6-szor tettem meg ezt a szakasz, úgyhogy nem volt gondom vele. Egy társaságot útba is igazítottam a nyeregben.

Az Újlaki hegy után neki duráltam magam és kis megszakításokkal végig kocogtam a Libanoni cédrusig. Egyébként itt sem volt szalag az elágazásokban.

A cédrustól az árokig megint kocogás, majd megkezdõdött az emelkedés a Nagy Hárshegyre. Mit mondjak, így a végén elég dúrva volt. Azt hittem sosem érek fel. Itt fogyott ki a vizem is. Ezt egy kicsit elszámoltam. A kilátónál egy sporttárs hívta fel a figyelmemet, hogy nem kell felmenni, lent van a kódos pont. A feljárattól hívott vissza. Így még nem örültem, hogy nem kell kilátóba felmenni. Amúgy, az ember szemét kiszúrta az A4-es fehér lap. Talán, ha kevésbé vagyok fáradt...

Innen 1 km lejtõ és jött a cél. Végre.

Egy kis sor volt, majd átvehettem a megérdemelt jelvényt és oklevelet. Pecsét a Bp Kupába. A tombolával kapcsolatos kérdésre, hogy esetleg nyertem-e a válasz az volt, hogy már vége, elfogyott. Ezt nem értettem, hiszen a rajtban leadott elemek után gondolom rajtszám vagy név szerint húztak és a célba beérkezõnek adták át. Bár az is lehet, hogy az össze nyertes már beért és ezért nem néztek semmilyen listát. Csak így utólag gondolkodtam el a dolgon, ott nem is firtattam - örültem, hogy beértem. Méghozzá számomra igencsak jó 7.56-os idõvel.

Összeségében:
Az itiner a térképpel és a km-szintadatos táblázattal nekem teljesen megfelelõ volt. A szalagozás 1-2 szakasztól eltekintve megfelelõ volt. Ahol viszont hiányzott oda nagyon kellet volna a jelzések hiánya miatt. Helyileg valóban lehetne kicsit elõbb a kaja pont, de így is jó volt. A pontõrök kedvesek és segítõkészek voltak. A jelvény nagyon elnyerte a tetszésemet (nekem még jutott). Jól elfáradtam, de nagyon szép idõben egy jó túrán vehettem rész. Köszönöm. Jõvõre remélem újrázni tudok.