Hadak útja 88 - 2009. második teljesítés
Immáron második alkalommal vettem részt ezen a túrán. Trojkánk (Timi, Árpi és én) quartettre váltott. Tatabányán álldogáltunk Timivel, várva a móri buszt, mikor egy hátizsákos fiatalember lépett oda hozzánk, s megkérdezte, hogy mi is a Hadak útjára megyünk-e. Igen válaszunk után, mikor az is kiderült hogy õ is a 88 km-es távra jön, megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e, mert nem szívesen gyalogolna éjjel egyedül. Befogadtuk a csapatba, Zsoltit.
Megérkezve Mórra üdítõ látvány volt, hogy hétágra sütött a Nap. Feri és segítõi már ott tüsténtkedtek a rajthely elõkészítésén. Közben Ferihez érkeztek izgatott telefonok, részben az idõ milyenségérõl érdeklõdve, részben pedig azt tudakolva, hogy ha esik az esõ akkor is megrendezésre kerül-e a túra?
Közben befutott Árpi is, meg érkeztek újabb emberek, akik szintén ki akarták magukat próbálni a 88 km-en. Megkérdeztem Ferit, hogy az idén is csak nyolcan fogunk-e indulni. Megnyugtatott, hogy 23 elõnevezés érkezett. Összesen 26-an indultunk el a 88 távon, mint a túra végén megtudtam. Idén az 55 km-en indultak nyolcan a tavalyi tizenegy helyett. De ne szaladjunk ennyire elõre.
Hét órára már, ha jól emlékszem tízen toporogtunk a nevezésre várva, majd „eldördült” a startpisztoly, s négyesfogatunk nekivágott Mór utcáinak Vajal felé. Csókakõ felõl figyelmeztetõen villám cikázott, majd megdördült az ég. Szép túrának nézünk elébe. Tavaly megsültünk, idén bõrig ázunk?
Az elsõ ellenõrzõ pontot elérve, csendesen megeredt az esõ, de szerencsére nem tartott sokáig. Megkaptuk a Cerbonánkat, majd derékig érõ csalánon átgázolva folytattuk az utat Gerencsér-vár felé. Az egy hetes esõzés megtette a magáét. A fû vízben úszik, az erdei utak, mintha lekvárral lennének bekenve. A túracipõink, impregnálás ide-oda, szép csendesen kezdték felvenni a vizet, s szépen fokozatosan azt az érzetet keltették, hogy mezítláb vagyunk. Csendes cuppogással, mint szegény Nemecsek a füvészkertben, haladtunk elõre.
A második ellenõrzõpont Gerencsérvár, ahol ásványvizet kapott a vándor, hogy magába tölthesse, nehogy hiányt szenvedjen a vízbõl. Az esõ szerencsére elállt, fokozatosan sötétedett, kezdtek elõbújni a csillagok, majd a növõfélben lévõ hold sarlója is megjelent az égbolton. Megálltunk csillagokat nézni. Lámpáinkat lekapcsoltunk és úgy néztük a felettünk ragyogó apró fénypontokat, s rádöbbentünk kicsinységünkre. Nem csak a csillagok ragyogtak, hanem körülöttünk rengeteg szentjánosbogár is röpködött. Mintha földre szállt volna az ég. Haladnunk kellett, mert csak az idõ nem vesztegeti az idejét.
Felmásztunk a harmadik ellenõrzõ ponthoz, a Csáki várromhoz. Lefelé már könnyebb volt jönni, csak sötétben kissé nehézkes a sárszörf. Aki nem hiszi, próbálja ki.
Éjjel háromnegyed tizenkettõkor értük el Kõhányást, ahol elválik egymástól az 55 és a 88 km útvonala. Ez a negyedik ep, vagyis ellenõrzõpont, de sokkal szimpatikusabb az etetõpont meghatározás. Itt ugyanis odafelé az 55-ösöknek is, de a 88 távot teljesítõknek visszafelé is habzsi-dõzsi van. Zsíros és margarinos kenyér, paradicsommal, hagymával és szörp. Pár szelet kenyérrel megerõsítettük magunkat, majd a cipõnkbõl kiöntöttük a vizet, zoknit igazítottunk és irány Vérteskozma.
