http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/puszta-bartina/puszta-bartina.htm (képek is)
A puszta télen, 2004.január 10. szombat, indulás 9.15 óra, érkezés 14 óra. Gyalogos táv: 25 km, szintidõ 8 óra.
Aki evezett már a Tiszán, autózott figyelmesen bárhol az Alföldön, megérti Petõfi szavait: „Mit nekem te zordon Kárpátoknak...” Számomra, hegyvidéki ember számára az Alföld elképesztõ „egyhangúsága” jelent egyfajta varázst, ami vissza-visszavonz. A Kunhegyesi Falusi Turizmusért Egyesület Kiskörétõl Kunhegyesig meghirdetett túrája ezért is vonzott jobban, mint az ugyanerre az idõpontra meghirdetett más túrák.
Nem nagyon szeretem azokat a túrákat, amelyeknél az indulás és az érkezés nem ugyanaz a pont, de most az indulást a Kunhegyesrõl Kál-Kápolna, illetve Kál-Kápolnáról Kunhegyesre közlekedõ vonathoz igazították. Így elõzõ este (pontosabban éjjel, amikor Kunhegyesre megérkeztem) kereshettem egy nyugodt parkolót, ott szundíthattam, a reggeli vonattal elmehettem a Kisköre-Tiszahíd vasútállomásra. Indulás elõtt még teszek egy sétát Kunhegyes fõterén: igazi, alföldi város, hatalmas templommal, méltóságteljes közintézményekkel.
A szervezõk tehetségét dicséri, hogy közbeiktattak egy látogatást a Kiskörei Vízlépcsõben. Szakmai vonzalmat is érzek iránta, így különösen megragadott ez a világtól távol lévõ, bár közismert létesítményt, és az igazán szakszerû idegenvezetés. Leírtam már korábban, most megismétlem: gyermekeink környezettudatos nevelésében nélkülözhetetlen, hogy élõben lássanak ilyen helyeket. Kevesen tudják például, hogy a tiszai ciánszennyezõdés igazán katasztrofális hatását a Kiskörei Vízlépcsõ néhány mûszaki munkatársának gyors intézkedése révén kerülhettük el, és mindezt csak azért nem közölte a sajtó, mert hátrányos lenne a kártérítési per kimenetelére nézve...
Errõl a vidékrõl, a Nagykunságról nincs turistatérkép, hiszen jelölt turistaútvonalak sincsenek, az elõzõ éjjel benzinkútnál vásárolt megyetérképrõl tájékozódom. Van viszont végtelen síkság, kilométerekrõl látni minden tanyát, töltést, facsoportot. Az útvonal nem nagyon bonyolult: a Tisza-tótól szinte végig a Nagykunsági öntözõ fõcsatorna gátján haladunk. Az elõzõ este hullott hó itt megmaradt, ha nem is vastagon, a fehér tájban messzirõl látszanak a szarvasok, õzek, a Tisza-tó jegén halászó emberek, és sokszor zavarok fel fácánokat is a nádasban. Gyönyörû, érintetlen táj.
Szinte észre sem veszem, olyan gyorsan érek a célba, vissza Kunhegyesre. Az ottani falusi turizmus központja nyilvánvalóan a vasútállomás közelében lévõ Falusi Vendégház, amelyet a tulajdonos, a családi örökségbõl származó tanyai gazdaságot bõvítve, régi épületek hozzávásárlásával bõvített, és igazán példaszerûen, korhûen õrzött meg.
Ha valaki változatos családi, és fõként olcsó nyári programra vágyik, nagyon ajánlom ezt a vidéket: a szomszéd város, Abádszalók, a Tisza-tó turisztikai központja, mindennel, amit a nyár víz mellett kínálni tud (ezt is személyes tapasztalatból mondom), kiegészítve az Alföld élményével, biztosan felejthetetlen marad.
|
