Túrabeszámolók


Falasok(k)

olahtamas-Túra éve: 20092009.06.16 23:13:10
2009 06 14 Falasokk teljesítménytúra.

Reggel 8 órára beszéltük meg az indulást, és a Vágtató csigák szakosztályból 10 ember jött el, akik közül 8-an be is vállalták, hogy
teljesítik a feladatot, ketten csak az elején kísértek el, majd átálltak gombázó üzemmódba, így nem is neveztek.
A 2. EP felé haladva néztük, vajonmerre lesz idén a pontõr, de most nem õ volt, hanem pataporc ült, és osztogatta a pecséteket.
Kellemes erdei utakon sétáltunk, miközben elõzgettek minket az ismerõs futók, kutyA meg is állt pár szóra, aztán tovarobogott.
A Nagy-Kopasz tetején tudtam, hogy nincs kegyelem, a kilátóba fel kell mászni, hisz pygmea ott várt, és a szalag is ott lobogott a tetején.
Itt 10 perc szünetet tartottunk, amíg rövidet húztam elõ a hátizsákomból, és a mellé tartozó szalonna hagyma kombinációt.
Kellett is az energia, hiszen ez a majd tucat km. a Budai-hegység legmagasabb pontjának a leküzdését jelentette, a még szinte teli hátizsákkal.
A kilátó tetején elég hideg volt, így a hideg meggylevesre nem tudtam vevõt találni, tehát cipeltem tovább.
Ereszkedvén a nagy hegyrõl, petami lassult egy pogácsa és pár szó erejéig mellénk, majd hamar utazósebességre váltott, és hamar eltûnt elõttünk.
Nagykovácsiba leérve majdnem elmentünk az ellenõrzõ pont mellet, de szerencsére volt, aki figyelt a csapatból, és kiszúrta a feliratot a plébánián, így nem mentünk el a kocsmáig feleslegesen.
Kellemes hûvös volt az elõtérben, és ezt ki is használtuk, elidõzvén némileg, hiszen az ilyen meleg idõben könnyen felforrhat az ember agya.
A kisboltban még páran bevásároltak igény szerint, hiszen újabb kb. tucatnyi km. volt a Muflon itatóig hátra.
De ne szaladjunk, azaz akarom mondani, ne gyalogoljunk annyira elõre, hiszen még a fehér út kitartó, és napos emelkedõjén, valamint a kék kereszten, a maga 559 méterével második helyre szorult, Kutya-heggyel kellett megbirkóznunk.
Nagy-szénásra érve, már igen melegünk volt, így tudtam osztogatni a másfél liter meggylevesembõl, a pogácsámból még a Jámbor pontõrök is elfogadtak pár darabot.
Ezután jött a nagy ereszkedés, majd egy jó Hosszú-árok, ami után az Antónia-árkon keresztül küzdöttük fel magunkat, hogy végre beülhessünk a Muflon itatóba.
Itt egész jó hangulat uralkodott, igen sokan betértek a túrázók közül, hiszen ez egy kultikus hely kéktúrás bélyegzõvel, és persze hideg italokkal.
A túra nehezén már túl voltunk, hiszen tudtuk, ezután már sûrûn vannak italvételezési lehetõségek. Az Ördög-lyuk barlang után a barlang sörözõbe már be sem mentünk, mert a túratársaim már kezdtek aggódni a szintidõ miatt :)
Az ezt követõ aszfalt így kissé okafogyottá vált, de azért végigmentünk rajta.
Solymáron sem mentünk be, sem a kocsmába, sem máshova, hanem a zöld jelzést követve mentünk a Szarka-várig, ahol vajkaramella cukorka volt a szolgáltatás.
Innen hamar elértük a frissítõpontot, ahol a terülj-terülj asztalka fogadott, amit persze ki is használtunk rendesen.
Mivel eléggé a mezõny végén jártunk, töltöttem fél liter ásványvizet is az üvegembe, bár tudtam, hogy csak kb. 5 km-t kell kibírni a Boróka büféig, de ha netán zárva lenne, akkor se lehessen gond.
Szerencsénkre nyitva volt, és most egy fiatalabb hölgy szolgált ki. Szinte szédültem a sebességétõl, hisz itt villámkezû Jane kimért mozdulataihoz voltunk szokva. :)
Hidratáció után nekivágtunk a ritkásan felfestett sárga jelzésnek, de szerencsére ismertük az utat, és ugyebár az Újlaki-hegy sem bújt el egy bokor mögé, ráadásul a paplanernyõsök is mutatták az utat, merre kell menni.
A csúcson szõrös szívû Rita várt, aki nem volt hajlandó pofátlan kérésünknek eleget tenni, és bónusz csokikat adni, hiszen jóval több csúcscsoki volt nála, mint ahányan mögöttünk jöttek.
Még szerencse, hogy Laci felajánlotta számomra a fejadagját, mert ott estem volna össze. :)
Lebotorkáltunk a sziklákon, majd rátérünk a piros körtúra útvonalára. A játszótér melletti parkolónál kihasználtuk a korlátlan hidegvíz szolgáltatást, bevizeztük a fejünket, és útba igazítottuk sokadjára, a két futót, akik az itiner szövegét értelmezve próbáltak haladni.
Kétségtelen, hogy ezen a ponton kissé zavaros a leírás, talán lehetne egyszerûsíteni rajta.
A cédrusnál Laci069 osztotta a pecsétet és az almát, itt is elbeszélgettünk kicsit, bár nem sok tartalékunk volt a szintidõbõl, de akkor sem rohanunk tovább, hisz a teljesítménytúra véleményem szerint társadalmi esemény is, ahol el lehet beszélgetni a túrázásról, és egyebekrõl is.
Azért nem sokáig idõztünk, mert várt ránk az utolsó megmérettetés, hogy felmásszunk a Nagy-Hárs hegyre.
A magam részérõl itt már eléggé elcsoffadtam, és csak kullogtam a csapatom után, de szerencsére jól követhetõ volt az útvonal, és a kilátónál amúgy is megvártak, ahol csak kódot kellett leolvasni.
Nagyon csábító lett volna levágni innen a kis kanyart, de Pista azonnal elindult tovább a sárga jelzésen, így megmentett a kárhozattól. :)
Végül kb. 11 óra 30 perc alatt jártuk be a túrát, és kellemesen elfáradtunk. Jó kis túra ez, hiszen a János-hegy kivételével az azonos magasságú Nagy-szénást, illetve a két annál magasabb csúcsot is érinti.
Nekem ez volt a második teljesítésem, így szerencsémre behúzhattam az igényes jelvényt. Sajnos az elsõ teljesítõknek már nem jutott, de reméljük, hamarosan megkapják õk is a pótlást.

A leltárról:
Indulási készlet:

1.5 l ásványvíz
1.5 l hideg meggyleves
1 liter üdítõ
20 db pogácsa.
20 dkg szalonna
1 fej hagyma
4 db zsemle
Szilvapálinka
Törkölypálinka

Ebbõl megmaradt:
0.5 l üdítõ
0.5 l meggyleves
6 db pogácsa.
2 db zsemle.

Útközben vásárolt ásványvíz, 1 liter
Frissítõpontokon bevételezett folyadék összesen, kb. 1 liter.
Minden a terv szerint ment, hiszen melegben szintes túrákon kb. 10 km-re szoktam 1 liter vizet számolni magamnak.