Kozma és Kõhányás között Timi lába feladja. Ki kell szállnia. Pedig most jön még a Sárkánylyuk völgy, ahol a tavalyi túrán jókat énekeltünk az éjszakában. Csalódottság, de mit lehet tenni. A lélek ugyan készséges, de ezek szerint a test gyenge. Nem akarjuk otthagyni Timit, de õ addig erõsködik, hogy menjünk tovább nélküle, mert a túrát teljesíteni kell. Nehezen, de rászánja magát a három férfi a továbbindulásra. A Vértes térképemet otthagyom neki, megígértetve vele, hogy ha bebicegett Körtvélyesre, felhív. Nehéz a szívünk, még többször visszanézünk, keresve az út melletti kis fénypontot, ami Timi fejlámpája. Egyszer csak nem látjuk már.
Körtvélyesen csokit kapunk, majd következik Vitányvár, ahová 4 óta 19 perckor érkeztünk. Közben sms-t kaptam Timitõl, hogy minden rendben, elért Körtvélyesre, majd onnan haza Tatabányára. Iszonyú dübörgés a hegyoldalon, mindhármunk szívérõl legördülõ mázsás kövek hangja. Megnyugodva battyogunk a következõ várhoz. Gesztesre. Itt újból szerelvényt igazítunk. A lábunkra jobb rá sem nézni. Teljesen szét van ázva a bõr. (A célban láttuk, hogy aki teljesítette ezt a távot, az hasonlóképpen járt.) Cipõ vissza, sziszegés, elfolytott szitkok, cuppogás, vagyis megindultunk vissza Kõhányás felé. A vendéglátás mint éjszaka, kitûnõ.
8 óra 54 perckor már a gánti vendéglõ asztalánál köszöntjük Pintér Józsit a pontõrt. Mikor megtudja, hogy Árpival másodszor csináljuk meg ezt a túrát, Józsival szinte madarat lehet fogatni, úgy örül nekünk.
Géza pihenõ a 10. ep. Itt kapunk egy zselés desszertet, ami aloe verával van dúsítva. Nem hülyéskedek, ez volt ráírva: + aloe vera. Mikor beleharaptam tényleg olyan íze volt, mintha egy testápolós tégelybe nyaltam volna bele. Mindegy, 70,6 km-nél már minden lemegy, csak energiát adjon.
Jön a Csókakõi-vár a jól ismert lépcsõsorával. Idén érdekes módon nem kellett a kezemmel segítenem a lábamnak, hogy egyik fokról a másikra jussak. Javul a kondim? Az energiaitalt ott helyben magunkba töltjük, s megkezdjük a Csóka-hegyi menetet. Zsolti döbbenten néz, hogy itt kell végigmászni? Tavaly sem volt jobb száraz idõben, de így sárosan még kutyább. Szerencsére a térdeim is bírják, így 13 óra 25-kor megkapjuk az utolsó ep pecsétet, majd megkezdjük az ereszkedést Mórra, hogy 14 óra 30 perckor Tarnai Ferit felzavarjuk a bóbiskolásából, megérkeztünk!
Gratuláció, oklevél, s akkora pizza mint egy malomkerék. Árpinak és nekem kitûzõ majd postán, mert a második teljesítésért járó kitûzõ helyett az „okos” mester újra a tavalyit készítette el.
Összességében újra csak azt tudom mondani, kitûnõ, lelkes és profi szervezés. A 2.000,- Ft nevezési díj kimondva talán sok, de ha összevetem azzal, hogy voltam már olyan teljesítménytúrán, ahol szintén ennyit kell fizetni, és útközben semmit nem kaptam, mert minden ellenõrzõ ponton magamnak kellett volna pluszban megvásárolnom az enni és innivalót, akkor ez a túra ingyen van.
Ami biztos, jövõre is jövök.
|
