Szurdok 40 – bejárás, pontõrködés
Sikerült annyi mindennek történnie ezen a hétvégén, hogy még most is próbálom megtalálni az események sorrendjét. Most csak néhány érdekességet írnék le, az útvonalat már sokan méltatták, velem együtt, annak minden szépségével és nagyszerûségével. A Nagy-Csikóváron az erdõ, a Tölgyikrektõl a hangulatos, nyugis út, a Szurdok a düledezõ fahidakkal, a Vaskapu meredek kaptatója, Dobogókõ hitbéli kavalkádja, Lukács-árok a csúszós fatörzzsel, a Rám-szakadék a mérhetetlen sok kirándulóval, a Rám-hegy kõtömbjei a csúcson, a Thirring-körút félelmetes, magas sziklái – ez mind (és még sok más, ami most hirtelen nem jut eszembe) olyan élményzuhatagot jelentenek, amelyet eltart egy ideig feldolgozni. Jöjjenek a szemelvények:
Sikerül a Máv-Start vendégének lennem Füzesabony és Bp. Keleti között. Van érvényes menetjegyem, de senki nem kíváncsi rá.
Vándorköszörûssel megváltjuk a világot az elsõ 22 kilométeren. Tényleg. Közben még felsétálunk a Nagy-Csikóvárra, megint felsétálunk Tölgyikrekhez és felsétálunk a Dera-patak szurdokán is. Ezen a túrán csak felfelé kell menni? - teszem fel a költõi kérdést. Aztán Pilisszentkereszten Vándorköszörûs elbuszozik, én meg Gollamként elbeszélgetek magammal, de unalmas társaság vagyok ezért inkább a tájat nézem.
Salabasina lábkímélési céllal kimarad, de Repkénnyel úgyis be akarjuk járni megint.
A Vaskapu-szikla emelkedõje nem viccel. Másnap sem. A Zsivány-szikláké sem.
Rájövök, hogy ez a fotógép nem mondja meg, hogy õ most makrózik-e vagy sem. Amire rájövök a trükkre, már van 80 tökéletesen értékelhetetlen képem. (Mennyivel jobban figyelt az ember a filmes fényképezõgéppel!)
Dobogókõn még mindig jólesik a nyomós kút vize. Jó látni a sok kiránduló családot, társaságot, nyugalom van és béke. Most.
Fényes-forrás felé kétszer is elindulok. Egyszer nem találok szalagot, másodszor elhozom és felkötözöm az utolsó látott szalag egy csonkját a mûútról való betéréshez. Reménykedem, hogy a kicsivel odébb mulató népek nem kapkodják le.
Lukács-árokból nem tudom, hogy nézek ki, amikor kijövök, de nem lehetek valami bizalomgerjesztõ látvány, mert a sárga sávon sétálók nagy ívben kikerülnek.
Az emberek elképesztõ bátor mutatványokra képesek: egy apuka vietnámi papucsban nyomul a Rám-szakadékban. A családja is, de az elsõ korlánál kitör a hiszti és visszafordulnak. Õk viszont legalább felfelé igyekeztek, nem úgy, mint kicsit késõbb a kb. 30 fõs gyerekcsoport, a tanár néni még csak nem is hallott az egyirányúsításra való törekvésekrõl...
Rám-hegyen jövök rá a fotómasina újabb csodájára: nem a 32 MB-os kártya van benne, hanem a 64 MB-os. Hurrá, szabad a vásár! Hirtelen körbefotózom a körbepanorámát. Lenyûgöz.
A Thirring-körútra felfelé üdítõ újítás a tavalyi és az azelõtti állapotokhoz képest, hogy csak egész rövidke szakaszon van komolyabb susnya. Így sokkal barátságosabb.
Dobogókõn megint rájövök, hogy mindennek megvolna a maga helye. A kifúrt kipufogójú motoroknak például a versenypályán. Nekem pedig az erdõben: irány Pilisszentkereszt, odáig már csak lefelé kell menni.
Kerek repkény akkor indul a Réldzsettel Gyõrbõl, amikor én gyaloggal Rám-szakadék felsõ végérõl és egyszerre érkezünk Pomázra.
Most leírom százszor, hogy soha többé nem hagyom otthon a bélyegzõpárnát. A L@bello azért aránylag jó pótléknak bizonyul. Szerencsére a résztvevõk túlnyomó része vidáman fogadta. :) Itt kérek elnézést azoktól, akiknek valamilyen erkölcsi, eszmei, anyagi vagy egyéb kárt okoztunk a rendhagyó bélyegzéssel, de hirtelen nem volt jobb ötlete egyikõnknek sem.
Vajonmerrének, mint elsõ érkezõnek még rajzolok is a lapjára.
A sziklamászók is vidámak és jó fejek, nem érzékelek súrlódást közöttük és a ponton áthaladó több, mint 300 túrázó között. Az erdõ mindenkié, megint bebizonyosodik.
Egy fõ megkérdezi, hogy van-e víz a ponton. Mondom, hogy van kb. 3 liter és azt is megkérdezem, hogy kér-e, mert szívesen adunk belõle. Kinevet, nem értem. :(
Megérkezik néhány régi ismerõs: Tinca, -Dilen-, pesza91, mecseki barangoló és még sokan mások, valami jövõ heti zempléni túráról beszélnek. Fogalmam sincs, mirõl lehet szó. :)
Galadh Ereb egész jól tartja magát egy Epica koncert, párszáz km vezetés, néhány óra pontõrködés és 24 km söprés után. Szötske megint kap tõlem egy írótáblát, egy molinót és egy bélyegzõt. Déja vu. :)
Lükepék akciófilmbe illõ jelenetben megment a víkendbusz karmai közül, miután a 18:30-ra ígért mentesítõ 18:40-kor még csak fölfelé tartott Dobogókõre. Aztán marad mégis a busz hazafelé és Egerben még 5 km séta a HÉV pár perces késése miatt.
Nagy köszönet jár: Vándorköszörûsnek azért, mert istápolt minket a hétvégén és fájós lába ellenére is eljött bejárni a túra elejét; Kerek repkénynek a társaságért és a bélyegzõpárna kreatív pótlásáért; Lükepéknek és Laci069-nek az esti és a reggeli fuvarért; a fõrendezõségnek azért, hogy lehetõvé tették a túra bejárását és még oklevelet is adtak róla. :)
-Kékdroid-
|
