Negyven hegyben egyben - egy gyönyörû mazochizmus
A fõszervezõ összehozott egy csapatot, akik neveztek a májusi, egyletünk által -Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály- szervezett Erdõkerülõ 60 MTB túrán. Nevezetesen a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesületbõl megjelent egy markáns hadosztály, saját készítésû egyen-bringásmezben, akikrõl azt hittem, egy komplett szakosztály. Nos, a Salgó Hotelnél berendezett rajtban tudtam meg, hogy több, mint 130-an vannak, és õk az elsõ magyarországi MTB-s egyesület, így akik májusban a Börzsönyben tekertek, csak egy kis szeletet fedtek le. Ez komoly. Akkor határoztam el végleg, hogy indulnom kell az általuk szervezett karancs-medvesi tekerésen, már csak a fõrendezõ személye miatt is garancia volt számomra, hogy egy gyönyörû, egyben kemény vonalvezetésû túra lesz a sorsom ezen a 35 fokos júliusi szombaton.
Minden tippem telitalálat volt. Sikerült 10 órakor indulnom, ezzel garantálva magamnak, hogy végig a hõmérsékleti csúcsban kell izzadnom. Legurulni a rajtból még nem volt feladat Eresztvényig, megeresztve egy fotót Somoskõ váráról, de a Medves-fennsíkra fel is kellett kapaszkodni -begyûjtve az elsõ pecsétet-, s ott is a sunyi, óvatos emelkedõn hajtani már más mûfaj volt. De a környék... bizony idõrabló volt a fotózás, de képtelenség volt megállni. A fennsík, távolban Salgó vára, a fenyvesek, valami csodaszép. Innen végre önbizalomnövelõ gurulás jött Rónabányáig, majd onnan pici aszfalt Rónafaluba. Amely persze emelkedhet is - vissza a Medves laposáig. A nyár legkemémyebb bicepszét feszítette fentrõl, de innen óvatos gurulás jött, szinte vakító napfényben, így Salgóbánya felett az erdõben kellett némi akklimatizáció a más fényviszonyokhoz.
Jött a feketeleves számomra, ereszkedés az egykori fogaskerekû nyomvonalán, masszív kövek közt. Megúsztam felütéses defekt nélkül, pedig úgy voltam vele, ha most nem kapok ilyet, akkor soha. Most már soha :-) Az ereszkedés oly remekül sikerült, hogy meg sem álltam Zagyvarónág, ahová nem is kellett mennem. Közben láncproblémáim is voltak, s helyieket kérdeztem meg, hogy is juthatnék vissza a hegyen át Ponyi-pusztára, aztán kaptam kétféle infót, majd Pintér-telepnél újabbat, hogyan juthatok el végre az egykori ruhagyárhoz, ahol az ellenõrzõ kód is van. Eljutottam, terepi-aszfaltos kombóval. Itt több sporttárssal is találkoztunk, és megállapítottuk, hogy kód nincs, ez a kód, ó, csak nem járt Kreicsi Gabi az Erdõkerülõn, ahol ezt alkalmaztuk? :-)
Betonos, majd földutas emelkedõ, és emelkedõ, 16%, majd kevesebb százalék, nekem már mindegy volt, én toltam a bringát becsülettel, a hullámvasutazás közben tekertem is. Nem voltam épp acélos formában a hõség és en bloc a pálya miatt, de ha egyszer ezt kaptuk, hát ezt kaptuk. A kõbányába vezetõ útig valami csoda hangulatos erdei szakasz jutott a Kercsegek környékén, aztán jött a pofon. Kitett szakaszon, szerintem vagy 50 fokban, a kövesút is nyomta a klímát, masszív sunyi emelkedõ a napon, mire felértem, kvázi pusztulni készültem, mint megtudtam a pontõrlányoktól -Animanóék-, ott mindenki. Sebtiben Balaton-szelet, izolötty, egy liter víz lecsordult. 15 perc pihi után gurultam volna rendesen, hogy idõt nyerjek, de ez itt nem errõl szól, kövesút, keréknyomos földút, majdnem pedált törtem. Miközben a kilátás és a környék továbbra is elsõrangú. Somoskõúújfalu vasútállomása felett átmenni a hídon nosztalgiát ébresztett: a Karancs-Medves gyalogos teljesítménytúra volt az elsõ ötvenesen bõ két éve. Innentõl a célig izgalmas fenyvesben, még izgalmasabb, 120 méteres alagútban emelkedünk folyamatosan, majd elérem a hotelhez vezetõ aszfaltot, ahol hajtanak intenzíven felfelé az MTB országos bajnokság alanyai. Hát, ne égjünk nagyot, kicsit én is tekerek, de a hegyi hajrá legvége szekértolós. Kicsúsztam az 5 órából, de kapok díjazást. Bevallom, sajnáltam is volna, ha nem, még ha jogos is lett volna annak elmaradása, mert kiváló túra volt, pazar helyeken, úgy voltam vele, hogy ha már késes, mindegy, végigcsináljuk, mert szép kihívás és remek élmény. A vihart megúsztam, hazafelé kocsival már nem, de ha választani kell a kánikulában vagy z orkán-felhõszakadás-villámlás kombinációban bringázás között, akkor bizony kifogtuk, jó idõnk volt.
Sajnos jövõre nem lesz Negyven hegyben egyben, a hegyibringás bajnoki esemény kísérõprogramja volt idén, de már tudom, hogy lesz Kohász Kék, 120 km, gyalog és két keréken... köszönöm a szervezõknek, ez jó mulatság, férfimunka volt!
Fényképek: http://kep.tar.hu/vagdalthus/50646425#2
|
